idezojelek

Rendkívüli a német tartományi választások tétje

Három tartományban a radikális jobboldal és a szélsőbal együtt megszerezheti a kormányzó többséget.

Szőcs László avatarja
Szőcs László
Cikk kép: undefined
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

Németországot nem véletlenül nevezik szövetségi köztársaságnak. Az EU legnépesebb államának és vezető gazdaságának lakói a mindennapokban csak „kifelé” németek, „befelé” szűkebb pátriájuk, tartományuk polgárai. Nem először idézzük e hasábokon az egyszeri bajor gazdát, aki úgy fogalmazott: számára az első Bajorország, utána is Bajorország következik, majd a trágyaszállító vontató jön, a sor végén pedig Németország… Az egyes tartományok lakói másképp beszélik a németet, más tájakat laknak, másképp főznek és más a politikai kultúrájuk is.

Az idei választási naptár úgy hozta, hogy most vasárnap két keletnémet tartományban, Szászországban és Türingiában választanak helyi parlamentet a polgárok, három héttel később pedig Brandenburgban. A jobboldali bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) mindhárom esetben az élen áll a felmérésekben, de ez csak a relatív győzelméhez lehet elegendő. 

Az AfD-t a német politikai elit és a fősodorbeli média karanténba zárja, ezzel koalícióképtelenné teszi. Ennek az a fő magyarázata, hogy a második világháború után létrejött és a hitleri örökség levetkőzésére esküdött szövetségi köztársaság zsigerileg irtózik mindentől, amiben a német nacionalizmus feléledését látja. Viszont az AfD-hez több szempontból is hasonló új – noha szélsőbaloldali – párt, 

a Sahra Wagenknecht Szövetség (BSW) megjelenése most újrarendezi a terepet, és igen érdekes helyzet állhat elő, ha az AfD és az ugyancsak migrációellenes BSW együtt relatív többséget ér el. Márpedig a legutóbbi felmérés szerint Türingiában erre komoly, míg a másik két tartományban valamivel kisebb esély van.

Hiba lenne azt feltételezni az előrejelzések alapján, hogy az AfD máris Németország legnépszerűbb pártja. Igaz, egyre erősödik, a júniusi európai parlamenti választáson is növelni tudta a támogatottságát, egyre fokozottabb kihívás elé állítva a német elitet. Az AfD (és a BSW) igen komoly támogatottsága e tartományokban azt a benyomást is keltheti, hogy arrafelé él a legtöbb bevándorló. Pedig százalékosan és létszámban is épp ellenkező a helyzet. A keleti tartományokban jóval kevesebb a bevándorló, csak éppen náluk a legnagyobb a politikai frusztráció. 

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

Sokaknak lett elegük abból, hogy nemhogy Helmut Kohl az egykori NDK polgárainak az újraegyesítéskor tett ígérete nem vált valóra, és nem lettek tartományaik „virágzó tájak”, de évtizedek után is az ismét egységessé vált ország leszakadó vesztesei maradtak.

A berlini fal leomlásának közelgő, 35. évfordulója nem lesz felhőtlen ünnep. Ez az érzés már az 1990-es évektől jól követhető, de felerősödött a Merkel-korszakban, amikor a keletnémetek azt látták, hogy a bevándorlók lettek a politikai elit – eurókkal is jól kistafírozott – kedvencei. Most pedig egészen elképesztő méreteket ölt az elégedetlenség, ami talán a türingiai felmérésekből a legszembetűnőbb. A berlini kormány katasztrofális politikája nyomán a három koalíciós párt (szociáldemokraták, Zöldek, liberálisok) támogatottsága ott összesen 12 százalék (!), a két kisebb várhatóan be sem jut az erfurti tartományi gyűlésbe. 

A kereszténydemokratákra 21 százalék készül voksolni, ami azonban a legizgalmasabb, hogy a türingiaiak nem kevesebb mint 64 százaléka, azaz csaknem kétharmada valamelyik gyökeresen rendszerkritikus párttal, az AfD-vel, a BSW-vel, vagy az eddig hagyományosan erős másik szélsőbaloldali erővel, a Die Linkével szimpatizál.

 Türingia miniszterelnökét most is a szélsőbal adja, noha a Die Linkét kiszorítja immár Sahra Wagenknecht pártja. A polgároknak – ahogy a német mondja – tele van az orruk; magyarul más testrészt emlegetünk ezen érzés kifejezésére...

A németországi fejlemények a világsajtó érdeklődését is felkeltették. A The New York Times a minap címlapján szerepeltette a türingiai Nohrát, ezen a kis településen járva utána a kisebb politikai földrengés magyarázatának. Az érdeklődés több mint érthető. 

Jövő ősszel Bundestag-választásokat tartanak, s előtte a mostani a legnagyobb megméretés. Berlinben jelen állás szerint elkerülhetetlen a kormányváltás, ahogyan az is, hogy a politikai elit végre az AfD népszerűségének okaival (így a tömeges bevándorlással, a genderőrülettel, az elszabadult energiaárakkal és a lakáshiánnyal) kezdjen valamit,

 ne pedig ezt a pártot próbálja egyre kétségbeesettebben, ám mindhiába a víz alá nyomni.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Putyin az új Hitler? (1. rész)

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Százezrek a romok alatt

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Hangulatkeltés a magyarok ellen

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Mi kell a politikai harchoz?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.