A spanyol Vox múlt heti nemzetközi dzsemboriján az európai jobboldal egy újabb lépést tett a szélesebb körű együttműködés felé, természetesen magyar részvétellel. Az is bebizonyosodott, az ibér-amerikai jobboldal is számít a magyarokra.
Régóta mondjuk, régóta teszünk érte: a konzervatív, patrióta erőknek csak akkor van esélyük Európa- és világszerte meghatározóvá válniuk, ha összefognak. A magyar jobboldal ebben katalizátorszerepet játszik régóta. A szellemi holdudvar világában se szeri, se száma azoknak a magyar kezdeményezéseknek idehaza és külföldön, amelyek a legkülönbözőképpen gondolkodókat igyekeznek egy asztalhoz ültetni.
Ebbe illeszkedik az Alapjogokért Központ által idén harmadszorra megrendezett CPAC Hungary is, amely mára a jobboldali erők legnagyobb európai találkozójává nőtte ki magát, ahova nemcsak Európából, hanem a tengerentúlról, Észak- és mostmár nagyszámban Ibér-Amerikából is érkeznek. De ezt a célt szolgálják egy olyan jobboldali, konzervatív összefogás érdekében tett magyar politikai erőfeszítések is, amelyek a közös munka irányába terelgetnék az európai konzervatívokat és patriótákat az Európai Parlamentben.
A Vox múlt heti, madridi, EuropaViva 2024 nevű európai parlamenti választási nagyrendezvényével egy újabb lépéssel kerültünk közelebb ahhoz, hogy a konzervativizmust mára nyomokban is alig tartalmazó Európai Néppárttól jobbra lévő komoly politikai erők között létrejöhessen valamifajta együttműködés a június 9-i EP-választásokat követően. S természetesen Madridból sem hiányoztak a magyarok.
A madridi rendezvénynek három vetületét érdemes elemezni: a) spanyol belpolitika; b) európai politika; c) magyar részvétel.
Az EuropaViva, mint minden választási rendezvény, elsősorban a belpolitikáról, a végletekig megosztott spanyol belpolitikáról szólt. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a megosztottság az valamifajta magyar átok. Ez nem így van. Természetes következménye ez a magára találó jobboldal – már ahol –, és a hatalmi és kulturális hegemóniáját védeni próbáló háborúpárti, woke-, globalista erők küzdelmének. Erről szól a mostani európai parlamenti választás is. Spanyolország sem kivétel ez alól. Az országos szinten két, a kormányon egymást váltó, jól beágyazott párt mellé nőtte ki magát az utóbbi években stabil harmadik erővé a Vox. A jobboldali, konzervatív párt megerősödését segítette, hogy a Spanyol Néppárt (PP) és a szocialisták között mára a gazdaságpolitikát leszámítva kevés különbözőséget lehet felfedezni. Pont, mint Európában, ahol szocialisták és néppártiak több ciklus óta alkotnak koalíciót.
Az EuropaViva egyik fő témája persze a szocialista miniszterelnök, Pedro Sánchez feleségének feltételezett korrupciós ügye volt. Azzal gyanúsítják a spanyol miniszterelnöki hitvest, hogy befolyásával üzérkedett. Hetek óta izgatja a spanyol közvéleményt az ügy, amely a Milei argentin elnökkel való szóváltást követően mára már nemzetközi botránnyá dagadt. Nemrég ugyanis a spanyol közlekedési miniszter azzal gyanúsította meg az argentinok valóban excentrikus elnökét, Javier Mileit, hogy tudatmódosító szereket szed. Válaszul az argentin elnöki hivatal arra emlékeztette Sánchezt, hogy ő terroristákkal szövetkezik és egyébként is érdemes lenne a felesége korrupciós ügyével foglalkoznia. Az EuropaViva főszónokaként nagy üdvrivalgással, rocksztárként fogadott Milei hazai terepen is „beszólt” Sáncheznek a korrupcióval vádolt felesége miatt, amelyre válaszul a spanyol kormány hazarendelte Buenos Aires-i nagykövetét.
