10. Tompos Kátya – Másik felhő
Tompos Kátya színésznő-énekesnő 2013-ban megjelent Keresztül Európán című lemeze egy zenei kaland, utazás a legkülönbözőbb nyelvek (angol, francia, bolgár, magyar és orosz) és stílusok között. A Másik felhő című dalt azért is kedvelem különösen, mert nem egy meglévő szám újragondolása, hanem Hrutka Róbert zenéjére írt új dalszöveg, amit pedig nem más, mint Lackfi János követett el.
Játékos és könnyed zenei anyag, nyelvi bravúrokkal tarkított szöveg. Nagyvárosi dallistám előkelő helyén szerepel, hiszen kiváló útitárs a földalatti zsivajában.
9. Boggie – Parfüm
Csemer Boglárka, művésznevén Boggie a magyar könnyűzenei élet egyik legizgalmasabb jelensége. Az énekesnő 2015-ben tett szert országos és egyben nemzetközi hírnévre is, amikor a Parfüm című dalával képviselte hazánkat az Eurovíziós Dalfesztiválon. A Parfüm végre egy nem semmitmondó és még véletlenül sem egy szerelmes dalocska, hanem egy fontos üzenettel bíró alkotás. Középpontjában a szépségideál és a megfelelési kényszer áll, hiszen sokszor mindent, de tényleg mindent megtesznek a nők és a férfiak egyaránt, hogy hasonlítsanak a vágyott ideálra (ami sokszor nem más, mint az Instragramon és a hasonló közösségi média platformokon megosztott tökéletesre retusált fotók).
A Parfüm arról is szól, hogy merjük magunk mögött hagyni a megfelelési kényszert, s kezdjünk el szabadon élni.
8. Stux, maga vérbeli párizsi lett (operettdal)
„Csúnya fiú, szép leány, mind ott van a Csúnya lány előadásán a Fővárosi Művész Színházban” – állt a korabeli lapok hasábjain a hirdetés. A színház elnevezése ne tévesszen meg senkit, ez színházi vállalkozás ugyanis a mai Nagymező utcai Budapesti Operettszínházban működött, igaz, csak egy évig. 1929 novemberében Kabos Gyula alapította azzal a szándékkal, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a prózára. Nem sikerült. Olyannyira, hogy a tiszavirág-életű színház legsikeresebb előadása egy zenés darab lett, méghozzá a Vadnay László, Harmath Imre és Márkus Alfréd által jegyzett Csúnya lány című operett. A gyönyörű gépírókisasszony története azonban mára már, egy-két feldolgozástól eltekintve, feledésbe merült, pedig librettója szellemes, főként helyzetkomikumra épülő munka. A protagonista lány annyira szép, hogy a tisztviselőtársak csak csúnyának maszkírozva tűrik meg maguk között, majd elkezdődik a bonyodalom és minden a feje tetejére áll. A történet még mozgóképen is tarolt 1935-ben, melyben a korszak filmsztárjai, Muráti Lili és Jávor Pál játszották a főszerepet. De történet ide, történet oda, mi a helyzet a zenéjével? Nos, egy dala önálló utat járt be, méghozzá a slágerek útját.
A Stux, maga vérbeli párizsi lett ugyanis az a pesti dal, amely kiállta az idő próbáját. Bravúros szöveg, csintalan és megjegyezhető dallam, sláger a javából.
Elfog a nosztalgia érzése, méghozzá egy olyan kor iránt, melyet elsősorban a filmekből és operettmesékből ismerek.
Bár sokan és sokféleképpen feldolgozták már a Márkus–Harmath-szerzeményt az elmúlt majdnem száz évben, számomra az igazi Stux-előadó nem más, mint Benedek Miklós, aki a legendás Budapest Orfeum című előadásban egy sallangmentes verzióval ajándékozta meg a nagyérdeműt.
Több meghatározó színházi és filmes élményem Benedek Miklóshoz kötődik, aki szeptember 6-a óta a Nemzet Színésze cím birtokosa.
7. Pegazusok Nem Léteznek – Társasjáték
A Pegazusok Nem Léteznek létezik, ugyanis az egyik legalulértékeltebb magyar könnyűzenei együttest nevezik így. A 2011-ben alakult zenekar utolsó koncertjét 2019 novemberében adta az A38-on, de azért egy-két fesztiválos fellépésük (a Campus fesztiválos különösen) élénken él az emlékezetemben.
Nyers, melankolikus zenei hangzású költeményeik nem kívánnak nagyszínpadot, sokkal inkább a meghitt, intim tér áll jól nekik.
