A villamosenergia-termelés oldalon egyértelműen ez azt jelenti, hogy fenntartani, illetve növelni kell a nukleáris kapacitásokat – összhangban a 28. ENSZ-klímacsúcson elfogadott nyilatkozattal –, illetve a megújuló termelői egységeket. Megjegyzendő, hogy ezt a törekvést Európában korábban – erőteljes francia érdekérvényesítés hatására – végül Brüsszel sem tudta megakadályozni, hiszen az úgynevezett EU taxonómiarendeletbe, amely rendeleti keretrendszer azt határozza meg, hogy környezetvédelmi szempontból mi minősül fenntarthatónak, a nukleáris tevékenység is bekerült 2022 júliusától. Érthető volt a franciák törekvése, hiszen országukban jelenleg is ötvenhat reaktor üzemel, és a villamosenergia-fogyasztás mintegy 65-67 százalékát nukleáris erőművek fedezik. Egyébként célul tűzték ki, hogy ezt az arányt mintegy tíz százalékkal még növelni is kívánják. De általánosságban érezhető Európában – Németországot és Spanyolországot leszámítva –, hogy

A nukleáris erőművek termelése karbonsemleges, működési költsége fajlagosan alacsonyabb, mint a fosszilis (szén, földgáz) erőműveké. A nukleáris erőművek alaperőművek, vagyis állandó termelésbe vonhatók, nincsenek kitéve külső időjárási változásoknak. Ennek fényében egyértelmű az a kormányzati szándék, miszerint a Paks I erőmű üzemideje hosszabbodjon meg, a Paks II beruházás pedig valósuljon meg.

A nukleáris erőművek esetében ugyanakkor érdemes kitekintenünk a már egyes eszközökön működő (tengeralattjárókon, illetve észak-tengeri jégtörő hajókon), de polgári felhasználásra jelenleg még projektfázisban lévő, úgynevezett SMR (kis moduláris reaktor) technológiára is. Ezeket leginkább kisebb „dobozos” atomerőműként kell elképzelni 350-400 megawatt (MW) kapacitással. Mérete mintegy két futballpályát tesz ki. Egységes, jól körülhatárolható szabványosítása miatt egyszerűbb és gyorsabb – de ugyanolyan szigorú – engedélyezési folyamaton eshet át, mint a hagyományos nukleáris erőművek. Európában jelenleg a Rolls-Royce jár az élen a projekt kifejlesztésében, de jelen vannak már orosz, kínai, amerikai kidolgozott tervek is. A világ gazdaságai versengenek ezért a lehetőségért, hiszen az energiabiztonság és a zöldátállás egyik versenyképes eszköze lehet. Hazánknak hatalmas versenyelőnye van: képzett, jól felkészült szakemberállomány áll rendelkezésünkre, van kellő mélységű szakmai tapasztalatunk. Érdemes lehet Magyarországon is megfontolni az SMR-technológia bevezetését, de semmiképpen nem a paksi atomerőművek helyett, azok alternatívájaként, hanem éppen azok kiegészítéseként.

A villamosenergia-tárolás tekintetében érdemes megkülönböztetnünk a rendszerszintű ipari tárolókat, tehát azokat a tárolókat, amelyek a villamosenergia-rendszer stabilitásának, egyensúlyának fenntartásához szükségesek, illetve a kereskedelmi célú tárolókat, amelyek az energiakereskedelmi tevékenységnek megfelelő kiegészítő eszköze. A rendszerszintű tárolók megfelelő technológia, illetve méret mellett tökéletes alternatívái, illetve kiegészítései lehetnek a rendszerszintű fosszilis erőműveknek, így érdemes jól megtervezni, hogy a hamarosan megépülő mátrai és tiszai kiszabályozó erőművek mellé milyen arányban kerüljenek tárolók megépítésére, figyelemmel arra is, hogy a tárolók megépítésével csökken hazánk földgázimportigénye is, így növekszik energiaszuverenitásunk (ez hatványozottan igaz persze a hazai földgáztermelés egyidejű felfuttatásával). Minél több tároló igénybevételekor egyre kevésbé kell a nukleáris erőműveket leterhelni napos időjárás esetén. A mai tárolók már nemcsak a fizikai tárolás technológiára épülnek (mint például a szivattyú-víztároló), hanem az akkumulátoron alapuló technológiák már megfelelő intenzitással képesek letárolni és a hálózatra is kiadni a szükséges energiát.

A világban óriási verseny van: Kína évente öt GW tárolói kapacitást állít be, Amerika négy GW kapacitással áll mögötte, tavaly év végén pedig Olaszország jelentette be, hogy négy évre elosztva csaknem tizennyolcmilliárd euró állami támogatásban fogja részesíteni a tárolói szektort EU-s jóváhagyással. A Nekt azzal számol, hogy 2026-ig a hazai tárolói kapacitás a 600 MW-ot, 2030-ig pedig az egy GW-ot elfogja érni. A tárolók létesítéséhez állami támogatásokat lehet igénybe venni, illetve a Magyar Energia és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) határozata szerint 2024. január 1-jétől átmeneti százszázalékos átviteli díjkedvezményben részesülnek.

Érdemes ugyanakkor nemcsak az ipari, hanem a lakossági energiatárolást is megemlíteni. A januárban indult lakossági napelemtároló államilag támogatott programban rendkívül sokan vesznek részt, ezek a programok sikeresek, és már több százezer háztartással mint villamosenergia-termelő egységgel lehet számolni. Az elektrifikáció területén hazánk – a régiós mezőnyben – is előrehaladott, ezt támogatják a különböző közlekedési, lakossági támogatási programok is.

Az elektromos autók és az akkumulátorgyártásért hatalmas verseny van Európában is. Legutóbb idén év elején például Németország több mint kilencszázmillió euró állami támogatást fizetett a Northvoltnak csak azért, hogy a svéd cég ne az USA-ba, hanem Németországba telepítse akkumulátorgyárát, amely évente nyolcszázezer–egymillió elektromos autó­hoz gyárt akkumulátort.

A miniszterelnök által meghirdetett, ideo­lógiától mentes zöldenergia-stratégia tehát lehetővé teheti, hogy hazánk elérje az energiaszuverenitást (csökkentve a külső függést), és mindezt egy élhető és egészséges környezetben. Ezen túl lehetővé teheti, hogy egy regionális energiahatalmi kulcspozíció­ba kerüljünk (gondoljunk például a most megalakuló magyar–szerb–szlovén regionális áramtőzsdére), a rezsicsökkentés vívmányai pedig továbbra is megmaradjanak.

A szerző az Alapjogokért Központ energiapolitikai tanácsadója

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Facebook/Szentkirályi Alexandra)