A botrány kirobbanása után sokan megszólaltak, de az intézmény vezetői nem voltak köztük. A Fidesz kommuniká­ciója egyértelmű volt, a nemzeti oldal azt mondta: Márki-Zay Péter öt éve vezeti a várost, és mára az önkormányzatot és az intézményrendszert a padlóra küldte. A folyamatos politikai tisztogatások és a szakmaiatlan, nemtörődöm városvezetés miatt már szinte minden jó szakember távozott. 

A Fidesz közölte: Márki-Zay Péternek mindenképpen vállalnia kell a politikai felelősséget, emellett azt is bejelentették, hogy a szörnyű haláleset miatt feljelentést tesznek.

Az események azonban azt mutatták, hogy Márki-Zay Péternek csak nem akaródzott és akaródzik vállalni a felelősséget. A bukott baloldali miniszterelnök-jelölt többek között azzal próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy szeptember 15-től új vezetője lesz a nyugdíjaslakóparknak. Igen ám, csakhogy hamar kiderült, a botrány után nem leváltották az intézmény vezetőjét, ő ugyanis szülési szabadságra ment. Ezt később Hódmezővásárhely első embere maga is elismerte. A polgármester arról azonban nem beszélt, hogy a nyugdíjaslakóparkban nemrég emeltek radikálisan árakat, ami nagy felháborodást váltott ki.

Márki-Zay ezután sem adta fel a hárítás politikáját, és az önkormányzati fenntartású városi televíziónak adott interjújában a következő kérdésekkel igyekezett ellökni magától a felelősséget:

Márki-Zay nem állt meg itt, és kiemelte, hogy ők nem hibáztak, amikor a lakóparkban meghalt az idős férfi, és a holttestét napokig nem fedezték fel. Sőt, 

Lehetett volna ez másképpen is, de azt a várost nem Hódmezővásárhelynek, a polgármestert pedig nem Márki-Zay Péternek hívják. A bukott miniszterelnök-jelölt minimum mondhatta volna, hogy kivizsgálják az esetet, és megkeresik, hibázott-e valaki. Kijelenthette volna azt is: mindent elkövetnek azért, hogy hasonló szörnyűség ne történhessen meg még egyszer. Esetleg beszélhetett volna arról is, hogy milyen intézkedéseket terveznek tenni a színvonal javításáért. Ezekről azonban nem igazán esett szó, maradt a hárítás, a maszatolás és a mentegetőzés.

Ennyit a politikai felelősségvállalásról, Márki-Zay siralmas kommunikációjáról. Van azonban a történetnek egy másik, politikától független aspektusa. Feltehetjük a kérdést:

Ha egy gyermek született, akkor a kismama dolgát rendre segítették a nagymamák, akár dédmamák. Az édesanya nem volt egyedül a talán legnehezebb időszakban, az első hetekben, és nagyon jól jött neki a tapasztaltabb asszonyok tudása, segítsége. Hasonló volt a helyzet akkor is, ha a család egy-egy idősebb tagja megbetegedett, esetleg ágynak esett, és végül magához szólította az Úr. A családtagok együtt ápolták, támogatták az idős nagyszülőt, dédszülőt, és az utolsó óráiban a kezét fogva, érte imádkozva segítették át a túlvilágra.

Nehézségek nyilvánvalóan akkor is voltak, a generációk együttéléséből számtalan probléma fakadhatott, de egy biztos, a nagy család senkit nem hagyott magára. Ehhez képest a Hódmezővásárhelyen most elhunyt férfi idős korára bevonult a nyugdíjaslakóparkba, tette ezt talán annak reményé­ben, hogy öreg napjaira lesz fedél a feje felett, és talán lesz valaki, aki legalább egy pohár vizet ad majd neki. Hogy ­volt-e ilyen, azt nem tudjuk, de hogy egyedül halt meg, az biztos. Egy reményem van csupán: az utolsó óráiban nem szenvedett.

Borítókép: Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere (Fotó: Délmagyarország/Török János)