Terjedelmes interjúban mesélt a szabadkőművességről a Magyarországi Nagyoriens nagymestere, Réti László a Qubit.hu nevű liberális portálnak. Mesélt, mert leginkább a misztikus látványelemek kidomborításával borzongatta az arra fogékonyakat, miközben lényeges elemekről fegyelmezetten hallgatott. A magyarországi szabadkőművesség történelmi kártékonyságáról Raffay Ernő történész professzor példátlan alapossággal dokumentált, a magukat eltaláltnak vélők részéről néha támadott, sohasem cáfolt, leginkább elhallgatott köteteiből kaphat valós képet az olvasó – ezt itt most nem taglaljuk.
Figyelemre méltó ellenben az, amit a nagymester kifecsegett, aligha véletlenül épp ott, ahol.
A Qubit.hu kiadója a 444.hu-t is működtető Magyar Jeti Zrt., és ezzel pozicionáltuk is a baloldali propagandagépezet szerves részeként üzemelő portált, amelynek állandó szerzői olyan közismert szélsőséges liberális, baloldali propagandisták, mint a vonalas belvárosi körökben futtatott, 2003-ban Soros-ösztöndíjjal is kistafírozott marosvásárhelyi születésű író, Dragomán György, a Soros-féle CEU-n „gendertudománnyal” bíbelődő Pető Andrea, az egykor történésznek indult, mára gátlástalan zsurnál-verőlegénnyé züllött Ungváry Krisztián.
Vagy épp ifjabb Marosán György, az irtóztató emlékű idősebb Marosán fia, aki az azóta szerencsésen kimúlt, fejlécén az utolsó lapszámáig az embertelen Szabad Nép évfolyamszámával megjelenő Népszabadság 2002. november 21-i számában A kommunizmus időszerűsége című cinikus szövegében ilyeneket volt képes leírni:
Nem úgy kell tehát elgondolni a kommunizmust, mint amely élesen szembeszállva minden fennállóval küzd a kizárólagosságért. A valóságban többé-kevésbé békésen együtt élő, de eltérő életstratégiát követő közösségek alkotják majd az emberiséget. […] A kommunisztikus közösség életmodellje az önkifejlesztés és a szabad alkotás.
Ez hát az a szellemi közeg, ahol a tíz nagypáholy, többek között a Martinovics Páholy vagy épp a Jászi Oszkár Páholy fölött diszponáló Magyarországi Nagyoriens nagymestere egy interjúban kifejti azt a szabadkőműves propagandát, amelynek ideológiai irányai tökéletesen egyeznek a hazai baloldali propaganda jellemző ideológiai irányaival. Ebből pedig ki-ki levonhatja a megfelelő következtetést.
A matematika–fizika szakos végzettségű Réti László ma az alapítványi működtetésű magániskola, a Pasaréti Gimnázium igazgatója (ennek az alapítványnak akarta átjátszani 2007-ben a főváros XI. kerületének akkori baloldali vezetése a patinás Farkasréti Általános Iskolát jelentős közpénztámogatással – szerencsére a kísérlet az iskola közösségének ellenállásán megbukott), valamint Facebook-oldala tanúsága szerint a Károli Gáspár Református Egyetem docense. Saját bevallása szerint nyolc éve lett tagja a titkos társaságnak, miután egy barátja megállapította, hogy úgy beszél és úgy viselkedik, mint egy szabadkőműves. Ugyanakkor huszonhárom éve tagja a Rotary Clubnak, amit ő a szabadkőművesség távoli rokonának nevez, mi viszont a szabadkőművesség nyilvánosság előtt működő fedőszervének.
Réti László fontos információkat közöl a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszaván alapuló szabadkőművességről. Állítása szerint Magyarországon maximum nyolcszáz szabadkőműves van ma, a saját rendjében kétszáz – miközben egy francia rendről szólva ötvenezres számot említ. No persze ez az 1789-es felfordulásban fogant modern, ateista, szekularizált Franciaországban nem meglepő.
