Végül úgy alakult, hogy a nagy közösség helyett egy kisebbet vezetett, s ekkor lépett be az Irgalmas rendbe is, amivel újabb távlatok nyíltak meg számára az elesettek megsegítéséhez. Ekkor kicsit „eltűnt” a nyilvánosság elől, magam is kevesebbet találkoztam vele innentől. Külön figyelmet fordított a cigányságra, feltett szándéka volt, hogy minél többet segítsen nekik, miközben a kérdés minden nehézségével, minden nézőpontjával tökéletesen tisztában volt.
A húsvéti ünnepkört tartotta a legfontosabb időszaknak az évben, ezeket a napokat nagyon mélyen átélte, és ezt várta el a hívektől is. Ugyanakkor az ünnepek megélésekor a lelki tartalom mellett hangsúlyt helyezett a hagyományok (locsolás, sonkavacsora, karácsony esti ünneplés) megtartására is.
Ma úgy mondanánk, hogy roppant széles kapcsolati hálója volt, rengeteg befolyásos embert ismert a politika, a művészet és az üzleti élet területéről is. Személyes ismerőse volt II. János Pál pápa, Teréz anya vagy Roger testvér, akiket már életükben szent embereknek tartott. Az 1990-es években többször feltűnt a miséken Hans-Dietrich Genscher egykori nyugatnémet liberális külügyminiszer is. Műhelyeinek számos nagy tekintélyű ember volt a tagja, olyanok is, akik a tőle kapott tanítással a tarsolyukban teljesedtek ki. Pap, tudós, kutató, politikus, orvos, művész, üzletember, véleményvezér, világbajnok sportoló, de ugyanúgy a közösség fontos tagjának tekintett mindenkit, főleg azt, aki tenni is akart. Megesett, hogy zűrös, botrányos előéletű zenészt igyekezett megismertetni Isten igéjével. Mindenkihez szeretettel fordult, aki a segítségét kérte, de ahhoz is, aki nem kérte.
A család volt nála mindennek az alapja, a magyar családok egységét és erejét igyekezett minél intenzívebbé tenni. Szűz Mária tisztelete nemcsak a szertartásokon jelent meg, hanem mint a magyarok védőszentjéhez is külön imádkozott. Külön is becsülte sz édesanyákat, a nagymamákat, és a környezetét is az irántuk való tiszteletre sarkallta.
A közéleti kérdésekben is határozott álláspontja volt, egyik utolsó, néhány évvel ezelőtti beszélgetésünk alkalmával részletesen megosztotta velem ez irányú gondolatait. A magyarság sorsa és megmaradása kiemelten fontos volt neki. Aggódott amiatt, merre tart a világ, s éppen ezért úgy vélte, még erősebbnek kellene lennie a keresztényeknek, hogy a nehézségek közepette is ki tudjanak tartani. De már évtizedekkel korábban előre megjósolta, milyen kérdések fogják uralni az életünket. Utoljára, közel egy éve, Budai Ilona népdalénekes temetésén találkoztunk, amelyet ő celebrált. Ugyanolyan mély és egyben vigasztaló gondolatokat osztott meg a gyászolókkal, mint amilyeneket gyerekfejjel vagy bármikor máskor hallottam tőle.