Merényletkísérletek a békéért kiálló politikusok ellen az Egyesült Államokban és Európában. Bennfentesek palotaforradalma megbuktatja a demokrata elnökjelöltet. A világ a harmadik világháború felé menetel.
Kedves barátaim!
A történelem ugyan nem ismétli önmagát, de bizonyosan rímel rá. Bizonyos minták újra és újra felbukkannak. Sok hasonlóságot vélek felfedezni Jimmy Carter és Joe Biden elnökségeinek végnapjai között. Az 1970-es évek Amerikáját a bizonytalanság és a pesszimizmus jellemezte. A szovjet hadiipar a csúcson volt, miközben az Egyesült Államok diplomáciai vereségeket szenvedett. Az iráni túszválság történelmi léptékben mérve szorosan követte a vietnámi kivonulást. Az olajválság elképesztő inflációt és munkanélküliséget hozott magával.
Ronald Reagan ebben a feszült és megaláztatásokkal teli nemzetközi helyzetben nyerte meg az elnökválasztást – éppen olyan környezetben, amelyben Donald Trump is győzelemre készül idén novemberben.
Amikor azonban Ronald Reagan második ciklusa 1989-ben véget ért, a leköszönő elnök büszkén jelenthette az amerikai népnek, hogy a Szovjetunió megkezdte a kivonulást Afganisztánból, a berlini falat ledöntötték és Közép-Európában a szabadság új korszaka köszöntött be. Magyarország és a szomszédos országok népei fokozatosan visszanyerték függetlenségüket. Bár egyes regionális konfliktusok továbbra is zajlottak, a világháború veszélye rég tovatűnt.
„Tudjuk jól, hogy a háború nem akkor jön, amikor a szabadság fiai erősek, hanem éppen akkor, amikor gyengék. A zsarnokok ilyenkor kísértésbe esnek” – mondta maga Reagan. Ma pedig sajnos Washingtonban és Brüsszelben is gyengék a vezetők. Reagan elnök külpolitikai doktrínájának kulcsfogalma, lényege a „peace through strength”, azaz a „béke az erő által” volt. Híres mondása szerint „a béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének békés módja”. Erről ma ketten jutnak eszembe. Igen, Orbán Viktorra és Donald Trumpra gondolok.
És hadd legyek teljesen őszinte: az amerikai elnökválasztás nem kizárólag amerikai belpolitikai kérdés.
Mivel az Egyesült Államok – legalábbis most, de mégsem sokáig, ha a baloldal marad hatalmon – a világ vezető szuperhatalma, így egyértelműen érezhető a nyugati világban is, hogy ki irányítja a Fehér Házat. Trump ellenzi az illegális migrációt, eléggé felháborítja a genderpropaganda térnyerése – és ami a legfontosabb, háború helyett békét hozna. A józan ész talaján áll a woke-őrülettel szemben. És egy ilyen elnök nemcsak a világnak, nemcsak az USA-nak jobb, hanem – engedtessék meg az önzésem – Magyarországnak is.
