Óriási felhördülés fogadta Donald Trump amerikai elnök utasítását, amely arról szól, hogy a Mexikói-öböl nevét változtassák meg Amerikai-öböllé, s erre harminc napot adott a hivataloknak. Mexikó ki is gúnyolta a tervet, javasolva, hogy az Egyesült Államok nevét változtassák meg America Mexicanára, mint az egy XVI. századi térképen szerepel. Nagy-Britannia pedig jelezte, hogy nem fogja másként nevezni a Mexikó és az Egyesült Államok határán fekvő, stratégiai fontosságú vízterületet.
Pedig a nevek adásának szinte semmi jelentősége nincs. Minden ország maga dönt arról, hogy miként nevezi ezt vagy azt a természeti képződményt, hegyet-völgyet, folyót vagy tengert. Lehet persze tiltakozni, szoktak is sokan, de értelmetlen. Nagy-Britannia például máig nem hajlandó Mianmart ezen a néven emlegetni, marad a régi Burma szónál, ezzel utalva arra, hogy a katonai junta által közzétett átnevezés szerinte illegális, a hadsereg csak bitorolja a hatalmat,
Burma marad Burma, amíg nincs legitim irányítás az országban. Ugyanők ragaszkodnak a Falkland-szigetek nevéhez, amely Argentína szerint nonszensz, szerintük a Malvin-szigetek kifejezés a jogszerű, csakhogy a szóban forgó szigetek az Egyesült Királyság külbirtokai, még háborúban se sikerült elfoglalni őket.
Japán és Korea között állandóan dúl a harc, hogy mi a két ország közötti tenger neve. Japán szerint a Japán-tenger az egyedül elfogadható kifejezés, a sajtóban is kikövetelik a használatát, csakhogy Szöul a Keleti-tenger szót használja következetesen, diplomáciai vitákat kavarva. Mindkét állam saját magából indul ki, mindkettő úgy nézi a térképet, hogy ő van középen, a tenger pedig lényegében az övé. Pedig valójában egyiké sem. A megnevezés azonban messzire vezet, hiszen ha a világ elfogadja egyik vagy másik álláspontot, akkor máris közelebb jár a győztes ahhoz, hogy a tengerből kiálló sziklák tulajdonjogát elismertesse.
A Japán-tengerben találhatóak a Takesima-szigetek, amelyeket Koreában Dokdónak hívnak, az angol térképeken pedig Liancourt-sziklákként írnak le. A kicsiny és lakatlan sziklákért Szöul és Tokió folyamatosan küzd, a koreai külügyminisztérium épületében 24 órás közvetítés látható, ahogy a tenger nyaldossa a fekete sziklákat. Egyik államnak se a kő a fontos, hanem az, hogy a tulajdonjog megszerzésével különleges gazdasági övezetet lehet kialakítani körülötte, vagyis a tenger beltengerré válik, parti vizekként kezelhetik.
De egyik állam se tudta igazolni kizárólagosságát, a vita eldöntetlen.
A kisebb és gyengébb államok időnként jelzik a világnak, hogy mit gondolnak az életről és önmagukról, de a hangjuk alig hallatszik el a nagyokig. Szváziföld egy kis dél-afrikai királyság, amely 2018-ban megváltoztatta a nevét Eswatinire, s mindenkit felkért a használatára. Egyszerűen arról van szó, hogy a helyi lakosság – a szvázik – nyelvén az ország neve így hangzik, a szvázi szó idegenek által használt kifejezés. Nem mondhatni, hogy senki se figyelt fel a változtatásra, de az országot ma is Szváziföldnek nevezik, ha nevezik. A jóval nagyobb és erősebb Elefántcsontpart se járt jobban. A Guineai-öböl partján található ország 1960-ban vált függetlenné, nevében hordozza a múltat, amikor a britek és a franciák az alapján nevezték el a part menti területeket, hogy honnan mit szállítanak haza. Az Arany-part, a Bors-part és a Rabszolga-part megszűnt, de az Elefántcsont-part megmaradt. 1986-ban az ország kijelentette, hogy a neve Cote d’Ivoire, amelyet nem lehet lefordítani semmilyen nyelvre, bár franciául valóban azt jelenti, hogy Elefántcsontpart. A törekvés nem tudott nyerni, magyarul is lefordítjuk a nevet, ahogy angolul se tesznek másként, hiába tiltakoznak az ottaniak. Megemlíthető a mindenki által ismert Perzsa-(Arab)-öböl kifejezés is, amely csak nálunk ilyen furcsa. Iránban a név Perzsa-öböl, a többi országban Arab-öböl. Mi nem akartunk dönteni a vitában, megszoktuk a zárójelet.
A nevek adásának inkább az a jelentősége, hogy ki adja a nevet, s nem az, hogy mit. Ha az Egyesült Államok közli, hogy az ott márpedig Amerikai-öböl lesz, azzal jelzi, hogy sajátjának tekinti a vizet, hiába nem változik jogilag semmi Mexikó és az Egyesült Államok között. Arra viszont semmiféle recept nincs, hogyan lehet egy évszázadok óta használt kifejezést átalakítani az emberek fejében.
Az amerikaiak is a Mexikói-öblöt használják, és egyáltalán nem törődnek azzal, hogy a hivatalos iratokban mi szerepel. Persze nem zárható ki, hogy megváltoztatható a szóhasználat, de az amerikaiakat ismerve azért nem érdemes sok pénzt feltenni rá.
További Vélemény híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
A legnagyobb veszély belülről fenyegeti Európát
Meg kell-e védenie magát Magyarországnak az iszlamista Nyugattal szemben?

Európa végzetes hete
1914 nyarán az európai nagyhatalmak vezetői tévedésből és félelemből egymást „húzták bele” a háborúba.

A nap, amikor Európa gyengévé vált
Ursula von der Leyennek ugyan megvan a mandátuma, de már nincs meg a hatalma.

Robert C. Castel: A Trump-féle vámhierarchia
Európa geopolitikai fontossága harmadrendűvé vált az USA számára.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhez
Az erő az iszlámnál van

A fosztogatás román ünnepe

Tusványos hívei és ellendrukkerei

Orbán Viktor és a sajátos magyar út
A szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
A rossz bor cégére
Nem csak a csokinak és az autóguminak, de az ideológiáknak is kell a marketing.

A bukás
LANGY ESŐK JÖNNEK – Feltehetően nincs visszaút Zelenszkij számára, de félő, hogy a drámának ez csak az első felvonása volt.

Ez nem Hollywood
Kell hogy legyen következménye a bűnöknek, az aktuális politikai helyzet soha nem ad felhatalmazást bűncselekmények elkövetésére.

Tíz év biztonság
Minden világok legboldogabbika mégsem tökéletes, ráadásul képtelen az önvédelemre.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
A legnagyobb veszély belülről fenyegeti Európát
Meg kell-e védenie magát Magyarországnak az iszlamista Nyugattal szemben?

Európa végzetes hete
1914 nyarán az európai nagyhatalmak vezetői tévedésből és félelemből egymást „húzták bele” a háborúba.

A nap, amikor Európa gyengévé vált
Ursula von der Leyennek ugyan megvan a mandátuma, de már nincs meg a hatalma.

Robert C. Castel: A Trump-féle vámhierarchia
Európa geopolitikai fontossága harmadrendűvé vált az USA számára.