Már kiderülhet, ez bizony nem a tombolós zenekar és hasonszőrű közönsége találkozója, nincs külcsín, nincs manír, ellenben életszagú.
6. Fenyvesi Gabi – Ádám, hol vagy?
Sorra kaptam meg az évek során, hogy miért foglalkozom az operettel, miért szeretem azt a műfajt, mi benne az érdekes. Nos, talán erre a legegyszerűbb válasz, amit adhatok, hogy rendkívül érdekesnek tartom az operett jelenségét. Számtalanszor megkapom, hogy ez ciki és értéktelen műfaj, de ugyanezt hallgatom a táncdalok esetében is. De jól tudom, hogy ízlésről nem érdemes vitázni, éppen ezért, amikor a táncdalokról kapok hasonló kérdéseket, akkor a válaszom ugyanaz. Érdekel minden, ami a táncdal világa: a táncdalfesztiválok, a pártállami könnyűzenei politika, az előadók és nem mellesleg a dalok.
A táncdalirodalomból pedig különösen nagy kedvencem az 1967-es Táncdalfesztiválon bemutatott Ádám, hol vagy? című szám, amely Deák Tamás és Fülöp Kálmán szerzeménye.
Meglepő, de az előadó, Fenyvesi Gabi nem kedvelte azt a dal, ami meghozta neki a várva várt népszerűséget, erről – és a könnyűzenei ipar működéséről – a Beatkorszak.hu oldalon közzétett életútinterjúban is olvashatunk: – Mi énekesek – főleg a kezdők – nemigen választhattunk, hogy milyen dalokat szeretnénk elénekelni. Kaptunk egy számot, és ha tetszett, ha nem, azzal indultunk a versenyen. A legmenőbbek persze kijárhattak maguknak egy-egy slágert, és a szerkesztők elismerve a korábbi érdemeiket, hallgattak a javaslataikra. De a többségnek nem volt szava, és ha belegondolunk, hogy én még tizennyolc éves sem voltam az első táncdalfesztiválos szereplésem idején, valahol ez érthető is.
Ráadásul, mivel olyan »kis cuki« kislánynak könyveltek el, még azt is mondhatták, hogy mennyire eltalálták, hogy az Ádám, hol vagy?-ot osztották nekem. Persze óriási siker lett, de én magam nem tartottam minőségi szerzeménynek ezt a gyerekdalt, mivel egyrészt már nem éreztem magam gyereknek, másrészt ekkor már igen hosszú komolyzenei múltam volt. Ekkor felléptem már ugyanis a Zeneakadémia kistermében, ahol Ránki Dezsővel adtuk elő Bartók Béla zongoraműveit.
A helyzetet még pikánsabbá tette, hogy az 1967-es Táncdalfesztivál idején még semmilyen tánczenei felvételem nem volt a rádióban, így teljesen ismeretlenként robbantam be a köztudatba. A sikerrel persze ez megváltozott, és sorra vettem fel az átlagos vagy annál kicsit jobb számokat a rádióban.
Nos, gyerekdal ide vagy oda, az Ádám, hol vagy? kétségkívül a magyar táncdalirodalom egyik népszerű alkotása.
Az esetleges vitát pedig lezárom: a táncdal nem ciki.
5. Palya Bea – Szaladós
Tiniként kezdtem el csodálni Palya Bea görcsmentes, merész és szókimondó stílusát. Ízig-vérig önazonos művész. Nem akar senkinek és semminek megfelelni, nem hódol be a pillanatnyi divathóbortoknak, teszem hozzá, a zenében sem. Minden porcikája muzsika. E listára tőle a Szaladós című dal került, de akár felsorakoztathatnám a Palya Bea-összest is. Dal a váltásról, a változásról, amit nem mástól kell várnunk, hanem magunk kell tenni érte. Nemcsak nyárvégi mezítlábas koncerteken hozza meg a kellő hatást, de a mindennapi városi nyüzsgésből is kiszakít.
4. Esti Kornél és Soharóza – Nem kár
Nincs is annál gyönyörűbb pillanat, amikor két, számomra kedves formáció közös projektben gondolkodik. Jelen esetben ez az Esti Kornél zenekar és a Soharóza kísérleti énekegyüttes 2017-es Müpa-koncertje. A Nem kár című dal az Éjszaka című Esti Kornél-lemez kiemelkedő darabja, sűrű és erős szöveggel. A Soharózával pedig egy másik dimenzióba emelkedett a Nem kár. Bravúros hatásszünetek („Ha az idő megáll / Ha a szív lejár… felénél például a kórus egy több másodperces szünetet tart”) jellemzik a finoman és lassan építkező előadást, ami egyszer csak léptéket vált, s túlcsordul, de még ez is jól áll neki. Még pont nem giccses.
