Miközben a Moody’s Investors Service Magyarország adósbesorolásához tartozó eddigi stabil kilátást negatívra rontotta, addig maga a besorolás nem változott, az továbbra is Baa2 kategóriában található. Vagyis hazánkat továbbra is befektetésre ajánlja a hitelminősítő, amelynek jelzéséből kiderül, hogy nem kedvez továbbá a magyar gazdaság megítélésének Németország költségvetési-pénzügyi szenvedése. Gondjainkat fokozza még az uniós pénzek zárolása, s ez csökkentheti a trendszerű gazdasági növekedést, tovább gyengítheti a pénzügyi mutatókat.
A hitelminősítő szakértői arra is kitérnek, hogy ez a helyzet Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi partnerének, Németországnak a gyenge növekedésével is összefügg, ami felerősítheti a magyar gazdaságra nehezedő negatív nyomást. Most ezen a vonalon indulunk el, ugyanis a Moody’s értékelésében jelentős kockázati tényező a német gazdaság vergődése. Vagyis a hitelminősítői verdikt benne volt a levegőben. Olyannyira, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a Hír TV-nek adott minapi interjújában részletesen kitért arra, hogy 2024-ben egy nem várt gazdasági esemény következett be, a német gazdaság válsága, ami maga alá tepert bennünket.
Egyébiránt ezt a Moody’s alaposan érzékeltette riportjában.
A hitelminősítő szakértői azt írták, hogy az európai uniós források áramlásával kapcsolatos kockázatok a kulcsfontosságú kereskedelmi partner Németország gyenge növekedése miatt megnövekedtek. Tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság nagymértékben integrálódott a német értékláncokba, és a németországi kereslettől leginkább függő uniós országok közé tartozik.
Miközben arra számítunk, hogy az elektromosjármű- és akkumulátorgyártó iparba irányuló jelentős közvetlen külföldi beruházások az elkövetkező években fellendítik Magyarország exportkapacitásait, addig a gyengébb külső kereslet az új gyártóüzemek vártnál lényegesen alacsonyabb kapacitáskihasználtsági szintjét eredményezheti, ami gyengébb középtávú gazdasági kilátásokhoz vezethet.
S azt, hogy mekkora a baj Németországban, mi sem támasztja jobban alá, mint hogy legalább három németországi gyárát bezárhatja a Volkswagen. Ilyenre mintegy kilencven éve nem volt precedens. Tegyük hozzá azonban, hogy elsősorban az autóipar az az ágazat, mely komoly problémákkal küzd a németeknél. Ám ez nekünk csekély vigasz, hiszen pont ebből a szektorból „élünk”.
Azaz: kivitelünk jelentős része attól függ, hogy a német autóipari cégek miként muzsikálnak. Meg kell azt is említeni, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt több mint harminc évben az úgynevezett német függőségből csak profitált a magyar gazdaság. Tudniillik a németek nem pusztán befektettek nálunk, vagyis tőkét hoztak, gyárakat létesítettek, hanem szaktudást is, valamint megnyitották a piacokat Magyarország előtt. Csoda-e, hogy a mindenkori kormányok preferálták a német nagyvállalatokat?
Hangsúlyozni kell azt is, hogy a gazdasági mellett a történelmi és kulturális kapcsolatok miatt esett a választás Németországra, mely cégein keresztül jelenleg is a legnagyobb befektető s munkáltató. A járműipar mellett a németek hosszú időn keresztül komoly piaci rést hasítottak ki az energiaszolgáltatókból, valamint a médiapiacon is aktívak voltak, de a telekommunikációt vagy éppen a bankszektort is lehetne említeni. Antall József mellett maga Orbán Viktor is úgy tartotta, hogy a németek nem spekulatív céllal érkeznek hozzánk, hanem hosszú távú együttműködésre törekvő cégek képviseletében. Szó se róla, hogy számos német nagyvállalat több kedvezményt kapott hazánkban, mint Németországban, de ez a támogatás ténylegesen termőre fordult. Aki nem hiszi, látogasson el Győrbe, Kecskemétre vagy Debrecenbe, ahol is megtalálhatóak a német prémium autókat gyártó társaságok. Vagyis óvok mindenkit attól, hogy elhamarkodottan hozzon véleményt arról, hogy mennyire rossz hazánknak a német gazdasági függőség.
De mi lehet a megoldás? Szaknyelven szólva a diverzifikáltság, vagyis a kockázatok megosztása. Orbán Viktor miniszterelnök először meghirdette a keleti nyitást (tőkebefektetések terén ez már érezhető is), nemrég pedig a gazdasági semlegességet. Magyarán: kereskedni kell a Kelettel és Nyugattal is.
Ezek azonban hosszabb távú projektek, kifutásuk éveket, évtizedeket is jelenthet. Addig is azért van szükség a gazdaságélénkítésre, főként a hazai kis- és közepes vállalkozói szektorban, de az exportáló nagyvállalatok esetében is, hogy a kieső termelést a belső erőforrásokkal moderálni lehessen. Több mint harmincéves struktúrát egyik pillanatról a másikra aligha lehet átalakítani, megreformálni, de törekedni kell rá. Közben bízni kell abban is, hogy német gazdaság újból magára talál.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
