Szóval nézzük a szöveget! Normálisan tényleg nem érdemelne itt helyet, de mégis muszáj látni és tudomásul venni, hogy a nemzettel szemben álló másik oldal cseppet sem tudott megjavulni az eltelt bő száz évben. 

Már a felütés is ütős:

Majd Herczeg Márk így érvel: „A Fidesz–KDNP 2010-ben felrúgta a társadalmi szerződést: új rendszert teremtett, ahol bizonyos rétegekre nem vonatkozik a törvény. […] Nem is biztatnék senkit törvénysértésre, mert ha valaha szeretnénk még demokratikus köztársaságban élni, a joguralom szikráját nem ártana megőriznünk. De még legális keretek között is bőven lehet tenni azért, hogy Magyarország egy kicsit jobb hely legyen.
Például azzal, hogy szétlopjuk az államot!

[…] Minél több pénzt kell kimenteni az állam karmai közül. […] Minél kisebb merítésből dolgozhatnak, annál kevesebbet lophatnak el, és a közvagyont annál értelmesebben kellene felhasználniuk. Ebben a rendszerben, úgy tűnik, csak rosszabb dolog történhet a közpénzzel annál, hogy behúzzuk. […] Alapvetően kulturális területen érdemes pályázni és nyerni, mert itt a legegyértelműbb a helyzet. […] Ne add el, hanem szabadítsd fel magad!
Olyasmit persze nem kell vállalni, amit az ember nem szívesen tesz meg, vagy ami egyenesen ártalmas. […] De ha adott esetben semmi kárt nem okozunk vele, és nem kíván több fáradalmat, mint ugyanannyiért tényleges munkát végezni valahol az államtól távol, akkor nyugodtan fel lehet venni a támogatást. […] Ne szidjuk le vagy röhögjük ki azokat a barátainkat, akik állami támogatást kapnak, hanem gratuláljunk nekik, hogy megcselekedték, amit megkövetelt a haza.”

Persze a szöveget elolvasva egyértelművé válik, hogy a Soros-hálózat ezúttal (még) nem új Matuska Szilvesztereket és Szamuely Tiborokat toboroz a 444.hu oldalán (ez a munka egyelőre csendben zajlik, lásd a Párbeszéd parlamenti képviselőjének, Jámbor Andrásnak az antifa-szélsőbaloldali-terrorista kapcsolatait vagy az ugyancsak párbeszédes Karácsony Gergely főpolgármester október 23-i, ünnepi színpadán fellépő, politikai gyilkosságokra uszító ifjú anarchistákat).

Ami még pikánsabbá teszi a közpénzsóvár bolsevikok önfelmentő kiáltványát, az az, hogy valójában minden okuk megvan közmegbízatások és közpénzek elnyerésében reménykedni, hiszen ezeket eddig sem kellett nélkülöz­niük. A nemzeti együttműködés eszméje ugyanis nem politikai termék vagy blöff volt, hanem a 2010-es kormány- és korszakváltás után a kiegyezés valódi felkínálása az ország másként gondolkodó, másra szavazó, de a nemzetépítésben együttműködésre kész részének.

Csakhogy a libernyák célközönség a baráti jobbot egészen másként értelmezte. A gyengeség jeleként, kiskapuként, résként a pajzson. Lehetőségként a kulturális hegemóniájuk megtartására, a beépülésre és a bomlasztásra, miközben eszük ágában nem volt bármit is tenni a közös, nemzeti ügyeinkért, kultúránkért. Mondhatni, 

A világért sem szeretnék egy korábban megszakadt publicisztikafolyam folytatójaként feltűnni, ám néhány esetet azért hadd emlegessek fel, mely talán hozzásegít a nemzeti-patrióta érdekeink felismeréséhez és önvédelmi reflexeink beindításához.

Friss botrány például, hogy több mint tízmillió forint támogatást nyalhatott fel a Nemzeti Kulturális Alaptól a Carson Coma nevű zenekar, melynek tagjai David Pressman házi bárdjaiként is ismertek, sőt felléptek az amerikai nagykövet LMBTQ-partiján. Leghíresebb daluk az Orbán-fóbia egyik legkínosabb megnyilvánulása. Állami pénzből szervezett nyári fesztivál fő attrakciója lehetett a Krúbi nevű YouTube-sztár is, akinek legismertebb dalszövegében a miniszterelnök és Gyurcsány Ferenc nemi aktusra lép egymással. Ide vehetjük az ellenzéki tüntetések gumimártírjának és szatócsának, Molnár Áron „NoÁr”-nak a felejthető szereplését a közpénzből forgatott Hadik-filmben vagy a P…csa punkzenekar és az összes más savanyú lelkű nemzetgyűlölő „remeklését” a szintén állami forrásokból összehozott raktárkoncerteken, netán a Jeanne d’Arc-imitátor Péterfy Bori agyonszerepeltetését a jobber rendezvényeken vagy éppen az új generációs Hernádi Judit, azaz Ónodi Eszter kényeztetését a Scrutonban. A sor természetesen igen hosszan folytatható.

Majd rögtön rácsatlakozott a polémiára a 2015-ös árulók másik lapjának, a Magyar Hangnak a munkatársa, Zimon András, aki már frusztrált balekként írt L. Simonról, akit felfalt saját feudalista rezsimje. (Zimon a szokásához híven ezt kissé plasztikusabban fogalmazta meg.)

Felvetődik a kérdés: megérte? Érdemes volt Zsuppán, Zimon és a többi újdonsült, illetve ólibernyákot kényeztetni? Ugye, nem!

Most, hogy a kifordított Robin Hoodok végre színt vallottak, számot kellene vetni az elmúlt 13 év kultúrpolitikájával, és átgondolni: kell-e etetni a szörnyeteget és a szörnyecskéket? Mielőtt még valóban nekiveselkednek, és szétlopják a magyar államot…

Borítókép: illusztráció (Fotó: Éberling András)