Meghallgattam a 444 „tudományos” alblogjának, a Qubitnak az egyik hangjátékát (ők „podcastnek” nevezik). Virtigli életvédőként fölért számomra egy kerékbe töréssel. Már maga a cím orrba vágott: „Kutya vagy gyerek?”. Ki kérdezhet effélét? Épelméjű emberben egyáltalán fölvetődhet ilyesmi? Pláne egy olyan országban, amelynek népessége – a világ egyik leggálánsabb családtámogatási rendszere dacára – évről évre tízezrekkel csökken. A jólét kiölte belőlünk a fajfenntartási ösztönt, elfogyóban vagyunk – ezek meg azt kérdik, kutya vagy gyerek.
Aztán a műsorban meg is válaszolják a kérdést. Természetesen kutya. Persze, nem így, pacekba mondják, hogy ne szülj, annál ravaszabbak. Sunyin, áltudományos sumákolásba csomagolva. A 444-es Kun Zsuzsa viszi a prímet:
Szoktam azzal viccelődni, hogy van egy háromszáz tételes listám, hogy miért nem szeretnék gyereket, és egyetlen olyan érvem van, hogy miért szeretnék, ez pedig az, hogy cukik. De ezen a háromszáz tételes listán előkelő helyen szerepel az, hogy túl sokan vagyunk, és hogy mennyi ökológiai lábnyoma van ennyi embernek.
Meghal a bolygó, ezért Kun nem szül. Rendben. Magánügye, szül-e. Ám ő kijön vele a fényre, egy stúdióból hirdeti, hogy a Föld ellen való vétek a gyermekvállalás. Mintha lelkiismeret-furdalást akarna kelteni mindazokban, akik mégis gyermeket vállalnak. (Miközben épp ez a típus szokta azzal vádolni a kormányt, hogy a sok családtámogatással lelkiismeret-furdalást kelt bennük, gyerekellenesekben.)
A műsor áltudományos díszleteként egy bizonyos Kubinyi Enikő etológus szolgált, aki az MTA–ELTE Lendület Társállat kutatócsoportjának témavezetője. Legerősebb mondatait idemásolom:
Amúgy meg miért kellene annyi gyerek? Tehát már több mint nyolcmilliárdan vagyunk, csak az én életem alatt megduplázódott, a szüleim élete alatt megnégyszereződött az emberek száma. És értem, hogy a Kárpát-medencében most éppen nem tízmillióan leszünk, hanem kevesebben, de hát volt már ilyen a történelem során. Meg hát meg lehet oldani ezeket a problémákat máshogy is, mint hogy szülésekkel.
Mégis mivel, tessék mondani? De nem mondja. Gyanítom, a 444 olvasói maguktól is tudják a megoldást, hisz nyolc éve ezzel etetik őket: engedjünk be még több migránst.
Szóval fogy a magyar a Kárpát-medencében, de nem nagy ügy, volt már ilyen, sőt igazából jól is jön, hiszen eközben a bolygón egyre többen vagyunk – sugallja az állatkutató néni. Az láthatólag nem különösebben hatja meg (és úgy általában a magyarországi baloldalnak a témához hozzászóló zömét sem szokta meghatni), ha esetleg kihal a magyar. Kubinyi etológus látótávolsága a bolygó, a teljes emberiség, és nem olyan provinciális suttyó, mint mi, akik csak a magyarokkal törődünk.
Hogy eltűnhet a világ egyik legtehetségesebb, legokosabb, legjobb nemzete, a magyar, vagy legalábbis egyre csökken a súlyunk? Mit számít? Gondolom, a mi dolgunk ellensúlyozni azt, hogy Afrika pár évtizeden belül megduplázza a lélekszámát. És ők szaporodás közben föltehetőleg kevéssé lesznek tekintettel Kun Zsuzsa meg Kubinyi Enikő intelmeire.
