Németországot nem véletlenül nevezik szövetségi köztársaságnak. Az EU legnépesebb államának és vezető gazdaságának lakói a mindennapokban csak „kifelé” németek, „befelé” szűkebb pátriájuk, tartományuk polgárai. Nem először idézzük e hasábokon az egyszeri bajor gazdát, aki úgy fogalmazott: számára az első Bajorország, utána is Bajorország következik, majd a trágyaszállító vontató jön, a sor végén pedig Németország… Az egyes tartományok lakói másképp beszélik a németet, más tájakat laknak, másképp főznek és más a politikai kultúrájuk is.
Az idei választási naptár úgy hozta, hogy most vasárnap két keletnémet tartományban, Szászországban és Türingiában választanak helyi parlamentet a polgárok, három héttel később pedig Brandenburgban. A jobboldali bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) mindhárom esetben az élen áll a felmérésekben, de ez csak a relatív győzelméhez lehet elegendő.
Az AfD-t a német politikai elit és a fősodorbeli média karanténba zárja, ezzel koalícióképtelenné teszi. Ennek az a fő magyarázata, hogy a második világháború után létrejött és a hitleri örökség levetkőzésére esküdött szövetségi köztársaság zsigerileg irtózik mindentől, amiben a német nacionalizmus feléledését látja. Viszont az AfD-hez több szempontból is hasonló új – noha szélsőbaloldali – párt,
a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) megjelenése most újrarendezi a terepet, és igen érdekes helyzet állhat elő, ha az AfD és az ugyancsak migrációellenes BSW együtt relatív többséget ér el. Márpedig a legutóbbi felmérés szerint Türingiában erre komoly, míg a másik két tartományban valamivel kisebb esély van.
Hiba lenne azt feltételezni az előrejelzések alapján, hogy az AfD máris Németország legnépszerűbb pártja. Igaz, egyre erősödik, a júniusi európai parlamenti választáson is növelni tudta a támogatottságát, egyre fokozottabb kihívás elé állítva a német elitet. Az AfD (és a BSW) igen komoly támogatottsága e tartományokban azt a benyomást is keltheti, hogy arrafelé él a legtöbb bevándorló. Pedig százalékosan és létszámban is épp ellenkező a helyzet. A keleti tartományokban jóval kevesebb a bevándorló, csak éppen náluk a legnagyobb a politikai frusztráció.
