A spanyol Vox múlt heti nemzetközi dzsemboriján az európai jobboldal egy újabb lépést tett a szélesebb körű együttműködés felé, természetesen magyar részvétellel. Az is bebizonyosodott, az ibér-amerikai jobboldal is számít a magyarokra.
Régóta mondjuk, régóta teszünk érte: a konzervatív, patrióta erőknek csak akkor van esélyük Európa- és világszerte meghatározóvá válniuk, ha összefognak. A magyar jobboldal ebben katalizátorszerepet játszik régóta. A szellemi holdudvar világában se szeri, se száma azoknak a magyar kezdeményezéseknek idehaza és külföldön, amelyek a legkülönbözőképpen gondolkodókat igyekeznek egy asztalhoz ültetni.
Ebbe illeszkedik az Alapjogokért Központ által idén harmadszorra megrendezett CPAC Hungary is, amely mára a jobboldali erők legnagyobb európai találkozójává nőtte ki magát, ahova nemcsak Európából, hanem a tengerentúlról, Észak- és mostmár nagyszámban Ibér-Amerikából is érkeznek. De ezt a célt szolgálják egy olyan jobboldali, konzervatív összefogás érdekében tett magyar politikai erőfeszítések is, amelyek a közös munka irányába terelgetnék az európai konzervatívokat és patriótákat az Európai Parlamentben.
A Vox múlt heti, madridi, EuropaViva 2024 nevű európai parlamenti választási nagyrendezvényével egy újabb lépéssel kerültünk közelebb ahhoz, hogy a konzervativizmust mára nyomokban is alig tartalmazó Európai Néppárttól jobbra lévő komoly politikai erők között létrejöhessen valamifajta együttműködés a június 9-i EP-választásokat követően. S természetesen Madridból sem hiányoztak a magyarok.
A madridi rendezvénynek három vetületét érdemes elemezni: a) spanyol belpolitika; b) európai politika; c) magyar részvétel.
Az EuropaViva, mint minden választási rendezvény, elsősorban a belpolitikáról, a végletekig megosztott spanyol belpolitikáról szólt. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a megosztottság az valamifajta magyar átok. Ez nem így van. Természetes következménye ez a magára találó jobboldal – már ahol –, és a hatalmi és kulturális hegemóniáját védeni próbáló háborúpárti, woke-, globalista erők küzdelmének. Erről szól a mostani európai parlamenti választás is. Spanyolország sem kivétel ez alól. Az országos szinten két, a kormányon egymást váltó, jól beágyazott párt mellé nőtte ki magát az utóbbi években stabil harmadik erővé a Vox. A jobboldali, konzervatív párt megerősödését segítette, hogy a Spanyol Néppárt (PP) és a szocialisták között mára a gazdaságpolitikát leszámítva kevés különbözőséget lehet felfedezni. Pont, mint Európában, ahol szocialisták és néppártiak több ciklus óta alkotnak koalíciót.