3. Karády Katalin – Hamvadó cigarettavég
A két világháború közötti magyar filmek szerelmeseként megkerülhetetlen Karády Katalin. Karakteres hangja és kisugárzása már ikonná tette életében, emlékezetét pedig ápolja az utókor.
Nők ezrei szerettek volna rá hasonlítani, sőt, férfiak ezrei keresték kegyeit. Mély hangja alkalmassá tette a melankolikus dalok hiteles tolmácsolására. Egy valódi femme fatale-karakter volt, aki sajnos nemcsak a sikert, a bőséget és a közönség szeretetét ismerhette meg, hanem bizony megtapasztalta a mellőzöttséget is.
Ugyanis a második világháborút követően először csak szűkült a mozgástere, majd a pártállam teljesen eltiltotta a természetes közegétől, az otthonától, azaz a színpadtól és a filmtől. Végül elhagyta Magyarországot és egy idő után New Yorkban telepedett le, ahol kalapszalont üzemeltetett. Hogy a magyar dal napja alkalmából miért kerül előtérbe Karády? Azért, mert Hegedűs Tamás dalát is az első előadója, Karády Katalin tette slágerré, tette halhatatlanná 1941 novemberében. Azt pedig vallom, hogy a Hamvadó cigarettavég recsegős bakeliten az igazi.
2. Napfonat – Ahol én elmegyek
Érdemes a Magyar popkulturális értéktár oldalát böngészni, hiszen igazai kis zenei különlegességekre lelhetünk. Így találtam rá a Napfonat együttesre is, pontosabban a formációt bemutató leírásra: „A Napfonat 2018-ban alakult női a cappella együttes, ütős hangszerekkel kiegészítve. Az öt énekes különböző világokat képvisel, zenei (jazz, népzene, könnyűzene) és kulturális (Felvidék, Erdély, Oroszország) hátterükből fakadóan. Ez a sokféleség egyedi hangszínt és egyfajta világzenei jelleget kölcsönöz az együttesnek. Kompozícióikban gyakran nyúlnak vissza a hagyományos zenei gyökerekhez és sajátos módon fogalmazzák újra a magyar és más nemzetek népdalainak világát, polifonikus hangzásba öltöztetve ezeket.” Az, hogy az Ahol én elmegyek című dal lett a kedvenc Napfonat-nótám, egy csodálatos energiájú koncert kellett.
A dalszöveg bizonyára többünk számára ismerős, hiszen a székely népdal még Kodály Zoltán Székelyfonójában is felcsendül. A Napfonat-energiák azonban teljesen új szintre emelik ezt a népdalfeldolgozást: a zene simogat, a szöveg hasogat. A csujogatás pedig felteszi az i-re a pontot.
1. Margaret Island – Libikóka
A Libikóka című Margaret Island-dalból sugárzik az életöröm és -igenlés, a szeretet, kicsit talán még a naivság is, és akarva-akaratlan táncra perdül az ember, legalábbis én aligha tudom megállni. A dalszöveget Hujber Szabolcs jegyzi, akinek egyébként a méltán híres Esőt is köszönhetjük. Természetes hangzás, nulla cicoma, mintha a szomszéd haverok zenélgetnének, de azért mégiscsak érződik, hogy egy profi stáb áll mögöttük.
A magyar zenei élet egyik legizgalmasabb zenekara, akik (habár jelen dalban ez nem nagyon mutatkozik meg) vizuálisan szintén rendkívül erősek. Olyan pasztelles álomvilágot teremtenek, amelybe újból és újból visszacsalogatnak slágereik.
+1. Blahalousiana – Moving on
Azt hiszem, hogy a Blahalousiana zenekart sem kell bemutatni senkinek. Nálam körülbelül egy polcon van a Margaret Islanddel és az Esti Kornéllal, akik a legkedvesebb magyar fesztiválegyütteseim. Azonban a plusz egy angol nyelvű dal kijelölésekor bajban voltam, mert sajnos nem minden zenekarnak áll jól az angol nyelv.
A Blahalousiana az egyik üdítő kivétel: még véletlenül sem szeretnék másolni a nagy külföldi előadókat, s talán ez a sikerük titka.
A szerző a Mediaworks kulturális divíziója, a Kultúrnemzet munkatársa
Borítókép: Fenyvesi Gabi énekel (Fotó: Fortepan/Péterffy István)
