„Nagyon egyszerű kérdés. Ahogy itt a teremben mindenki, ön is tudja a választ: nem engedhetjük meg. Megállítjuk, teljes mértékben megállítjuk” – miként az a világsajtót pillanatok alatt bejárta, Donald Trump a múlt héten egy kimondottan női szavazókat megszólító, Georgia állambeli kampányrendezvényen így felelt a transzneműeknek a női sportban betöltött helyzetét feszegető kérdésre. Az Amerikai Egyesült Államok visszatérésre készülő korábbi elnöke tehát nem bújt ki a kérdés alól kitérő válasszal, ellenkezőleg, húszpontos programjához illeszkedve nyíltan beemelte a sport és gender kényes kapcsolatát a kampánytémák sorába a két hét múlva esedékes elnökválasztás előtt.

Ami azért is érdekes – és persze üdvözlendő –, mert Trump például az orosz–ukrán háborúról, azon belül Volodimir Zelenszkijről, az ukrán elnök makacs világpolitikai ambíciójáról már sokkal megfontoltabban, taktikusabban beszél a voksolás közeledtével.

Háború és gender. A migrációval együtt korunk három legérzékenyebb politikai törésvonala, amelyek mindenre, így a sportra is (lásd még az orosz sportolók kitiltása a nemzetközi versenyek többségéről) hatással vannak.

A helyzet persze ennél bonyolultabb. A világ jelenleg két legsúlyosabb háborús konfliktusában az Egyesült Államok Ukrajna és Izrael szövetségese. Az USA Ukrajnába nem csupán fegyvereket exportál, hanem liberalizmust, alkalmasint transznemű szóvivőt is a hadsereg kommunikációját erősítendő, hiszen lássuk be, mindjárt másként talál célba a Kalasnyikov, de még a drón és a rakéta is, ha az ukrán baka abban a tudatban süti el fegyverét, hogy a fajtalankodás nem bűn, hanem dicsőség, mert hát mi más is lenne az ukrán nép évszázados igénye a harcok idején, mint hogy törvényileg vessék el fekete földjében a gendersemlegesség magját. Iz­rael ezzel szemben a demokratikusnak mondott világ közismerten talán leginkább ortodox állama, ahol az azonos neműek a mai napig nem köthetnek törvényes házasságot, már azért sem, mert a házasság intézménye továbbra is az egyházak hatásköre.

Továbblépve, Izrael ma Európában a jobboldali pártok természetes szövetségese, az Egyesült Államok viszont az Európai Unióval karöltve – a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk – azon munkálkodik, hogy a nemzeti, konzervatív gyökerű pártokat kipenderítse a hatalomból. A magyarországi zsidóság e vitában határozott álláspontot képvisel. Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára a Halljad, Izrael! rádióműsor pénteki adásában személyesen mondta ki: Ausztriában nem a Szabadságpárt előretörése jelent fenyegetést a helyi zsidó közösségre nézve, hanem az egyre népesebb és erőszakosabb muszlim hátterű migránsáradat, sőt úgy általában az Európai Parlament Patrióta-frakciójának pártjai nem hogy zsidóellenesek lennének, hanem egyenesen filo­szemiták. Nos, emlékezhetünk, 2000-ben, amikor még a Jörg Haider vezette FPÖ koalícióra lépett az Osztrák Néppárttal, a magyar és úgy általában az európai zsidó szervezetek még a baloldali pártokkal tartottak és messze nem voltak ilyen megér­tők, az Euró­pai Unió egyenesen három (no, nem napkeleti) bölcset küldött Ausztriába a botrányos helyzet kivizsgálására.

Az pedig csupán hab a tortán, hogy David Pressman, az Egyesült Államok Magyarországra akkreditált nagykövete önmagát büszke zsidónak tartja és boldog házasságban él – igen – a férjével, Daniellel. Arról sem megfeledkezve, Pressman ügybuzgalmában akképpen is igyekszik minél nagyobb befolyást szerezni a magyar közéletben, hogy ismert politikusok, művészek és influenszerek mellett olykor sportolókat is vendégül lát elhíresült vacsoráin, miként arról Szilágyi Áron és Rasovszky Kristóf nem teljesen átgondolt látogatása is árulkodik.

Bárcsak tényleg minden egy csapásra megváltozna, avagy – konzervatív szemszögből – minden jóra fordulna önmagában attól, ha Trump visszaköltözne a Fehér Házba!

Világunk elképesztően szövevényessé vált, ráadásul ijesztő léptékben változik. Ember a talpán, aki ebben a hálózatban minden összefüggést pontosan átlát, pláne uralni képes. Annyit talán kimondhatunk, aki nincs tisztában önmagával, nem tudja pontosan, honnan jött, hová tartozik, merre tart, az menthetetlen összezavarodik és elvész a zűrzavarban.

Önkényes nézőpontból a sportnak fontos szerepe van a folyamatok szabályozásában. Éppen azért, mert a sportban a szabály tényleg szabály, nem relativizálható, a politikai érdek mentén tetszőlegesen értelmezhető adottság, s noha a szubjektív szempontnak van némi mozgástere (lásd a lesszabály értelmezése Krausz Tamástól a VAR-technikus felelősségéig), abban nincs, nem lehet vita, az nyer, aki több gólt rúg, gyorsabban fut, messzebbre ugrik, dobja el a szert. S persze a nemek között csak néhány sportágban (lovaglás, sakk, darts, sznúker) lehet átjárás, s akkor is szigorúan egy irányba: nők indulhatnak férfiak között, fordítva véletlenül sem.

Legalábbis ezt gondoltuk immár évszázadokon átívelően, mígnem a gender befurakodott a sportba. S tényleg mindent a feje tetejére állított. A tokiói és a párizsi olimpián is a legtöbbet emlegetett sportolók közé kapaszkodott egy-egy kétes nemiségű sportoló, Laurel (született Gavin) Hubbard, illetve Imane Helif. A százharminc éves Nemzetközi Olimpiai Bizottság sose mossa le magáról azt a szégyent, hogy sporttörténelmi figurát faragott a tehetségtelen súlyemelőből, aki férfiból nővé transzformálva akarta megvalósítani magát. Bő három év távlatából is kínos felidézni, hogyan ajnározta a NOB megannyi potentátja az olimpiák történetének első igazoltan és bevallottan transznemű sportolóját, aki aztán három érvénytelen kísérlettel kiesett, Új-Zélandon mégis megválasztották az év női (!) sportolójának. Thomas Bach, aki ott és akkor megbukott a NOB elnökeként, legalább az emlékirataiban feltárhatná, milyen érdeknek, nyomásnak engedve verték át a patinás szervezeten Hubbard indulását, ami ellen amúgy Joe Biden sem emelte fel a szavát.

A szellem kiszabadult a palackból. Donald Trump amúgy azon eseten felháborodva emelte fel a szavát a transznemű nők szereplése ellen a nők között, hogy egy férfiból lett női röplabdázó milyen félelmetes erővel üti a labdát.