Tudvalevő ugyanis, hogy a Nyugatról finanszírozott baloldal nyugati erkölcsökkel rendelkezik – a két dolog, tehát a pénzelés és a gyanúsan szabados erkölcsök között lehet is némi összefüggés –, és a gyakorlatban, fogalmazzunk úgy, hogy a szürke és dolgos hétköznapokon a legkevésbé sem érdeklik őket a gyerekek. Sőt egy alaposabbnak tekinthető vizsgálat során inkább arra a következtetésre juthatunk, hogy a progresszív Nyugat hatása alá került politikusaink igen magasról tesznek a fiatalokra. És a rájuk leselkedő veszélyekre.

A Meseország mindenkié című propagandamű is bővelkedett az ilyen témájú történetekben; a könyvről később kiderült, hogy konkrétan oktatási intézményekbe szánták, úgymond edukációs célból. Még oktatási segédanyagot is mellékeltek az „alkotáshoz”. Azt pedig mindenki döntse el saját maga, hogy miért szán a lobbi négyéves ovisoknak olyan meséket, amelyekben két herceg, két királylány szeret egymásba vagy a főhős hirtelen úgy dönt, hogy nemet vált.

A baloldal egykor nagyreményű, magát jobboldalinak meg konzervatívnak hazudó miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter például minden alkalommal, amikor meglátott egy ipari kamerát, elhadarta, hogy a Fidesz azzal riogatja az embereket, hogy az ellenzék át akarja műtetni az óvodásokat, aminek persze – legalábbis szerinte – semmiféle alapja nincs. Ezzel szemben ugye nehéz másra gondolni, amikor a Soros-pénzekből (is) működő lobbi boldog és elégedett transznemű mesehősökről szeretne az óvodásoknak rendszeres, esetenként kötelező felolvasóesteket tartatni. Egy szervezet ugyanis viszonylag ritkán reklámoz olyan dolgokat, amiket nem akar eladni. Ez szerintem nem olyan bonyolult.

 A kiborulásuk amúgy annyira őszintétlen, hogy a politikusaik által szervezett tüntetéseiket is (finoman szólva is) gyér érdeklődés kíséri. Saját szavazóik is hazugnak látják az ellenzéki érzelmeket, amit dacos otthonmaradással juttatnak vezetőik tudtára.

Annál beszédesebb reakciót el sem lehet képzelni, mint amikor csak pár ezer szimpatizánst lehet összetrombitálni egy ellenzéki eseményre. Persze mit is várhatunk egy ilyen közösségtől? Minden hétre jut egy újabb botrány a külföldi finanszírozással kapcsolatban, ami a 444.hu és a Telex szerkesztőségeiben minden bizonnyal nem számít se különösnek, se úgymond nagy ügynek, de a magyar választók jelentős része elítéli, ha Amerikából, amerikai dollárokból akarják megbuktatni a magyar kormányt. És azt sem kedveli az elkötelezett keménymagon kívül senki, hogy a baloldalon semmilyen hibának, bűnnek nincs semmilyen következménye.

 Ami amúgy, ha mondjuk egy szurkoló csinálja, és nem is füstbombát, hanem egy műanyag flakont hajít el az egyenruhások irányába, általában két év letöltendőt ér. (Más kérdés, hogy ez jól van-e így…)

De a lényeg mégiscsak az, hogy Fekete-Győr minden jel szerint valami istenségnek gondolja magát, akit nem szabad úgy kezelni, mint egy egyszerű földi halandót. Egy mezei honpolgárt.

Nos, kedves András, el kell, hogy szomorítsalak: ez nincs így. Szerintem örülj, hogy ennyivel megúsztad, adj hálát a Jóistennek, hogy nem Amerikában születtél, ott ugyanis csak úgy röpködtek a letöltendők, amikor a tüntetők be akartak menni a Capitoliumba. De mindenekelőtt: Vállald a felelősséget! Mondj le! Tűnj el a közéletből! Ezt kell tenned, mert rendőrökre támadtál.

A nyájas olvasó csak egy pillanatra képzelje el, hogy micsoda hét határra szóló botrány kerekedne abból, ha fideszes politikusok akarnának, rendőrökre támadva betörni a Parlament épületébe. Na ugye.

Borítókép: Fekete-Győr András (balra) egy korábbi tüntetésen (Fotó: Magyar Nemzet)