De a klímaváltozás és a légszennyezés csak kettő a sok, egyre égetőbb problémából. A nagyüzemi intenzív gazdálkodás drámaian elvékonyította a termőföldek humuszrétegét, az erdőirtások felgyorsították a talajeróziót, a növényzet temperáló hatásának csökkenésével pedig fokozódik a nyári aszályos kánikulák forrósága. A folyószabályozások szinte eltüntették a biológiai sokszínűség fenntartása miatt is nagy jelentőségű ártéri gazdálkodást, az így felgyorsult, tehát erőteljesebb munkát végző folyók medre bevágódott, a környező talajok kapillárisrendszerén a gravitáció miatt egyre mélyebbre került a talajvíz szintje. Így sivatagosodott el például a magyar Homokhátság.

Mindemellett több emberi eredetű szennyező anyag kerül a talajba, a vízbe és a levegőbe. 

Nem mellesleg ezek a származékok visszakerülnek az ivóvízbázisokba, így végül mi isszuk meg a levét, szó szerint.

Hosszan lehetne sorolni az ijesztő adatokat, de nem az ijesztgetés a cél. Azt megteszik a sötétzöld-sötétvörös futóbolondok, akik problémamegoldás, egyáltalán értelmes gondolat híján apokaliptikus jövendöléseket harsogva az emberiség kultúrtörténetének jeles képzőművészeti alkotásait teszik tönkre nyugat-euró­pai múzeumokban, főutak, repülőtéri kifutópályák aszfaltjához ragasztják magukat, az állattartó gazdálkodókat támadják a szarvasmarhák szellentése miatt, a vadászokat és a természetesen étkező, vagyis húst is fogyasztó embereket pedig egyenesen gyilkosokként gyűlölik. Temészetesen az efféle üresfejű klímabolsevikok kizárólag a nagyvárosi flaszteren teremnek; valós tudásuk, élettapasztalatuk, biológiai ismeretük nincs, csak magabiztos véleményük.

Tekintsük ajándéknak saját teremtettségünket és a minket körülvevő élő és élettelen környezetet, és tudatosítsuk magunkban azt a felelősséget, amit Isten ránk bízott, amikor az ő kertje gazdájává tett! Reménykeltő, hogy a magyar kormány lényege szerint érzékeli a problémát, és számos helyes lépést tett a jó irányba.

Hazánk erdőterületei például folyamatosan gyarapodnak. Emberekként ugyanis nemcsak szereplői, pláne nem elszenvedői vagyunk az ökológiai rendszereknek, hanem egyedül mi tudjuk alakítani, formálni. A bolygót nem lehet a rajta élő ember ellenére védeni, hiszen az nemcsak értelmetlen, hanem a teremtés rendjével való szembefordulás is. 

 az „addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér” elvnek nemcsak a pénztárcánkban, hanem természeti erőforrásaink felhasználásában is való érvényesítésére, önmérsékletre, szükség esetén okos tájhasználatváltásra, átfogó rendszerszemléletre és alkalmazkodó képességre van szükség.

Borítókép: Rengeteg kamion akadt el a dél-svédországi E22-es autópályán 2024. január 4-én a heves havazás és a rendkívüli hideg következtében (Fotó: TT/AFP/Johan Nilsson)