El tudják a magyarok képzelni, hogy országuk nem az övék? Vagy a lengyelek? De feltehetjük ezt a kérdést a dánokkal, a spanyolokkal, az olaszokkal, az amerikaiakkal, a britekkel és másokkal kapcsolatban is.
Németország az önfeladás földje. Feleslegessé teszi magát, és mások martalékává válik. Ha miniállam lenne Európa közepén, mint Andorra, ez nem okozna problémát Európának. Az Európai Unió legnépesebb és ez idáig legfontosabb államaként azonban ezzel a felfogással egy instabil képződménnyé válik, amelyért már maguk a németek sem fognak harcolni.
Ami nem a miénk, azért nem állunk ki, és nem is teszünk meg érte semmit. Egy ilyen ország nem számít azoknak a szemében, akik benne élnek. Németországnak ez tragédia, az Európai Uniónak pedig komoly veszély.
Júliustól érvényben van az informátorokat védő német törvény. Mindenki anonim módon feljelentheti polgártársát állítólagos vagy tényleges vétkei miatt. Ehhez különleges bejelentési pontokat állítanak fel. A feljelentett polgárok nem tudják megvédeni magukat, és nem is szereznek róla tudomást, hogy ki feketítette be őket.
Az eljárás Sulla római dictator proskripcióira, a középkori boszorkányüldözésre, Robespierre gyilkológépezetére, valamint az egykori keleti blokk állambiztonsági szolgálatainak módszereire és segítőire emlékeztet. Sulla, az inkvizíció, Robespierre és a kommunista állambiztonság egy áldozata sem hivatkozhatott az ártatlanság vélelmére, koncepciós módon ítélték el őket, és nem kerülhették el a megsemmisítést. A társadalmi légkör mérgezett volt, az együttélés pedig megfélemlítő. Az inkvizíciós időkben az istenítéletek léptek az objektív igazságszolgáltatás helyébe, a diktatúra idején az áldozat kiszolgáltatott volt az uralmon lévők kénye-kedvének.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!