Az Európai Parlament balliberális oldala Guy Verhofstadt vezérletével az EP alkotmányügyi bizottsága (AFCO) számára szeptember 14-én egy széles körű és ambiciózus szerződésmódosítási javaslatot nyújtott be, amelyet az AFCO október utolsó hetében nagy többséggel elfogadott. Tizenkilencen szavaztak mellette, hatan ellene, és egy képviselő tartózkodott. Ha minden a tervek szerint megy, akkor a javaslat még ez év novemberében szavazásra kerül a plenáris ülésen Strasbourgban.
A folyamatban lévő munkáról Jacek Saryusz-Wolski lengyel képviselő, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) csoport tagja, aki 2022 közepétől 2023 júliusáig társelőadója is volt az ügynek, de aztán visszalépett, így nyilatkozott:
Az uniós szerződések javasolt reformja a rendszer teljes megváltoztatását és egy szuperállam kiépítését jelentené. Az EU radikális központosítását javasolja, amely az EU-t de facto egy központosított oligarchikus európai szuperállammá alakítja át, amely kívül esik a demokratikus ellenőrzésen. Ezeknek a változtatásoknak az elfogadása a nemzetállami hatáskörök csökkentését, a döntések további központosítását és így a tagállamok gyengítését jelentené. A jelentéssel kapcsolatos munka nem átlátható, tisztességes módon zajlott le. Az EU alkotmányos változásaira vonatkozó témák súlyossága ellenére nem folyt kellően mélyreható vita és átfogó elemzés, tisztán politikai és ideológiai jellegű változtatásokat erőltettek át.
A Verhofstadt-féle szöveg bevezetőjében az „alapító atyákra” hivatkozik, elsősorban az úgynevezett Ventotenei kiáltványra, amelyet Altiero Spinelli dolgozott ki 1941-ben, meghirdetve az európai egység létrehozásának szükségességét, továbbá az 1950. évi Schuman-nyilatkozatra, amely létrehozta a mai unió gyökerét, az Európai Szén- és Acélközösséget. Emellett legitimációs alapnak tekinti a saját maga által megszervezett, Európa jövőjéről folytatott konferenciát, mint a „nép hangját”, illetve annak 49 pontban összefoglalt ajánlásait, amelyet megint csak az ő irányításával dolgoztak ki.
A Verhofstadt-féle csoport reformjavaslatai három területen eredményeznének alapvető változásokat: (1) az intézményi egyensúly megváltoztatása a parlament és a bizottság pozícióinak erősítésével és a nemzetállamokat képviselő Európai Tanács háttérbe szorításával; (2) az unió hatásköreinek kiterjesztése jelenleg nemzetállami hatáskörben lévő területekre; és (3) a nemzeti politikák feletti erősebb uniós felügyelet.
Az intézményi egyensúly megváltoztatása érdekében a reform azt javasolja, hogy az unió térjen át a kétkamarás rendszerre, amikor a parlament és a tanács a jogalkotásért és a kulcsfontosságú politikai döntésekért felelős két egyenlő kamara lenne. Emellett nemzeti vétók kiküszöbölése érdekében a reform javasolja, hogy a tanácsban a határozatokat minősített többségi szavazással hozzák meg. Lényegesen nagyobb szerepet kívánnak adni az Európai Parlamentnek, a javaslat elfogadása esetén a parlament jogalkotási eljárásokat kezdeményezhetne, amit ma nem tehet meg.
