idezojelek

Felszabadító államfői kegyelem

A Hunnia-ügy meghurcoltjainak hazatérése gyógyítja a megsebzett igazságérzetet.

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs
Cikk kép: undefined
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ennek ellenére a kétes tanúvallomásokra és nemritkán szabálytalanul beszerzett, ellentmondásos bizonyítékokra alapozott, 2016 augusztusában megszületett első elsőfokú ítélet Budaházy Györgyre 13 év fegyházat rótt ki, ezt azonban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla Lassó Gábor vezette tanácsa 2018 áprilisában hatályon kívül helyezte. Az ezt indokló közlemény kulcsfontosságú az egész ügyben, ezért szó szerint idézzük:

Az elsőfokú tárgyaláson a vádlottak rendkívül részletes érdemi védekezést terjesztettek elő, ezt alátámasztó okiratokat is becsatoltak, ezeknek a terhelő bizonyítékokkal való ütköztetése, értékelése is teljes körűen elmaradt. […] A rendelkezésre álló elsőfokú bírósági iratokból megállapíthatóan a vádlottak védekezéshez való joga súlyosan sérült, a tárgyaláson felvett bizonyítás anyagát a vádlottak bizonyos esetekben a perjogi előírásoknál jóval később ismerhették meg, a jegyzőkönyvek kiadására néhány kivételtől eltekintve csak évekkel később került sor. Egyes jegyzőkönyvekről pedig nem is lehet megállapítani, hogy a vádlottak és védők megkapták-e, holott az eljárás során folyamatosan kifogásolták ennek elmaradását.

Ennyi elég is lenne, de van még tovább. A 2016-os ítélet törvényszéki indoklása ugyanis jóval a törvényes határidőn túl született meg, a bírónő, Kenéz Andrea bele is bukott a botrányba, kénytelen volt lemondani mandátumáról.

A megismételt eljárás sem vitt közelebb az igazsághoz. Sőt! Az újból eljáró Fővárosi Törvényszék elnökhelyettese az a Nyilas Levente volt, aki az első elsőfokú eljárás egyik bírájaként „stilisztikailag belenyúlt” a 2016-os ítéletbe, amibe Kenéz Andrea belebukott. Nyilas bíró egyébként 2003-ban már kudarcot vallott Budaházy Györggyel szemben, amennyiben egy kisebb horderejű ügyben első fokon elítélte, de a másodfok korrigált, és felmentette Budaházyt. A második elsőfokú ítélet sem tűnt pártatlannak. 

Ignácz György bíró a legrosszabb kommunista népbírósági kutyakomédiákat idéző fölényeskedő cinizmussal sértegette a vádlottakat és védőiket, a Budaházyra kiszabott 17 év, de a számos vádlott-társára is kirótt tíz évet meghaladó fegyház pedig minden ép erkölcsi érzékű embert felbőszített, hiszen sok esetben gyilkosok kapnak ennél rövidebb időtartamú büntetést.

Bár a Fővárosi Ítélőtábla tavaly márciusban kihirdetett második másodfokú ítélete – sokak várakozása ellenére – nem változtatta meg a felrótt cselekedetek minősítését, és nem helyezte újra hatályon kívül a botrányos ítéletet, de látványosan enyhítette azt, mindenkinek nagyjából a terrorcselekményi minősítésért kiszabható büntetés minimumát kiosztva. Török Zsolt bíró ráadásul egyfelől kijelentette, hogy a vádlottak nem terroristák, hanem a társadalom hasznos tagjai, másfelől a bírói talárhoz méltatlannak nevezte Ignácz egy évvel korábbi verbális ámokfutását.

Nyilvánvaló, hogy az úgynevezett igazságszolgáltatás nem áll a helyzet magaslatán, a Budaházy-ügyben is épp az igazságnak nem jutott hely az eljárásban. Ezért alakult meg tavaly ősszel 

a Budaházy Bizottság az Igaz­ságtételért nevű civil közösség, melynek elsődleges célja a kegyelem kieszközlése volt, és amelynek munkájához pártokon, szekértáborokon, világnézeteken átívelően csatlakozott számos ismert ember Kondor Katalintól Schiffer Andrásig. Ne féljünk kimondani: nemzeti egység jött létre a Hunnia-ügy meghurcoltjaiért. Ez arra figyelmeztet, hogy az úgynevezett igazságszolgáltatásban is végre kell hajtani a rendszerváltást.

Közvetve ennek szükségességére figyelmeztet Novák Katalin kegyelmi döntése is, és ezért okkal nevezhető bátornak.

Végül egy gondolat: Magyarország alaptörvénye kimondja, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki. Pedig akkor sok szabadságharcos hősünk a formális jog szerint törvényszegést követett el, hiszen civilként fegyverrel szálltak szembe a megszálló szovjet bolsevistákkal és hazaáruló kiszolgálóikkal. Bárkik is léptek fel vitatható, formálisan jogsértő módon a Gyurcsány–Bajnai-rezsim ellen, azt ők is olyan időszakban tették, amikor az illegitim szocialista–liberális hatalom brutálisan kitört a törvény keretei közül. Gyurcsány pribékjei a véres 2006. október 23-ával pedig végképp megmutatták, hogy ugyanazok, mint ötven évvel korábbi elődeik. A társadalmi megbékéléshez, a nemzet megsebzett igaz­ságérzetének begyógyításához elengedhetetlen volt, hogy a Hunnia-ügy meghurcoltjai, köztük több nagycsaládos ember másfél évtized vesszőfutás után végre szabad emberként élhessen családjának, munkájának.

Borítókép: 2023. 11. 17-én elhagyták a Venyige utcai börtönt a Hunnia-per utolsó elítéltjei. A képen Tián Csaba és családja (Fotó: Csudai Sándor) 

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.