Valóban reális esély volt – 2021-ben. Az utolsó békeévben. Ma már azonban ismét demográfiai hanyatlásról. sőt válságról indokolt beszélnünk. (Persze nem csupán hazánkban, gyakorlatilag egész Európában.) A számok nyelvén: 

 És a negatív trend folytatódik: az idén hónapról hónapra kevesebb gyermek született – januárban még 6650, júniusban már csak 6040, Ha ez folytatódik a második félévben, akkor idén az összes születésszám valahol 75 ezer körül lehet majd, ami mintegy tízezerrel (!) alulmúlná az eddigi, 2023-as negatív rekordot. És jelenleg senki nem tudja, mikor és hol érjük el a mélypontot. 

A demográfiai válság tényéről tehát – mert a számok nem hazudnak – nemigen, annak okairól és kezelésének módszereiről, eszközeiről viszont annál inkább megoszlik a kormánypárti és az ellenzéki politikusok és publicisták, de még a független szakértők véleménye is. A magam részéről két fontos tényt szeretnék rögzíteni:

Mi történt 2022-ben? Mindenki tudja: február végén Oroszország megtámadta Ukrajnát, a háború már két és fél éve tart – sőt egyre inkább eszkalálódik –, és még egyáltalán nem látszik a vége. A két felet sújtó iszonyú emberi, anyagi, pénzügyi veszteségeken túl az EU országait – főként az oroszellenes szankciók, embargók és a növekvő háborús pszichózis következtében – tartós gazdasági válság sújtja. Hazánk a világ egyik legnyitottabb és legsebezhetőbb gazdasága, ezért 2022 második felétől kezdődően bennünket sem került el az energiaválság, a száguldó infláció, a gazdasági visszaesés, a lakossági reáljövedelmek csökkenése. A gazdasági helyzet romlása, a növekvő létbizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő mint általában, így most is kedvezőtlen hatással volt és van a családalapításra, gyermekvállalásra. 

Hogy ez mennyire így van, itt most csak két hazai példát említek. Az 1990-es évek közepén a gazdasági válság és az azt félrekezelő Bokros–Surányi-féle megszorító csomag együttes hatására 1994–1997 között több mint tizenötezerrel, 2008–2011 között pedig – szintén a gazdasági válság és a Gyurcsány–Bajnai-féle megszorítások miatt – tizenegyezerrel esett vissza a születések száma. Bár 

 Nagyrészt ezzel magyarázható, hogy 2022–2024 között valószínűsíthetően 12-13 ezerrel csökken a születésszám. 

Vannak azonban a romló trendnek más okai is. Például az, hogy 

 (Egyébként tény, hogy a negyven év feletti gyermektelen nők száma az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett.) Hozzájuk képest az Y generáció tagjai – a mai harminc–negyvennégy éves nők és férfiak – évi átlagban ötven-hatvanezerrel kevesebben vannak, a Z generáció tagjai pedig – a tizenöt–huszonkilenc évesek – már megközelítően százezres mínuszban. Vagyis egyre kevesebb a szülőképes korú nő, és nekik kellene átlagosan a mostaninál több – legalább két, de inkább három – gyermeket vállalniuk ahhoz, hogy a születésszám országos szinten ne csökkenjen tovább.

Az anyagi és egzisztenciális nehézségek, valamint a „létszámhiány” mellett van még egy komoly probléma is. Erre világít rá a KINCS idei kutatása is, amely a gyermektelenség hátterében álló okokat és döntéseket próbálta azonosítani. A kutatásból kiderült, 

Ezzel összefügg Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézete tudományos főmunkatársának véleménye, amely a Magyar Nemzet augusztus 24-i Lugas rovatában megjelent cikkben (Gátló tényezők) olvasható. Szerinte társadalmi probléma, hogy

 Hal Melinda, az MCC klinikai szakpszichológusa pedig kiemelte, hogy a Z generációs fiatalok (a tizenöt–huszonkilenc évesek) többsége nem tud tervezni, a mának él, és individualista, mindenki egyedül próbál boldogulni. Ráadásul: 

Vagyis az anyagi okok, illetve feltételek mellett mentális és életmódbeli tényezők is jelentősen befolyásolják a gyermekvállalási kedv alakulását. Ezeket is érdemes figyelembe venni a családpolitikai döntések, intézkedések során ahhoz, hogy megállítsuk a demográfiai hanyatlást. De ceterum censeo: 

Legyen béke már! – Nem véletlenül ez lesz a mottója a jövő szombati, hagyományos kötcsei pikniknek is, ahol Orbán Viktor mond fontos beszédet.