Orbán Viktor miniszterelnök idén Tusványoson tartott kivételes nyári beszédében jelentősen eltért a fő geopolitikai témáktól. Így fogalmazott:
Itt kell beszélnünk a nagyság titkáról. Mi is a nagyság titka? A nagyság titka az, hogy képes vagy arra, hogy valami nálad nagyobb dolgot szolgálj. Ehhez először is el kell ismerni, hogy van a világon valami, vagy vannak a világon dolgok, amelyek nagyobbak nálad, majd utána el kell magad szánnod arra, hogy ezeket a nagyobb dolgokat szolgáld. Nem sok ilyen van. Van az Istened, a hazád meg a családod. Ha azonban nem ezt teszed, hanem helyette az önmagad nagyszerűségére összpontosítasz, és a saját magad nagyszerűségét, hogy okosabb, szebb, tehetségesebb vagy, mint az emberek többsége, ha erre fordítod az erődet, hogy ezt mind elismertesd a többiekkel, akkor amit kapsz, az nem a nagyság lesz, hanem a nagyképűség. És ma ezért érezzük minden mozdulatban a nyugat-európaiakkal való beszélgetésekben a nagyság helyett a nagyképűséget. Azt kell mondanom, hogy bekövetkezett az a helyzet, amit ürességnek nevezhetünk, és a feleslegesség érzése, ami ezzel együtt jár, agresszivitást szül. Ezért megjelent az agresszív törpe mint új embertípus.
Nem tudom, hogy a miniszterelnök olvasott-e valaha Dantét, de ugyanezt az igazságot tanítja a nagy toszkán költő a hétszáz évvel ezelőtt írt Isteni színjátékában. Dante a háromkötetes elbeszélő költeményt – Pokol, Purgatórium és Paradicsom – azután írta, hogy hirtelen és fájdalmasan száműzték szülővárosából, Firenzéből. A költemény egy Dante nevű zarándok képzeletbeli utazása a túlvilágon, amelyet először a klasszikus költő, Vergilius, majd igaz szerelme, Beatrice kíséretében tesz meg. A Commedia a korabeli Olaszország politikai és társadalmi kommentárja, az emberi természet és esendőség mélyreható feltárása, valamint a szerző könyörtelen vizsgálódása saját hibái után, amelyek hozzájárultak a bukásához.
Mi volt ez a bukás?
1300-ra Dante Alighieri fontos ember volt Firenzében. Kiváló költő volt, akit a várost irányító tanácsba neveztek ki. Mégis, a vérengző olasz politika rossz oldalán találta magát, és végleg száműzték városából. Mindent elvesztett. A Commedia abból a kísérletből született, hogy Dante megpróbálta értelmezni a katasztrofális veszteséggel járó élményét. A zarándok Dante pokoljárása (Inferno) arra szolgál, hogy újra érzékennyé tegye őt a bűn valósága iránt.
Egy alkalommal Dante és Vergilius oda érkezik, ahol a „szodomitákat” – Dante ezzel a régies kifejezéssel a homoszexuálisokat illeti – megbüntetik. A szodomiták szüntelenül futnak egy forró, száraz sivatagi síkságon. Ez szimbolizálja kéjvágyuk terméketlen jellegét. A középkori katolikus Dante számára a homoszexuális viselkedés a természetes rend elleni bűn volt, mivel a szex arra való, hogy új életet teremtsen.