Nos, gyerekdal ide vagy oda, az Ádám, hol vagy? kétségkívül a magyar táncdalirodalom egyik népszerű alkotása.
Az esetleges vitát pedig lezárom: a táncdal nem ciki.
5. Palya Bea – Szaladós
A magyar dal napján a magyar könnyűzenei szerzeményeket és az alkotókat egyaránt ünnepeljük. A tíz plusz egy művet felvonultató listámon megtalálható néhány éves és majdnem százéves alkotás, egyebek közt versmegzenésítés és operettkuplé is. Sőt, ha az utóbbi valaki szerint túlmegy a jó ízlés határán, akkor annak előre szeretném jelezni, hogy az összeállítás nyomokban táncdalt tartalmaz.


Nos, gyerekdal ide vagy oda, az Ádám, hol vagy? kétségkívül a magyar táncdalirodalom egyik népszerű alkotása.
Az esetleges vitát pedig lezárom: a táncdal nem ciki.
Tiniként kezdtem el csodálni Palya Bea görcsmentes, merész és szókimondó stílusát. Ízig-vérig önazonos művész. Nem akar senkinek és semminek megfelelni, nem hódol be a pillanatnyi divathóbortoknak, teszem hozzá, a zenében sem. Minden porcikája muzsika. E listára tőle a Szaladós című dal került, de akár felsorakoztathatnám a Palya Bea-összest is. Dal a váltásról, a változásról, amit nem mástól kell várnunk, hanem magunk kell tenni érte. Nemcsak nyárvégi mezítlábas koncerteken hozza meg a kellő hatást, de a mindennapi városi nyüzsgésből is kiszakít.
Nincs is annál gyönyörűbb pillanat, amikor két, számomra kedves formáció közös projektben gondolkodik. Jelen esetben ez az Esti Kornél zenekar és a Soharóza kísérleti énekegyüttes 2017-es Müpa-koncertje. A Nem kár című dal az Éjszaka című Esti Kornél-lemez kiemelkedő darabja, sűrű és erős szöveggel. A Soharózával pedig egy másik dimenzióba emelkedett a Nem kár. Bravúros hatásszünetek („Ha az idő megáll / Ha a szív lejár… felénél például a kórus egy több másodperces szünetet tart”) jellemzik a finoman és lassan építkező előadást, ami egyszer csak léptéket vált, s túlcsordul, de még ez is jól áll neki. Még pont nem giccses.
A két világháború közötti magyar filmek szerelmeseként megkerülhetetlen Karády Katalin. Karakteres hangja és kisugárzása már ikonná tette életében, emlékezetét pedig ápolja az utókor.
Nők ezrei szerettek volna rá hasonlítani, sőt, férfiak ezrei keresték kegyeit. Mély hangja alkalmassá tette a melankolikus dalok hiteles tolmácsolására. Egy valódi femme fatale-karakter volt, aki sajnos nemcsak a sikert, a bőséget és a közönség szeretetét ismerhette meg, hanem bizony megtapasztalta a mellőzöttséget is.
Ugyanis a második világháborút követően először csak szűkült a mozgástere, majd a pártállam teljesen eltiltotta a természetes közegétől, az otthonától, azaz a színpadtól és a filmtől. Végül elhagyta Magyarországot és egy idő után New Yorkban telepedett le, ahol kalapszalont üzemeltetett. Hogy a magyar dal napja alkalmából miért kerül előtérbe Karády? Azért, mert Hegedűs Tamás dalát is az első előadója, Karády Katalin tette slágerré, tette halhatatlanná 1941 novemberében. Azt pedig vallom, hogy a Hamvadó cigarettavég recsegős bakeliten az igazi.
Érdemes a Magyar popkulturális értéktár oldalát böngészni, hiszen igazai kis zenei különlegességekre lelhetünk. Így találtam rá a Napfonat együttesre is, pontosabban a formációt bemutató leírásra: „A Napfonat 2018-ban alakult női a cappella együttes, ütős hangszerekkel kiegészítve. Az öt énekes különböző világokat képvisel, zenei (jazz, népzene, könnyűzene) és kulturális (Felvidék, Erdély, Oroszország) hátterükből fakadóan. Ez a sokféleség egyedi hangszínt és egyfajta világzenei jelleget kölcsönöz az együttesnek. Kompozícióikban gyakran nyúlnak vissza a hagyományos zenei gyökerekhez és sajátos módon fogalmazzák újra a magyar és más nemzetek népdalainak világát, polifonikus hangzásba öltöztetve ezeket.” Az, hogy az Ahol én elmegyek című dal lett a kedvenc Napfonat-nótám, egy csodálatos energiájú koncert kellett.
A dalszöveg bizonyára többünk számára ismerős, hiszen a székely népdal még Kodály Zoltán Székelyfonójában is felcsendül. A Napfonat-energiák azonban teljesen új szintre emelik ezt a népdalfeldolgozást: a zene simogat, a szöveg hasogat. A csujogatás pedig felteszi az i-re a pontot.
A Libikóka című Margaret Island-dalból sugárzik az életöröm és -igenlés, a szeretet, kicsit talán még a naivság is, és akarva-akaratlan táncra perdül az ember, legalábbis én aligha tudom megállni. A dalszöveget Hujber Szabolcs jegyzi, akinek egyébként a méltán híres Esőt is köszönhetjük. Természetes hangzás, nulla cicoma, mintha a szomszéd haverok zenélgetnének, de azért mégiscsak érződik, hogy egy profi stáb áll mögöttük.
A magyar zenei élet egyik legizgalmasabb zenekara, akik (habár jelen dalban ez nem nagyon mutatkozik meg) vizuálisan szintén rendkívül erősek. Olyan pasztelles álomvilágot teremtenek, amelybe újból és újból visszacsalogatnak slágereik.
Azt hiszem, hogy a Blahalousiana zenekart sem kell bemutatni senkinek. Nálam körülbelül egy polcon van a Margaret Islanddel és az Esti Kornéllal, akik a legkedvesebb magyar fesztiválegyütteseim. Azonban a plusz egy angol nyelvű dal kijelölésekor bajban voltam, mert sajnos nem minden zenekarnak áll jól az angol nyelv.
A Blahalousiana az egyik üdítő kivétel: még véletlenül sem szeretnék másolni a nagy külföldi előadókat, s talán ez a sikerük titka.
A szerző a Mediaworks kulturális divíziója, a Kultúrnemzet munkatársa
Borítókép: Fenyvesi Gabi énekel (Fotó: Fortepan/Péterffy István)
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!