Tudom, hogy a nagyhét napjaiban a fenti cím szentségtörésnek hangozhat, de sokan nyilván előre sejtik, mire gondolok. A „farsangi riportként” azonosítható tévés villáminterjú alighanem mérföldkő Szoboszlai Dominik és a magyar média közös történetében. Ha netán van állampolgár ebben az országban négyéves kor felett, aki ne tudná, mi történt, íme, az eset dióhéjban. Jogtulajdonosként az MTVA-nak járt a lehetőség, hogy a március hetedikén 5-1-es vendéggyőzelemmel véget ért Sparta Prága–Liverpool Európa-liga-mérkőzés után interjút készítsen Szoboszlai Dominikkal.
Mielőtt rátérnék a lényegre, egy költői kérdés: kedves kollégák, miért Sparta Praha? Tudom, persze, annyira profik vagyunk, még arra is ügyelünk, hogy a klub hivatalos, cseh nevét használjuk. Az angol sajtó ebből nem csinál ügyet, ahogy természetesen más csapat esetében sem, a Prága angol nevével jelöli a klubot is: Sparta Prague; de ugyanígy jár el a német is: Sparta Prag. Annyira szeretünk futni a nemzetközi trend után, ilyen esetben miért száll inunkba a bátorság? Szigorúbban: miért törjük kerékbe a szép magyar nyelvet? A Sparta Praha persze még lenyelhető, de személy szerint a Partizan Beogradra, a Dinamo Bucurestire, hát még a CFR Clujra viszont már végképp nem áll rá a nyelvem.
Vissza az interjúhoz. Annak az első részében Szoboszlai kötelező kérdésekre felmondta a kötelezőt. A riporter, nyilván előre eltervezetten, ezután váltott, és megpróbált laza kérdéssel operálni, megkérdezte Szoboszlait, mit szól ahhoz, hogy farsangkor szerte az országban nagyon sok gyerek öltözött be Szoboszlai Dominiknak. Erre is korrekt, érzelemmentes felelet érkezett, Szoboszlai örül annak, hogy példakép lehet. A riporter, véletlenül sem bántani akarom, mert az élő adás amennyire hálás, legalább annyira hálátlan műfaj, de ekkor elkövetett egy hibát, forszírozta a közszolgálati csatornán eleve kissé esetlen témát. Még a második farsangi kérdés is (elmegy-e Szoboszlai a farsangra, amire egy kisgyerek invitálta) átcsúszhatott volna, a riporter érthető izgalmában azonban nem észlelte, hogy az ország bálványa addig is udvariasan bár, de kissé kelletlenül felelgetett. Szoboszlai e kérdésre nem kívánt reagálni, sőt szakítva a tévéinterjúk szokásos etikettjével, köszönés, illedelmes mosoly nélkül hagyta faképnél a riportert.
