Ha eddig szemernyi kétségünk támadt volna azzal kapcsolatban, hogy kikkel és mivel állunk szemben, az a Charlie Kirk halála utáni Facebook-bejegyzések után végképp szertefoszlott. Mert hogy torra gyűltek össze a halottgyalázók. Némelyik írás láttán eddig is a hányinger kerülgette a jobb sorsra érdemes olvasót, de a szél által sokfelől összefújt söpredék most igazán kitett magáért.
A legenyhébb még az a szerencsétlen féleszű volt, aki odabiggyesztette Kirk fotója alá, hogy fasiszta.
Nem Mussolini képe alá, aki még helyeslően bólogatott is volna a megállapításra, hanem egy halott ember portréja alá, aki életében egyetlenegy percig sem volt fasiszta. Ezzel a fogalomzavarral nagyjából a 65-ös IQ-val rendelkezők élnek együtt, de ő legalább elégedetten megpihent ezen a ponton. A digitális nekrofilek és egyéb perverzek azonban nem bírtak leállni, és csak áradt és áradt a mocsok, nincs kedvem idézni.
Egy komplett idiótát azért kiragadnék a menetoszlopból, mert ő egyenesen a Hitler elleni merénylethez hasonlította a gyilkosságot.
Egy bejegyzést azonban idéznék szó szerint egy bátor hölgytől (istenem, idáig süllyedtünk, hogy a normalitáshoz bátorság kell), akinek a posztjához valószínűleg számolatlanul érkeznek majd a röhögő fejek szeretetország zsoldosaitól. Mert az a helyzet állt elő a virtuális valóságban, hogy már nem feltétlenül szükséges politikai állásfoglalást tenned, elég, ha hozzáírsz valamit egy recepthez, egy lemezhez vagy egy fotográfiához, és a súlyosan frusztráltak serege máris előbújik a lyukakból. Na de jöjjön akkor egy tiszta hang.
„Ahonnan én nézem, vele most a párbeszéd halhatott volna meg. Nem influenszer volt, mert nem az online tér volt a fő terepe. Aktivista volt, erős jelenléttel az online térben is. Járta az egyetemeket, ahol nyitott kérdéseket tett fel, testtartása, gesztusai, reakciói mind azt bizonyították, hogy meg akarja érteni azt a generációt és annak a generációnak a jellemző hitrendszerét. Felesleges az esetét összehasonlítani bármivel. Helytelen rendőri intézkedés áldozatával, iskolai tömegmészárlásban meghaltakkal, diktatúrában kiiktatott ellenzéki politikusokkal, a világ bármely pontján háború áldozataival. Vele a párbeszéd halhatott volna meg. Amikor kedvenc válóperes ügyvédem, James J. Sexton magából kikelve könyörög a magukat progresszívnek mondó liberálisoknak, aminek egyébként ő is tartja magát, hogy hagyják abba azt a viselkedést, amit Charlie Kirk halálával kapcsolatban tanúsítanak, az egy felkiáltójel. Az pedig, hogy van meleg influenszer a TikTokon, aki most egy külön hetet szentel neki és videókat oszt meg róla, majd reagál azokra, akár úgy, hogy kifejezi ellenvéleményét intelligens módon, azt mutatja, hogy a párbeszédet nem lehet megölni. Csak akkor lehet megölni, ha hagyjuk. De nem hagyhatjuk. Legyünk liberálisak vagy konzervatívak. Nem hagyhatjuk.”
