A lengyelországi kormányváltás után sokan aggódtunk a visegrádi négyek (V4) sorsa miatt. Aggódtunk, mert félő volt, hogy az Európai Unió e sajátos képződménye az ideológiai nézetkülönbségek miatt szétesik. Manapság ugyanis Európában az ideológia rendre felülírja a tagországok nemzeti érdekeit, de az állampolgárok alapvető jogait is. Mert alapvető állampolgári jognak kell tekinteni többek között a munkához, a létbiztonsághoz, a személyi biztonsághoz, a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogokat, valamint azokhoz a kulturális értékekhez való ragaszkodást, amelyek a társadalmak sok évszázados fejlődése során halmozódtak fel.
Tudjuk, az EU országainak történelmi fejlődése eltérő volt, s ebből is adódik, hogy mai gazdasági és politikai helyzetük és súlyuk különböző. A nyugati térfél sok szempontból fejlettebb, gazdaságilag erősebb, a később csatlakozott keleti térfél viszont még nem tudta behozni a lemaradását.
Azt is látjuk, hogy a brüsszeli központ számos intézkedéssel gátolja az ide tartozó országok felzárkózását, s ezt ma már nemcsak jogállamisági kifogásokkal, hanem politikai, ideológiai érvekkel is indokolja.
Brüsszel folyamatosan szaporodó észszerűtlen és az unió egészére nézvést kártékony rendelkezései – elhibázott zöld- és energiapolitika, betarthatatlan mezőgazdasági szabályok, társadalomromboló migránspolitika, csapnivaló gyermekvédelem stb. – persze mindenkit érintenek nyugaton és keleten egyaránt, nem szólva a megszállott háborúpártiságról. E kártékony rendelkezésektől függetlenül a V4-ek országainak vannak olyan, a geopolitikai helyzetükből fakadó közös érdekei, amelyek együttműködésre, összefogásra késztetik őket.