Saját tevékenységükről szólva Réti azt meséli, hogy az nagyjából társadalmi elmélkedésben és jótékonyságban merül ki, miközben Franciaországban az európai jövőről gondolkodnak, és az e témában írott dolgozatok legjavát eljuttatják a döntéshozókhoz. Réti megfogalmazása szerint ottani szabadkőműves nagymester testvére „bízik abban, hogy mindez a szellemi tőke majd manifesztálódik azokban a kormánymozdulatokban, amelyek Franciaországot irányítják”. Nos, efelől kétségünk sincs. Annál inkább, mert, mint hozzátette, a francia nagyoriens képviselőit a párizsi nemzetgyűlésben fogadják, a románt a bukarestiben.
Mi még nem tartunk itt. Nemcsak azért, mert kevesen vagyunk, hanem azért is, mert nálunk a döntéshozók süketek – miközben volt Magyarországnak olyan korszaka, amikor az volt a kellemetlen, ha valaki nem szabadkőműves,
– mondja Réti, diszkréten nem említve, hogy ugyan mi a helyzet a – nevezzük így – jelenleg nem döntéshozókkal.
De hát miért kellene a döntéshozóknak meghallgatni a szabadkőműveseket?
Amikor belépünk a páholyba, a politikát meg a hitet kívül hagyjuk, sőt felveszünk egy fehér kesztyűt is, hogy ne látszódjon a tenyerünkön, ki értelmiségi közöttünk, ki kétkezi munkás, és a fehér kesztyű a köröm alatt megbújó politikai véleményeket is eltakarja,
– állítja Réti. Mi viszont ezt egyáltalán nem hisszük el, egyrészt azért, mert elhisszük azt, amit a francia nagymestertől idézett, másrészt azért, mert tudjuk, miként döntötte romlásba a szabadkőművesség Magyarországot 1918-ban sok évtizedes politikai aknamunkával. Ugyan miért hagyta volna maga mögött ez a titkos társaság mindazt, amit korábban művelt? Vajon ki meri komolyan állítani, hogy a befolyásolás vagy legalább annak a kísérlete, egyáltalán, a társadalom formálására irányuló bármely törekvés nem politika?
És ha a szabadkőművesség nem politizál, akkor hogy kerül az interjút illusztráló fotók közé az a felvétel, amelyen a képaláírás szerint szabadkőművesek tüntetnek a „szélsőjobboldal” (értsd: az európai parlamenti választáson fölényes győzelmet arató) Nemzeti Tömörülés ellen?
Végül csak kibújik a szög a zsákból, maga Réti mondja el, hogy számára a szabadkőművesség három fő pilléren nyugszik: a jó társaság, az önképzés, valamint a társadalom építésének, javításának igénye. Utóbbi pedig bizony politika, akár bevallja magának a nagymester, akár nem.
Ezért megdöbbentő az a cinikus nyíltság, amivel Réti nagymester beismeri, hogy iskolaigazgatói, tanári pozícióját a tanítványai ideológiai befolyásolására használja:
„…ahogy tartom a matematikaórát, ahogy beszélek a gyerekekkel és a kollégáimmal, ahogy elemzésre, döntéshozatalra és szabadságra nevelem őket, azzal gyakorlatilag szabadkőművesnek nevelem őket, csak nem mondom ki. […] Vitázzanak és legyen véleményük – így nevelem őket. Nem mondom ki, de szabadkőművesnek, szabad embernek nevelem őket
– dicsekszik a nagymester, ezzel egyben azt a nyilvánvaló hazugságot is állítva, hogy csak az lehet szabad ember, csak annak lehet véleménye, csak az vitázhat, aki szabadkőműves. E felfogás szerint tehát aki nem szabadkőműves, az nem szabad. Ami nyilvánvalóan valótlanság.
Ahogy voltaképp az egész bő lére eresztett interjú is, ahogy mondani szokták, púderezés. Nem derül ki ugyanis belőle a szabadkőművesség lényege, jelesül, hogy milyen elgondolások mentén akarják „építeni”, „jobbá tenni” a társadalmat. Így marad a történelmi tapasztalatok levonása és annak helyes megértése, hogy
a véres jakobinus terrorba torkolló 1789-es franciaországi szabadkőművesség hármas jelszava merő álnokság. A szabadság és az egyenlőség ugyanis nyilvánvalóan kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, utóbbit csak az Istentől rendelt természetes adottságok zsarnoki megerőszakolásával, vagyis a szabadság eltiprásával lehet megvalósítani. Ezt tette a szabadkőművesség oly sokszor a történelemben.
Ez pedig tökéletesen ellentétes a kereszténység Európát egykor naggyá tevő eszményével.
