A reform harmadik prioritása az uniós jogszabálynak, különösen az uniós értékeknek való megfelelés felügyeletének megerősítése. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkének megerősítése érdekében a jelenlegi egyhangú szavazáson alapuló eljárást úgy változtassák meg, hogy a tanács felhatalmazást kapjon arra, hogy minősített többségi szavazás alapján korai figyelmeztetést fogadjon el, és hogy az Európai Bizottság hatáskört kapjon a jogállamiság megsértésének szankcionálására.
Ezeknek a javaslatoknak az elfogadása alapvetően megváltoztatná az Európai Unió jellegét: az megszűnne a tagállamok akaratából eredő szervezet lenni, és egy erősen központosított birodalommá alakulna át, amelyben az uniót alkotó tagállamoknak és különösen az unió lakosságának semmilyen beleszólása nem lenne egy európai vagy inkább euroatlanti „elit” által irányított Európa alapvető döntéseibe sem a gazdaságpolitika, sem a bel- és külpolitika terén.
Verhofstadt és barátai az általuk benyújtott dokumentumban számos alkalommal hivatkoznak a demokráciára és az európai állampolgárokra, mint akik törekvéseiket legitimálják, holott ennek épp az ellenkezője igaz. Az európai polgárok, amikor csak lehetőségük volt erre, az unió központosítása ellen szavaztak. A dánok a maastrichti szerződés ellen (megszavaztatták őket még egyszer), a franciák és a hollandok az európai alkotmány ellen. Az alkotmányt átalakították, a szöveg némileg változott, így lett belőle lisszaboni szerződés, erről ott már nem kellett népszavazást tartani, de Írországban igen. Ott elutasították, megszavaztatták őket még egyszer. A britek megunták Brüsszel maceráit, és kiléptek.
Minden felmérés, amit akár a Pew Research Center, akár a Gallup készít, azt mutatja, hogy az európaiak ragaszkodnak a nemzetállami szuverenitáson alapuló együttműködéshez, elutasítják a migránsok beengedését, és a genderpropagandával sincsenek kibékülve, ennek ellenére a Verhofstadt által reprezentált euroatlanti „elit” ezt rájuk akarja kényszeríteni.
Az Európai Parlament novemberben minden bizonnyal meg fogja szavazni a szerződésmódosítást, de az Európai Tanácson, ahol egyhangú döntés szükséges, aligha fog átmenni. Ennek ellenére nem nyugodhatunk meg, mert számos példája van annak, hogy az unió vezetői megtalálják a módját, hogy – akár a létező uniós jog nyílt megsértésével is – keresztülvigyék szándékukat, hiszen az elmúlt harminc év uniós joggyakorlata pont erről szólt.
Megítélésem szerint azonban nem elég pusztán Brüsszelt kritizálni vagy Verhofstadton gúnyolódni, hanem erőteljes, megfelelő jogi, filozófiai és gazdasági alapokon nyugvó ellenkampányt kell indítani. Konkrét példákon kell bemutatni a sokat emlegetett demokrácia teljes hiányát, amit korábban még „demokráciadeficitként” emlegettek, de mára még ez is feledésbe merült.
Jövő júniusban európai parlamenti választások lesznek. Ha az unió centralizálását, a genderideológiát és a bevándorlást ellenző politikusokban lesz akkora belátás, hogy egyéb nézeteltéréseiket félretéve összefognak, akkor az Európai Parlamentben létrehozható egy akkora frakció, amely, ha nem is lesz többségben, de hatékonyan tud szembeszállni az egyesült balliberális oldal erejével.
A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!