Orbán Viktor brüsszeli lovas szobra

Repül a felgyorsult idő, és a világ ugyanolyan tempóban változik. Annak is tíz éve már, hogy a nagy migránshullám elérte déli határainkat. Az előzmények közé sorolhatjuk többek között az úgynevezett arab tavaszt, az afganisztáni helyzetet és a szíriai háborút. Diktatúrák tűntek el, nyomukban az egészséges fellélegzés helyett totális káosz következett.

Azt a pillanatot magam rendesen benéztem. Humanitárius okokból, keresztény szemléletből adódóan és/vagy mert túl sok dokumentumfilmet néztem a háború borzalmairól. Voltunk ezzel így jó néhányan.

Még Orbán Viktornak is, akinek azért szerencsére jóval nagyobb rálátása van a világban zajló eseményekre, mint nekem, a felesége hívta fel szíves figyelmét arra, hogy a határon nem a szír fogorvosok éves vándorgyűlése zajlik, hanem valami egészen más. Fiatal, egyedülálló, gyaníthatóan katonaviselt tömeg özönlik felénk.

Eleinte a kerítést sem találtam helyénvalónak, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem a vacakolás ideje. Vagy-vagy. Viszonylag gyorsan felébredtem. Mindenesetre jóval hamarabb, mint Angela Merkel.

Kijózanodásomat nagyban elősegítette az emlékezetes kölni szilveszter, amikor is több száz nő vált szexuális zaklatás áldozatává és az elkövetők minden kétséget kizáróan észak-afrikai bevándorló férfiak voltak. De mivel a hírcunaminak köszönhetően feledékenyebbé váltunk mint néhány évtizeddel ezelőtt, nézzünk még néhány kirívó esetet, mi történt, miközben Németország elesett és Franciaország hadszíntérré vált.

2015. január 7.: dzsihadista támadás Párizsban a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen. Tizenkét halott, tizenegy sebesült. 2015. november 13.: terrortámadások Párizs különböző pontjain, a legdurvább a Bataclan nevű szórakozóhelynél, túszejtés és tűzharc, nyolcvankilenc halott. 2016. július 14.: Nizza, nemzeti ünnep. Gázolásos merénylet, nyolcvanhat halott, több mint 400 sebesült. 2016. december 19.: Berlin, karácsonyi vásár. Egy terrorista lopott kamionnal hajt az emberek közé, tizenkét halott, több tucat sebesült. 2017. május 22.: Manchester, England, England. Robbantás Ariana Grande koncertje után. Huszonkét halott, köztük hét gyermek. A késes merényleteket már nem is számoltuk, mint ahogyan a „kulturális különbségekből” fakadó hétköznapi terrorizálásokat sem.

Mindeközben Magyarország a béke szigete. Na ennyit a kerítésről, amivel egyébként nem csak magunkat védjük és amiért naponta kell horribilis összeget fizetnünk az öntökönlövő kreténeknek.

Ennyi idő alatt azért már fel lehetett volna ébredni a Willkommenskultur abszurd rémálmából. Viszont az is felettébb érdekes, hogy amikor a lengyelek is felhúztak egy kerítést a belorusz határon, nem volt ekkora nyarvíkolás.

Most, hogy alighanem már késő, mert Németországban lassan több mecset lesz, mint lutheránus templom és nem lehet kitenni keresztet az iskolában, nehogy a kis Ahmed megálljon a növésben, Franciaországban szőrén-szálán eltűnt nagyjából egymillió illegális bevándorló (nem találják őket!), és Angliában évek óta a Mohamed a leggyakoribb fiúnév, amit újszülöttnek adnak, Európa is elkezdett ébredezni.

Ennek persze elsősorban politikai okai vannak, a CDU becsinált az AfD-től, a francia „elit” Le Pentől, és még sorolhatnánk, mert a választók nyomása ki- és elkerülhetetlen, de azért örüljünk, Vincent, mint anya hülye gyerekének, jobb későn, mint soha, meg ilyenek.

Sorra születnek a megállapodások Líbiával, Tunéziával, Marokkóval, Törökországgal, hogy legyenek olyan kedvesek és komoly készpénzért cserébe ne eresszenek már rá boldog- boldogtalant a kontinensre, megszületett a paktum az angolok és a franciák között a La Manche csatorna ügyében, fokozódtak a határellenőrzések és ímmel-ámmal megkezdődtek a jogszerű kitoloncolások is. Németországban például most az van, hogy a kormány megszüntetné az elutasított menedékkérők kötelező jogi képviseletét. Mert hogy momentán még azoknak is jár, akiknek az összes létező fellebbezési lehetőségük kimerült, ami viszont túlterhelte a bíróságokat és komoly nemzetbiztonsági kockázatot okozott.

A jogvédők persze nyafognak, de a tavalyi solingeni eset, amikor egy szíriai férfi, akit a hatóságok nem tudtak kitoloncolni, mivel ő is eltűnt a menekültszállásról, hogy aztán gyilkolni kezdjen egy zenei fesztiválon, akkora felháborodást okozott, hogy Merzék véghez fogják vinni a szigorításokat.

És akkor már csak néhány apróság lenne hátra a művelt Nyugat részéről.

Bocsánatot kérni Magyarországtól a folyamatos pocskondiázásért, visszavonni a szankciókat, kifizetni a jogosan járó pénzeket, sőt továbbiakkal hozzájárulni a magyar (európai) határvédelemhez, és akkor, miután megtisztították Brüsszelt a fegyveres hordáktól, és az orrunkra tapadó kupakok és egyéb baromságok helyett Európa felemelkedésével kezdenek el végre foglalkozni, hozzáláthatnak Orbán Viktor lovas szobrának felállításához.