Pestiesen szólva „nagyot ment” a KSH korábbi elnökének, Mellár Tamásnak az a nyilatkozata, miszerint görög mintára jöhet a hazai csődhelyzet. A közgazdász, aki jelenleg a Párbeszéd Magyarországért országgyűlési képviselője, arra alapozta kijelentését, hogy az Európai Bizottság értékelhetetlennek minősítette a 2025-ös magyar költségvetést. Tegyük hozzá: a nemzeti hatáskörben készülő büdzsé elfogadásába, de még a szerkezetébe sem szólhat bele az Európai Unió.
A történetiség kedvéért jegyezzük meg,
a Pénzügyminisztérium erre a negatív „sztorira” úgy reagált, hogy minden valóságalapot nélkülöz az az állítás, miszerint az Európai Bizottság visszaadta Magyarország 2025-ös pénzügyi terveit. A szaktárca szerint a valóság ezzel szemben az, hogy Magyarország november 4-én, az Európai Bizottsággal előre egyeztetett időpontban adta le középtávú fiskális tervét.
A bizottságnak hat hete van a dokumentum értékelésére, amelynek során folyamatosak az egyeztetések a bizottság és a Pénzügyminisztérium szakértői között. „Vannak olyan közgazdászok, akik csak riogatnak és rosszat akarnak, és nem a növekedést akarják beindítani, hanem lebeszélni az embereket arról, hogy vállalkozzanak vagy fogyasszanak” – ezt mondta Mellár Tamás szavaira a Világgazdaság kérdésére Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter.
Miután az állítás súlyos, miszerint csődhelyzetben lenne Magyarország, érdemes körbejárni a kérdést. Kezdjük a lényeggel:
a magyar gazdaság fundamentumai messze vannak attól, hogy az államcsőd esélye egyáltalán szóba is jöhetne. Az adósságállományunk ugyan viszonylag magas, de szó sincs arról, hogy a kormány ne tudná azt visszafizetni. Köszönhetően annak, hogy a magyar államadósság döntő része nem devizaalapú, közgazdász nyelven szólva: forintban denominált.
De beszéljenek a számok! A baloldali-liberális kormányok idején nagyon magas volt az államadósság devizaaránya, mely valóban sérülékennyé tette a magyar gazdaságot a külső sokkokkal szemben, és szerepet játszott a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság súlyos hatásaiban is. Emlékezzünk csak! 2002–2010 között történelmi viszonylatban is ritka, 25 százalékos emelkedés történt az adósságrátában, ami azt jelenti: a magyar állam csak eladósodás árán tudta ellátni alapvető feladatait. Átlagosan minden évben több mint három százalékkal nőtt a magyar állam adósságrátája. Mindez egy olyan nagyon kedvező világgazdasági felívelő szakaszban történt, amely egyébként jelentősen megkönnyítette volna az adósság csökkentését. Ráadásul az adósságon belül mintegy ötvenszázalékos volt a devizahányad, amely megnövelte az úgynevezett külső finanszírozás kockázatát.
Az Orbán-kormány következetes volt azon a téren, hogy ne külföldiek finanszírozzák az adósságot, így a magyar lakosság kezébe „játszotta át” az adósságállományt a nagyrészt hazai befektetőknek kibocsátott, forintalapú állampapírok kínálatának bővítésével és a devizaarány alacsonyan tartásával. Ennek köszönhetően az államadósság – elsősorban külföldiek kezében lévő – devizaaránya ötven százalékról húsz százalék alá csökkent a 2010-es évek végére,
és a devizaadósság 2020 folyamán tizenöt százalék körüli szinten érte el a mélypontot. Jelenleg mintegy huszonöt százalékos lehet a devizatartozása az államnak, de még ez sem az a szint, ami aggodalomra adhatna okot.
Egyébként érdemes felidézni, hogy
2008-ban ténylegesen államcsőd szélére sodródott Magyarország, ezért kellett a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió segítségét kérni. A globális pénzügyi válság hatásaként, pontosabban annak első löketére a magyar állampapírpiac összeomlott, és az államadósság finanszírozása is akadozott.
A húszmilliárd eurós nemzetközi hitelkeretnek persze ára is volt: megszüntették a családi adókedvezményt és az otthonteremtési kedvezményeket, a kedvező lakáshiteleket, a hatszázmilliárdos pénzkivonás következtében az összeomlás szélére került a betegellátás, iskolabezárások következtek (hozzávetőlegesen háromezer iskola zárt be), amelyek főként a kistelepüléseket és a falvakat érintették, bérelvonás és elbocsátási hullám volt a pedagógusok között, egy havi nyugdíjat elvontak és a nyugdíjak reálértékét drasztikus csökkentették, továbbá háromszorosára emelték a gázárakat, megduplázták az élelmiszeráfát. Majd jött 2009 februárjában a gazdaságélénkítő csomag. Ez többek között a következő elemekből tevődött össze: a személyi jövedelemadó alsó kulcsa 18 százalékról 19 százalékra emelkedett, általános háromszázalékos áfaemelés és öt-, majd hétszázalékos jövedékiadó-növekedés történt, az öregségi nyugdíjkorhatárt 65 évre emelték.
Kísért a múlt? Aligha! Magyarország ugyanis nincs csődhelyzetben.
Görögországot összehasonlítani Magyarországgal olyan, mint almát a körtével, és mindez már csak azért sem állja meg a helyét, mert éppen most javította a magyar kilátásokat a Fitch Ratings hitelminősítő intézet.
Pesties hasonlattal élve: a petárda nemhogy nem durran, de még szikrázni sem akar.
A szerző a Világgazdaság vezető elemzője
