Fekete-Győrnek távoznia kell

A nyilvánosságban mostanában igen gyakran kerül elő a felelősségvállalás kérdése. Hogy ki az, aki vállalja és ki az, aki nem a tetteiért a felelősséget. Novák Katalin ugyebár az előbbi kategóriába tartozik, rossz embertől fogadott el rossz tanácsot, majd érzékelvén, hogy mekkora hibát követett el, lemondott. Így tett Varga Judit is. És így volt helyes mindkét esetben, mert a hiba nagy volt és fájó, a gyermekvédelem ugyanis olyan központi értéke a jobboldali közösségnek, amivel kapcsolatban nem lehet holmi megérzésekre, levelekre, tanácsokra hallgatni, majd kegyelmet adni.

Még akkor sem, ha a már házi őrizetben lévő bűnsegéd rögeszmésen hisz saját ártatlanságában, amely hite emberfeletti szorgalommal és grafomániával párosul. Jómagam is olvastam K. Endre végtelen hosszúságú irományát, amelyben elmeséli vélt igazát, a történetét, de minekutána az ügyben jogerős bírósági ítélet született, a dolgot minden értelemben lezártnak kell – kellett volna – tekinteni. Bármit higgyen is K. Endre, esetleg Balog Zoltán. Ilyen, a pedofíliához kapcsolódó eseteknél pedig dobhártyarepesztő erővel kellett volna megszólnia annak a bizonyos vészcsengőnek. Azonban az ügyben ennyi volt; mind a bűnös, mind a bűnsegéd megkapta méltó büntetését, a hibázó politikusok lemondtak. A dolog rendezve. Gondolhatnánk.

Azonban itt van nekünk a mi derék ellenzékünk. Ők most vérszagot szimatolván kihúzták magukat, önérzetesen leporolták az amerikai dollárokon vásárolt szivárványszínű ruhájukat, és az Orbán-kormány bukásában reménykedve kezdtek akciózgatni.

Mert nekik annyira, de annyira fontosak a gyerekek, hogy azt a drága magyar választópolgárok el sem tudják képzelni. Mondjuk a választópolgárok egészen máshogy emlékeznek… Emiatt is szokta elfogni őket a heveny hányinger, ha a balos politikusokra és a gyermekvédelemmel kapcsolatos álláspontjukra gondolnak.

További Vélemény híreink

„Fekete-Győr nem folytathatja a munkáját az Országgyűlésben”

Tudvalevő ugyanis, hogy a Nyugatról finanszírozott baloldal nyugati erkölcsökkel rendelkezik – a két dolog, tehát a pénzelés és a gyanúsan szabados erkölcsök között lehet is némi összefüggés –, és a gyakorlatban, fogalmazzunk úgy, hogy a szürke és dolgos hétköznapokon a legkevésbé sem érdeklik őket a gyerekek. Sőt egy alaposabbnak tekinthető vizsgálat során inkább arra a következtetésre juthatunk, hogy a progresszív Nyugat hatása alá került politikusaink igen magasról tesznek a fiatalokra. És a rájuk leselkedő veszélyekre.

Ha csak egy pillanat erejéig visszaemlékszünk a gyermekvédelmi népszavazásra, arra juthatunk, hogy kinevették, kigúnyolták azokat a pedofíliát súroló érzékenyítési kísérleteket, amikre fel szerettük volna hívni a közvélemény figyelmét. Mert igazán nehéz veszélytelennek nevezni, amikor óvodásokat, kisiskolásokat akar a nemváltás nagyszerűségével traktálni az LMBTQ-lobbi.

A Meseország mindenkié című propagandamű is bővelkedett az ilyen témájú történetekben; a könyvről később kiderült, hogy konkrétan oktatási intézményekbe szánták, úgymond edukációs célból. Még oktatási segédanyagot is mellékeltek az „alkotáshoz”. Azt pedig mindenki döntse el saját maga, hogy miért szán a lobbi négyéves ovisoknak olyan meséket, amelyekben két herceg, két királylány szeret egymásba vagy a főhős hirtelen úgy dönt, hogy nemet vált.

