Hasonló a helyzet több uniós tagállamban. Csehországban Andrej Babis pártja, az ANO fölényesen megnyerte a szenátusi választást. Megerősödésük ugyan nem hoz azonnali változást a cseh migránspolitikában, mégis nagyon fontos tény. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor azzal zárta gratulációját, Brüsszelben reszkethetnek, jönnek a Patrióták. Németországban az AFD előretörése a tartományi választásokon azt eredményezte, hogy ijedtében a kormány lezárta a határokat. A sokak által látszatintézkedésnek tartott döntés inkább arra volt jó, hogy tönkretegye a schengeni rendszert, amely az egyike volt azon vívmányoknak, amelyek még őriztek valamit abból az unióból, amihez annak idején csatlakoztunk.

Mára ez sem működik, de a Németországot elözönlő illegális bevándorlók száma ettől nem csökkent, ahogy az általuk okozott problémahalmaz sem lett kisebb. Az elmúlt hétvégén kilencen meghaltak, csaknem ötvenen eltűntek a Kanári-szigetektől nem messze, amikor felborult egy illegális migránsokat szállító hajó. A spanyol belügyminisztérium adatai szerint kétszázezren érkeztek az elmúlt évtizedekben így Európába, egy emberjogi szervezet szerint pedig csaknem ötezren fulladtak már vízbe ezen az útvonalon. Így aztán még a baloldali miniszterelnök is kénytelen volt intézkedéseket hozni az áradat megfékezése érdekében. Hollandia adta a legbátrabb választ a migrációs kihívásra, amikor a hosszas huzavona után végre megalakult jobboldali kormány azonnal kérte felmentését a migrációs paktum hatálya alól. Igaz, hogy az Ursula von der Leyen által vezetett Európai Bizottság azonnal visszautasította ezt a kérelmet, de az eset így is rávilágít arra, hogy a paktum semmire nem jó, teljesen mindegy ugyanis, milyen álnevet találnak ki a kvóta szerinti elosztásra, az lényegét tekintve ugyanaz marad. Viszont még azok problémáját sem oldja meg, akik már belül vannak az unión, és semmiképpen nem áll útjába a mostanában útra kelőknek.

Mindenesetre a holland példát követve Magyarország is kérni fogja felmentését a paktum hatálya alól, mint ahogy a horribilis büntetést sem fizetjük ki, amit azért akasztottak a nyakunkba, mert mi teljesítjük kötelességünket, és megvédjük a déli határt, ami egyben az Európai Unió külső határa is. Ezek a példák mind azt bizonyítják, hogy lassan, de egyre biztosabban nyílik föl az európai polgárok szeme, ami forradalmi változásokat hozhat a jövőben a migránspolitikában. Nem árt tehát fölkészülnünk ezekre a változásokra, mert nem hagyhatjuk, hogy globalista idióták még egyszer elrontsák.

A legjobb visszalépni a kályhához, és elvégezni azt, amit akkor elmulasztott minden döntéshozó. Különbséget kell tenni menekültek, legális gazdasági bevándorlók és határsértő bűnözők között. A szomszédunkban dúló háború megmutatta számunkra, kik az igazi menekültek. A harcok elől kis motyójukkal útnak induló, sok esetben földönfutóvá vált szerencsétlenek megsegítése olyan természetes az első biztonságos országban, mint a levegővétel. Még akkor is, ha eleinte néhány ukrán rendszámú luxusterepjáró csomagtartója eurómilliókkal volt kibélelve. Még akkor is, ha legtöbbjük nem áll meg itt, hanem azonnal megy tovább magasabb életszínvonalú tájak felé. De akinek minimális sejtése van a háború borzalmairól, az nem válogat, nem kételkedik, hanem segít úgy, ahogy tud, azzal, amije van.

Ezzel éltek vissza azok a határsértők is, akik az invázió kezdetén egytől egyig szírnek vallották magukat, mert akkoriban Szíriában még harcok dúltak, és így tudta eladni magát menekültnek egy bangladesi vagy tunéziai csavargó is. 

Természetesen van a migrációnak egy olyan változata, ami előnyös a bevándorlónak és a befogadó országnak egyaránt. Aki nem boldogul a hazájában, és szeretne valahol máshol új életet kezdeni, az papírokkal érkezik a hivatalos beléptetőhelyekre. A megfelelő hivatalban közli szándékát, munkát vállal, megtanulja a befogadó ország hivatalos nyelvét, elfogadja a befogadók kultúrájának elsőrendűségét, betartja a törvényeket és a szabályokat. A jobb körülményekért, a több lehetőségért cserébe gazdagítja a befogadó országot. Ez egy kölcsönösen előnyös ügylet.

Fontos itt is megjegyezni, hogy mindig a befogadó dönti el, kit enged be országába, milyen bevándorlólétszámot tart kezelhetőnek és milyen feltételeket szab a közös élet, az integráció hatékonysága érdekében. 

Széplelkűsködő értelmiségiek, tudósok felhívták már többször is a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás, az afrikai népességrobbanás embermilliókat kényszeríthet a közeljövőben szülőföldjük elhagyására, új, élhetőbb lakhely keresésére. Erre a kihívásra született válaszként a határok nélküli világ elképzelése, ahol alapvető emberi joga mindenkinek oda költöznie, ahová csak akar. Ezt a mesterséges világot akarják ránk erőltetni a magánpénz-birodalom kőgazdagjai, akiket a profitmaximalizáláson kívül semmi nem érdekel. Ne feledjük, hogy az illegális bevándorlók a nekik juttatott segélyekből az ő termékeiket vásárolják, az ő szolgáltatásaikat veszik igénybe. A tönkretett nemzetállamok az ő bankjaikból veszik fel a hitelt, ha erős tartományai akarnak majd lenni az Európai Egyesült Államoknak. Ki van ez találva rendesen.

De tudnunk kell, hogy az említett kihívásra más válasz is létezik. Amit például a magyar kormány úgy fogalmazott meg, hogy nem a problémát kell idehozni, hanem a megoldást kell oda vinni, ahol a baj keletkezett. El kell érni, hogy el se induljanak a jobb élet reményé­ben a tömegek, hiszen ott is lehet őket segíteni annak érdekében, hogy mindent meg tudjanak tenni életkörülményeik javításáért. Az első lépés ehhez Európa külső határainak megvédése kell hogy legyen. Határok nélkül nem létezik szuverén állam. Szuverenitás nélkül nincs önálló politika. Önrendelkezés nélkül nincs semmilyen közösség. Csak orránál fogva vezetett fogyasztó tömeg van. Így lett az illegális migráció a legkegyetlenebb fegyver a nemzetállamokat felszámolni akaró globalisták kezében. És így lett a szuverenitását őrző Magyarország az ellenük küzdő patrióták élharcosa. És nem vagyunk már egyedül.