Pörögnek az események, nehéz a nagyvilág híreinek kavalkádjából kihalászni azokat az információkat, amelyek eligazíthatnak bennünket arról, hogy mi zajlik a színfalak mögött. Az ukrajnai háború kitörésének okaival kapcsolatban például a nyugati média többször és kellő súllyal tálalta, hogy Oroszország az agresszor, de arról szinte semmit nem hallottunk, hogy ennek az agressziónak mik voltak a valódi kiváltó okai. Az oroszok beszéltek ugyan az ukrajnai orosz lakossággal szembeni kegyetlen atrocitásokról, az ukrán belügyekbe való nyugati beavatkozásokról, Zelenszkij elnök NATO-csatlakozást kilátásba helyező terveiről, az ezekkel kapcsolatos figyelmeztetésekről, de ezeket az érveket illett lesöpörni az asztalról.
A nyugati és az ukrán propaganda előszeretettel hirdeti, hogy Ukrajna megtámadása csak az első lépés, mert a gonosz Putyin és az oroszok nem állnának meg Ukrajna nyugati határainál. Vagyis az ukránok nemcsak saját hazájukat, hanem Európát is védelmezik. Erre a jól hangzó elméletre nemrég csúnyán rácáfolt
Boris Johnson volt brit miniszterelnök, amikor a The Daily Telegraphnak adott interjúban lerántotta a leplet az igazságról. Szó szerint azt mondta, hogy „valljuk be: proxyháborút vívunk”. Vagyis a Nyugat proxyháborút vív Oroszország ellen Ukrajnában. Tehát nem annyira Ukrajna honvédelméről van szó, hanem sokkal inkább a Nyugat oroszellenes háborújáról, amelyet a Nyugat nem saját maga, hanem az őt helyettesítő ukránok segítségével vív.
Ez az árulkodó és sokatmondó kijelentés beleillik azok közé, amelyeket ugyancsak nem kapott fel a nyugati sajtó. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke például ilyeneket mondott a háború kitörése után:
Az Európai Unió jövője Ukrajnában is íródik.
Arról is nyilatkozott a bizottság elnöke, hogy Ukrajnában erősödik a demokrácia, majd ezt üzente az EU tagállamainak:
Feltétlenül fontos és szükséges, hogy támogassák Ukrajnát a védelemhez szükséges katonai felszereléssel.
Ennél is nagyobbat rántott a leplen Angela Merkel korábbi német kancellár, aki a Die Zeit hetilapban megjelent egyik interjúban arról beszélt, hogy a 2014−2015-ös minszki megállapodáscsomag csak kísérlet volt, hogy időt adjanak Ukrajnának a megerősödésre. Magyarán ezzel a megállapodással átverték az oroszokat. Merkel többek között így fogalmazott: Ukrajna
kihasználta ezt az időt, hogy erősebbé váljon, ahogy az ma látható. […] Putyin akkor könnyen győzhetett volna. És nagyon kétlem, hogy a NATO-országok akkor ugyanannyit tehettek volna, mint amennyit ma tesznek Ukrajna megsegítése érdekében.
És még nagyobb öngólt lőtt Victoria Nuland, az Amerikai Egyesült Államok egykori európai és eurázsiai ügyekért felelős helyettes államtitkára, aki annak idején (2013 decemberében) a hatáskörét jócskán túllépve részt vett a kijevi Majdan téren zajló tüntetéseken. A politikus asszony ugyanis egy Ukrajnáról szóló nemzetközi üzleti konferencián kifecsegte, hogy az USA Ukrajna „demokratikus” céljainak elérésébe − 1991 óta − több mint ötmilliárd dollárt fektetett be.
Ezekről az „elszólásokról” nyilván Volodimir Zelenszkij is tud, és ha valaki, ő pontosan ismeri a konfliktus valódi indítékait és hátterét. Ennek ellenére úgy tesz, mintha hinne az Európát védelmező hamis narratívában. Nagyon nem tetszik neki Orbán Viktor békemissziója, amelyről úgy véli, hogy az oroszok malmára hajtja a vizet.
Nemrég az X-oldalán tett gúnyos megjegyzést amiatt, hogy a magyar miniszterelnök egyórás telefonbeszélgetést folytatott Putyin elnökkel.
Mind reméljük, hogy Orbán Viktor nem fogja felhívni Aszadot Moszkvában, hogy meghallgassa az ő egyórás előadását is
– írta, és hozzátette, hogy fontos az egység. Ezután merész fordulattal hálát rebegett Trump elnöknek és egyes európai vezetőknek, akik a béke megteremtésén dolgoznak.
Az ukrán vezetés Orbán-ellenes véleményét durvábban fogalmazta meg Dmitro Litvin, az ukrán elnök kommunikációs tanácsadója a BBC-ben. Szerinte Orbán Viktor „PR-akcióját” Oroszország arra használta fel, hogy leplezze az ukrán energiarendszer elleni újabb rakétatámadás előkészületeit. Vagyis miniszterelnökünk is felelős a támadásért, és ha e logika mentén folytatjuk a gondolkodást, akkor Zelenszkij elnök és körei teljesen vétlenek a nagy hatótávolságú nyugati rakéták oroszországi célpontokra való kilövéséért, a háború vég nélküli folytatásáért, ukrán emberek százezreinek haláláért és szenvedéséért.
Jól emlékszünk Kamala Harris bírálatára az elnökválasztási kampány során. Szerinte Trump Ukrajnára vonatkozó javaslatai túlságosan közel álltak Putyin elnök céljaihoz. Zelenszkijék ma hasonló vádakkal illetik Orbán Viktort.
Trump elnököt persze nem, ami érthető. E „bátor emberek” korábban Joe Biden előtt hajbókoltak, most viszont az egy hónap múlva hivatalba lépő Donald Trump előtt teszik ugyanezt.
A szerző író, újságíró