De az is felvet néhány kérdést, hogy mi végre akarnak szoknyás, magassarkú cipőt hordó férfiak (drag queenek) mindenáron gyerekek előtt termékenységi táncot járni vagy felolvasni nekik különböző történeteket. Ahogyan az is, hogy az ilyen „foglalkozásokra” milyen megfontolásból hurcolják el az agyonérzékenyített szülők a gyerekeiket.

A baloldal egykor nagyreményű, magát jobboldalinak meg konzervatívnak hazudó miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter például minden alkalommal, amikor meglátott egy ipari kamerát, elhadarta, hogy a Fidesz azzal riogatja az embereket, hogy az ellenzék át akarja műtetni az óvodásokat, aminek persze – legalábbis szerinte – semmiféle alapja nincs. Ezzel szemben ugye nehéz másra gondolni, amikor a Soros-pénzekből (is) működő lobbi boldog és elégedett transznemű mesehősökről szeretne az óvodásoknak rendszeres, esetenként kötelező felolvasóesteket tartatni. Egy szervezet ugyanis viszonylag ritkán reklámoz olyan dolgokat, amiket nem akar eladni. Ez szerintem nem olyan bonyolult.

Fekete-Győr András amúgy nem is olyan régen még kimondottan helyeselte ezt a meglehetősen ijesztő és gyomorforgató tervet, egy interjú során elmondta, hogy semmi kifogása nem lenne a pedofília határait súroló iskolai érzékenyítések ellen. Sőt. Szóval végtelenül képmutató és hazug ez a fajta felháborodása a baloldalnak.

A kiborulásuk amúgy annyira őszintétlen, hogy a politikusaik által szervezett tüntetéseiket is (finoman szólva is) gyér érdeklődés kíséri. Saját szavazóik is hazugnak látják az ellenzéki érzelmeket, amit dacos otthonmaradással juttatnak vezetőik tudtára.

Annál beszédesebb reakciót el sem lehet képzelni, mint amikor csak pár ezer szimpatizánst lehet összetrombitálni egy ellenzéki eseményre. Persze mit is várhatunk egy ilyen közösségtől? Minden hétre jut egy újabb botrány a külföldi finanszírozással kapcsolatban, ami a 444.hu és a Telex szerkesztőségeiben minden bizonnyal nem számít se különösnek, se úgymond nagy ügynek, de a magyar választók jelentős része elítéli, ha Amerikából, amerikai dollárokból akarják megbuktatni a magyar kormányt. És azt sem kedveli az elkötelezett keménymagon kívül senki, hogy a baloldalon semmilyen hibának, bűnnek nincs semmilyen következménye.

Talán hagyjuk is Gyurcsány Ferencet, aki még azután is három éven át volt az ország miniszterelnöke, hogy csalással és hazugsággal nyerte meg a választást, és a brutális rendőrterror után sem mondott le. De ott van Fekete-Győr András, akit éppen a napokban ítéltek el másodfokon, mert rendőrökre támadt egy füstgránáttal.

Ami amúgy, ha mondjuk egy szurkoló csinálja, és nem is füstbombát, hanem egy műanyag flakont hajít el az egyenruhások irányába, általában két év letöltendőt ér. (Más kérdés, hogy ez jól van-e így…)

De a lényeg mégiscsak az, hogy Fekete-Győr minden jel szerint valami istenségnek gondolja magát, akit nem szabad úgy kezelni, mint egy egyszerű földi halandót. Egy mezei honpolgárt.

Úgy hiszi, rá más szabályok vonatkoznak, ő minden következmény nélkül játszhat erőszakos forradalmárt, neki akkor sem kell bűnhődnie, ha a Parlamentet védő rendőrökre támad.

Nos, kedves András, el kell, hogy szomorítsalak: ez nincs így. Szerintem örülj, hogy ennyivel megúsztad, adj hálát a Jóistennek, hogy nem Amerikában születtél, ott ugyanis csak úgy röpködtek a letöltendők, amikor a tüntetők be akartak menni a Capitoliumba. De mindenekelőtt: Vállald a felelősséget! Mondj le! Tűnj el a közéletből! Ezt kell tenned, mert rendőrökre támadtál.

A nyájas olvasó csak egy pillanatra képzelje el, hogy micsoda hét határra szóló botrány kerekedne abból, ha fideszes politikusok akarnának, rendőrökre támadva betörni a Parlament épületébe. Na ugye.