Persze a szöveget elolvasva egyértelművé válik, hogy a Soros-hálózat ezúttal (még) nem új Matuska Szilvesztereket és Szamuely Tiborokat toboroz a 444.hu oldalán (ez a munka egyelőre csendben zajlik, lásd a Párbeszéd parlamenti képviselőjének, Jámbor Andrásnak az antifa-szélsőbaloldali-terrorista kapcsolatait vagy az ugyancsak párbeszédes Karácsony Gergely főpolgármester október 23-i, ünnepi színpadán fellépő, politikai gyilkosságokra uszító ifjú anarchistákat).
Herczeg Márk a kiáltványban inkább feloldozást kíván osztani a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, azaz a NER-ben elhelyezkedő, attól állást, támogatást elfogadó elvtársainak. Hiába, az éhség nagy úr, s mégiscsak 13 éve kormányoz folyamatosan, kétharmados parlamenti felhatalmazással a Fidesz–KDNP! A budapesti Városháza fizetési listájára pedig (mégoly hosszú is az) nem kerülhet fel minden libernyák.
Ami még pikánsabbá teszi a közpénzsóvár bolsevikok önfelmentő kiáltványát, az az, hogy valójában minden okuk megvan közmegbízatások és közpénzek elnyerésében reménykedni, hiszen ezeket eddig sem kellett nélkülözniük. A nemzeti együttműködés eszméje ugyanis nem politikai termék vagy blöff volt, hanem a 2010-es kormány- és korszakváltás után a kiegyezés valódi felkínálása az ország másként gondolkodó, másra szavazó, de a nemzetépítésben együttműködésre kész részének.
Csakhogy a libernyák célközönség a baráti jobbot egészen másként értelmezte. A gyengeség jeleként, kiskapuként, résként a pajzson. Lehetőségként a kulturális hegemóniájuk megtartására, a beépülésre és a bomlasztásra, miközben eszük ágában nem volt bármit is tenni a közös, nemzeti ügyeinkért, kultúránkért. Mondhatni,
madárnak nézték és nézik a mindenkori jobboldali minisztereket, kulturális vezetőket, főigazgatókat, akik közül az elmúlt 13 évben többen boldogan azonosultak is a szereppel, némi cirógatást vagy legalábbis védettséget remélve a kiközösítéstől, nyilvános megszégyenítéstől és a langymeleg páholyokból való defenesztrálástól.
A világért sem szeretnék egy korábban megszakadt publicisztikafolyam folytatójaként feltűnni, ám néhány esetet azért hadd emlegessek fel, mely talán hozzásegít a nemzeti-patrióta érdekeink felismeréséhez és önvédelmi reflexeink beindításához.
Friss botrány például, hogy több mint tízmillió forint támogatást nyalhatott fel a Nemzeti Kulturális Alaptól a Carson Coma nevű zenekar, melynek tagjai David Pressman házi bárdjaiként is ismertek, sőt felléptek az amerikai nagykövet LMBTQ-partiján. Leghíresebb daluk az Orbán-fóbia egyik legkínosabb megnyilvánulása. Állami pénzből szervezett nyári fesztivál fő attrakciója lehetett a Krúbi nevű YouTube-sztár is, akinek legismertebb dalszövegében a miniszterelnök és Gyurcsány Ferenc nemi aktusra lép egymással. Ide vehetjük az ellenzéki tüntetések gumimártírjának és szatócsának, Molnár Áron „NoÁr”-nak a felejthető szereplését a közpénzből forgatott Hadik-filmben vagy a P…csa punkzenekar és az összes más savanyú lelkű nemzetgyűlölő „remeklését” a szintén állami forrásokból összehozott raktárkoncerteken, netán a Jeanne d’Arc-imitátor Péterfy Bori agyonszerepeltetését a jobber rendezvényeken vagy éppen az új generációs Hernádi Judit, azaz Ónodi Eszter kényeztetését a Scrutonban. A sor természetesen igen hosszan folytatható.
