idezojelek

A német gazdaság válsága maga alá tepert bennünket

A megoldás a diverzifikáltság, vagyis a kockázatok megosztása.

Szajlai Csaba avatarja
Szajlai Csaba
Cikk kép: undefined
Fotó: JENS SCHLUETER

Miközben a Moody’s Investors Service Magyarország adósbesorolásához tartozó eddigi stabil kilátást negatívra rontotta, addig maga a besorolás nem változott, az továbbra is Baa2 kategóriában található. Vagyis hazánkat továbbra is befektetésre ajánlja a hitelminősítő, amelynek jelzéséből kiderül, hogy nem kedvez továbbá a magyar gazdaság megítélésének Németország költségvetési-pénzügyi szenvedése. Gondjainkat fokozza még az uniós pénzek zárolása, s ez csökkentheti a trendszerű gazdasági növekedést, tovább gyengítheti a pénzügyi mutatókat.

A hitelminősítő szakértői arra is kitérnek, hogy ez a helyzet Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi partnerének, Németországnak a gyenge növekedésével is összefügg, ami felerősítheti a magyar gazdaságra nehezedő negatív nyomást. Most ezen a vonalon indulunk el, ugyanis a Moody’s értékelésében jelentős kockázati tényező a német gazdaság vergődése. Vagyis a hitelminősítői verdikt benne volt a levegőben. Olyannyira, hogy Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a Hír TV-nek adott minapi interjújában részletesen kitért arra, hogy 2024-ben egy nem várt gazdasági esemény következett be, a német gazdaság válsága, ami maga alá tepert bennünket.

Egyébiránt ezt a Moody’s alaposan érzékeltette riportjában. 

A hitelminősítő szakértői azt írták, hogy az európai ­uniós források áramlásával kapcsolatos kockázatok a kulcsfontosságú kereskedelmi partner Németország gyenge növekedése miatt megnövekedtek. Tekintettel arra, hogy a magyar gazdaság nagymértékben integrálódott a német értékláncokba, és a németországi kereslettől leginkább függő uniós országok közé tartozik. 

Miközben arra számítunk, hogy az elektromosjármű- és akkumulátorgyártó iparba irányuló jelentős közvetlen külföldi beruházások az elkövetkező években fellendítik Magyarország exportkapacitásait, addig a gyengébb külső kereslet az új gyártóüzemek vártnál lényegesen alacsonyabb kapacitáskihasználtsági szintjét eredményezheti, ami gyengébb középtávú gazdasági kilátásokhoz vezethet. 

S azt, hogy mekkora a baj Németországban, mi sem támasztja jobban alá, mint hogy legalább három németországi gyárát bezárhatja a Volkswagen. Ilyenre mintegy kilencven éve nem volt precedens. Tegyük hozzá azonban, hogy elsősorban az autóipar az az ágazat, mely komoly problémákkal küzd a németeknél. Ám ez nekünk csekély vigasz, hiszen pont ebből a szektorból „élünk”.

Azaz: kivitelünk jelentős része attól függ, hogy a német autóipari cégek miként muzsikálnak. Meg kell azt is említeni, hogy a rendszerváltoztatás óta eltelt több mint harminc évben az úgynevezett német függőségből csak profitált a magyar gazdaság. Tudniillik a németek nem pusztán befektettek nálunk, vagyis tőkét hoztak, gyárakat létesítettek, hanem szaktudást is, valamint megnyitották a piacokat Magyarország előtt. Csoda-e, hogy a mindenkori kormányok preferálták a német nagyvállalatokat?

Hangsúlyozni kell azt is, hogy a gazdasági mellett a történelmi és kulturális kapcsolatok miatt esett a választás Németországra, mely cégein keresztül jelenleg is a legnagyobb befektető s munkáltató. A járműipar mellett a németek hosszú időn keresztül komoly piaci rést hasítottak ki az energiaszolgáltatókból, valamint a médiapiacon is aktívak voltak, de a telekommunikációt vagy éppen a bankszektort is lehetne említeni. Antall József mellett maga Orbán Viktor is úgy tartotta, hogy a németek nem spekulatív céllal érkeznek hozzánk, hanem hosszú távú együttműködésre törekvő cégek képviseletében. Szó se róla, hogy számos német nagyvállalat több kedvezményt kapott hazánkban, mint Németországban, de ez a támogatás ténylegesen termőre fordult. Aki nem hiszi, látogasson el Győrbe, Kecskemétre vagy Debrecenbe, ahol is megtalálhatóak a német prémium autókat gyártó társaságok. Vagyis óvok mindenkit attól, hogy elhamarkodottan hozzon véleményt arról, hogy mennyire ­rossz hazánknak a német gazdasági függőség.

De mi lehet a megoldás? Szaknyelven szólva a diverzifikáltság, vagyis a kockázatok megosztása. Orbán Viktor miniszterelnök először meghirdette a keleti nyitást (tőkebefektetések terén ez már érezhető is), nemrég pedig a gazdasági semlegességet. Magyarán: kereskedni kell a Kelettel és Nyugattal is.

Ezek azonban hosszabb távú projektek, kifutásuk éveket, évtizedeket is jelenthet. Addig is azért van szükség a gazdaságélénkítésre, főként a hazai kis- és közepes vállalkozói szektorban, de az exportáló nagyvállalatok esetében is, hogy a kieső termelést a belső erőforrásokkal moderálni lehessen. Több mint harmincéves struktúrát egyik pillanatról a másikra aligha lehet átalakítani, megreformálni, de törekedni kell rá. Közben bízni kell abban is, hogy német gazdaság újból magára talál.

A szerző a Világgazdaság vezető elemzője

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Kékcédulás választás újratöltve

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Majom és rács

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az ellenzék egyre szélsőségesebb

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A globális elit akarja a háborút

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.