Tudni lehet, ha valakit esetleg megzavar a világsajtó zaja és akár önmagában is elkezd politizálni, előbb-utóbb kikerül az űrprogramból. Odafenn nincs helye a politikának, s nemcsak azért nincs, mert a Nemzetközi Űrállomás nem a Földön van, hanem azért, mert kicsi, s megzavarnák az összezördülések a közös munkát.
Természetesen mindenki tudja, hogy háború van, Bajkonurban is, Cape Canaveralban is, de felülemelkednek rajta, hogy arra koncentráljanak, ami a munkájuk, a hivatásuk. A kilövés közeledtével egyre feszültebb mindenki. Tökéletesen működik a gépezet, nagyon sokszor hajtottak már végre űrhajókilövést a legrégebbi és legszeretettebb űrkikötőből, de ez soha nem lesz rutinfeladat. Itt az összes technikus szakmájának mestere, részt vesz egy igazán nemes kihívás teljesítésében. Bajkonur városa zárt város, ott mindenki céllal van, vagy a Roszkozmosz, vagy a NASA alkalmazottja, szervezett úton érkezett látogató, vagy helyi lakos. Az egyetlen hely a világon, ahol ha valakinek a pólóján az olvasható, hogy NASA, az valószínűleg ott is dolgozik, s nem a helyi turkálóban szerezte, hogy villogjon.
Amúgy látszik is rajtuk, az űrügynökségek munkatársain, hogy nem valami felvágós stílusú emberek. Jéghideg profik. Az ő feladatuk több az embernél, és ehhez nekik is fel kell nőniük. Természetesen emberek, így kedvesek, de nem beszélnek túl sokat, nem harsányak, hanem őrületesen céltudatosak. A kilövés előtt néhány órával két NASA-melegítős ember sétált be a helyszínen felállított sátorba hűtőmágnest vásárolni. Kifelé menet gyerekek állították meg őket közös fotóra, meg is álltak, de a második kérést már visszautasították, nincs annyi idejük, nem azért vannak itt.
A meghökkentő az, hogy itt vannak, a volt Szovjetunió területén, egy olyan városban, amelyet Oroszország kibérelt Kazahsztántól az űrrepülőtér üzemeltetése miatt. Ha nincs űrrepülőtér, nincs Bajkonur. Mikor felépítették, a cél az volt, hogy ne legyen emberi település közel s távol, hiszen katonai létesítmény, amelyről nem akartak a szovjetek sokat elárulni. Ma pedig itt dolgozik együtt a két egykori gigász egy közös cél érdekében, amely megnemesíti a vetélkedést is.
Persze nem szabad naivnak lenni, az űrkutatásnak nagyon komoly politikai háttere is van, a Roszkozmosz és a NASA kutatói is tudnak minderről, szó sincs teljesen tiszta tudományról. Mégis az űrhajó kilövése Bajkonurból az emberi kíváncsiság és együttműködés szép példája volt, aminek együtt örült orosz és amerikai. Azt jelzi, hogy létezhet közös munka és gondolkodás a legnagyobb hatalmak között, és nagyon lehetne örülni, ha így folyna a vetélkedés a nemzetek között. Sajnos erre semmi esély, ez csak egy nagyon kicsiny szelete az életnek, amely szükségszerűen emelkedett.
Nem is tudjuk, meddig tart. A Nemzetközi Űrállomás már idős szerkezet, folyamatosan karban kell tartani, vészhelyzet is kialakult rajta. Mivel a tudományos kísérletek számára elengedhetetlen, hogy létezzen valamilyen állandó bázis, ahová kutatók érkeznek, a jövőben is lesz valami hasonló. Csak az a kérdés, hogy nemzetek közötti űrállomás lesz az, vagy az egymással vetélkedő nagyok külön-külön végzik majd a kísérleteket.
A jelek arra mutatnak, hogy az utóbbi a valószínűbb. Kínának már most saját bázisa van, s Oroszország is afelé hajlik, hogy inkább egyedül folytatja az űr feltérképezését. Amerika pedig jelenleg lényeges lépéshátrányban, lendület nélkül igyekszik újraindítani saját programját. Majd elválik, van-e benne bármiféle ráció, hogy nagyhatalmak közösen dolgozzanak valami szép és nemes kihíváson. De az is lehet, hogy ez az emberi természetbe bele van kódolva, s az együttműködés a valódi sci-fi.
