Emmanuel Macron elképesztően felelőtlen kijelentése, miszerint lehetőségként nem szabad kizárni NATO-katonák küldését sem Ukrajnába, egy régóta parázsló vitát lobbantott lángra. Mire van a NATO? A békét megőrizni a tagországokban vagy igazságot tenni a világban? Sajnos az e két szerepkör közti határvonal, amely igenis létezik, kezd egyre jobban elmosódni.
Méghozzá egy olyan újgyarmatosító irányba, amelyben a nyugati világ érdekkörébe tartozó államoknak hűségesküt kéne tenniük az újonnan meghirdetett értékekre, és persze ezzel annak a radikális baloldali érdekcsoportnak is, amely ezek meghatározására demokratikus mandátum nélkül is jogot formál magának. A NATO így kezd az új EU lenni, melyet ez a csoport eszközként használna ki saját politikai ambícióinak megvalósítására. Talán nem is szükséges itt hangsúlyozni, ez milyen veszélyes.
Szerencsére Macron napóleoni reflexeit, amelyek ellenállhatatlan erővel vonzzák Moszkva felé, még a franciák is szinte egységesen elutasították. De az Európai Parlament baloldali többsége vérszemet kapott: felszólították az uniós országokat, hogy biztosítsák a lőszerek és rakéták szállítását Ukrajnának, és évente legalább a GDP-jük 0,25 százalékával támogassák Ukrajnát katonailag.
Elfelejtik azt, hogy az EU nem katonai szövetség, mint ahogy a NATO sem az EU valamelyik emberi jogi gittegylete, amelyet majd szépen eligazgatnak egymás közt, és egy gyors többségi szavazással indítják is a sok fiatal európait a halálba. Bár nyilván az őshonos európaiakból így is sok van, ha nem jönnek vissza, bármikor pótolni lehet őket Afrikából vagy a Közel-Keletről.
Ha így folytatjuk, eljutunk odáig, hogy a NATO-tagság lassan több veszéllyel fog járni, mint amennyi biztonsági garanciát nyújt. Az EU-val kapcsolatos kritikámra mondhatják az arrogáns baloldali megmondóemberek, hogy akkor lépjünk nyugodtan ki, úgyis csak vétózunk ott minden jó kis háborút. A probléma az, hogy ezek a felelőtlen, túlélési ösztönökkel nem rendelkező uszítók a létünket veszélyeztetik, ha tagjai vagyunk a NATO-nak, ha nem.
Az ember kicsit elmosolyodik, amikor az ilyenek lekezelően beszélnek a Magyar Honvédség létszámáról, felszereltségéről. Nézi innen az ember irigykedve a sok anyahajót, atom-tengeralattjárót, lopakodó vadászgépet, de mindeközben az országhatáraikat tárva-nyitva hagyják. Milliárdokat költenek méregdrága csúcsfegyverekre, hogy polgáraikban a biztonság illúzióját teremtsék, közben egy puskalövés nélkül átadják az országukat, jövőjüket egy nyíltan ellenséges világképpel érkező inváziós seregnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!