Ebben a latinos adok-kapokban kevesebb reflektorfény jutott a madridi jobboldali dzsembori európai jelentőségének. Nézzük csak a felszólalók névsorát. A Vox az olasz Fratelli és a lengyel PiS által dominált ECR, azaz a Konzervatívok és Reformisták pártcsalád tagja, így Meloni olasz miniszterelnök és Morawieczki volt lengyel miniszterelnök üzenetei nem vetnek fel kérdést. Az ibér testvériség okán a legutóbbi portugál választáson közel húsz százalékot elért Chegával mindig szoros kapcsolatot ápoltak a voxosok, így abban sincs semmi különös, hogy André Ventura is felszólalt, még akkor sem, ha történetesen az Identitás és Demokrácia (ID) pártcsaládhoz tartoznak. Az európai politika szempontjából legérdekesebb előadó az ID fő erejét, a legnagyobb francia ellenzéki pártot, a Nemzeti Tömörülést vezető Marine Le Pen volt. Le Pen jelenlétének gesztusértéke, illetve beszédének üzenete is a mostani két pártcsaládba tömörülő európai jobboldali erők közötti közeledés lehetőségére utal. Ezt a közeledést erősíti, hogy azóta Le Penék kirakták az ID-ból a német AfD-t, amiért annak egyik jelöltje teljesen vállalhatatlan módon az SS-t mentegette. (Bárcsak ilyen határozottsággal járnának el a kommunizmus bűneit relativizálókkal szemben is Európában.) Így kizárták annak lehetőségét, hogy a két pártcsalád között bármifajta együttműködés jöhessen létre. Ez mind jó hír az európai jobboldalnak.
Ma Európában nem tartanak érdemi jobboldali rendezvényt magyarok nélkül. Madridban is látható magyar jelenlét volt. Orbán Viktor miniszterelnök videóüzenetében arra hívta fel a figyelmet, hogy együtt kell elfoglalni Brüsszelt, hogy megállítsuk a tömeges illegális migrációt és békét biztosíthassunk családjainknak.
Jól jelzi a magyar miniszterelnök népszerűségét, hogy a feltöltött videóüzenetek közül az övére voltak a legtöbben kíváncsiak a közösségi médiában. Madridban felszólalt Gál Kinga, a Fidesz alelnöke, valamint Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója is, aki újabb szövetségeseket szerzett a woke elleni küzdelemhez.
De nemcsak az európai konzervatív életben betöltött katalizátorszerep indokolta a magyar jelenlétet. Egy spanyol politikai rendezvényről nem hiányozhatnak a latin-amerikai politikai szereplők sem. Azzal, hogy az Alapjogokért Központ megnyitotta madridi irodáját, az ibér-amerikai konzervatív véráramlatba is bekapcsolódtunk.
Múlt héten egymásnak adták az Alapjogokért Központ madridi irodájának kilincsét a spanyol fővárosba érkező jobboldali vezetők: José Antonio Kast chilei elnökjelölt és csapata, a legnagyobb brazil jobboldali think-tank vezetője, az amerikai Heritage Latin-Amerikával foglalkozó szakértője, a venezuelai ellenzéki aktivista, Alejandro Pena, valamint egy népes argentin delegáció is képviselőkkel, az argentin jobboldali győzelemnek a közgondolkodásban megágyazó íróval.
Az argentin partnereknek különösen nagy jelentőséget ad a jobboldal győzelme az egyik legnagyobb dél-amerikai országban. Milei elnök politikája nem mindenben egyezik a magyar jobboldaléval, az is igaz, hogy fellépése jobban értelmezhető a latin közönségnek, mint a magyarnak, de azon a kontinensen, ahol az országok döntő többségét marxista–újmarxista kormányok vezetik, az argentin jobboldali győzelem reményt ad és lelkesítően hat a többi jobboldali erő számára. Ezekből a találkozásokból is kiderült, hogy ebben a magyaroknak távolinak tűnő, de a nyugati civilizáció szempontjából fontos régiónak a jobboldali politikai közegében is példaként, inspirációként tekintenek a magyarokra, számítanak ránk.
A spanyol Vox múlt heti nemzetközi dzsemboriján tehát az európai jobboldal egy újabb lépést tett a szélesebb körű együttműködés felé, természetesen magyar részvétellel. Az is bebizonyosodott, hogy az ibér-amerikai jobboldal is számít a magyarokra.
A szerző az Alapjogokért Központ madridi irodájának igazgatója
