Ami a drónok észlelését illeti, e téren a legfontosabb eszközök a hagyományos és a lézerradar, az irányításra használt rádiójelek felderítése, az akusztikai, az elektrooptikai és a hőérzékelő eszközök stb. Amikor ezeket az eszközöket sikerül egy egységes rendszerben egyesíteni és az általuk generált adatokat a mesterséges intelligencia segítségével elemezni, akkor nagyjából elmondhatjuk, hogy megtettünk mindent, ami a technológia jelenlegi állása szerint lehetséges. Ennek ellenére az így felhúzott drónfal sajnos még mindig csak igen részleges hatékonyságú.

A valódi technológiai kihívás azonban csak ezután következik, amikor egy észlelt drón attribúciójával kapcsolatban kell valami okosat mondanunk. Kié, ki küldte, mit akar stb.? Első látásra a kérdés egyszerűnek tűnhet. Ha a drón maradványain orosz nyelvű a szöveg, akkor ugye már nem is kell tovább kutakodni. A valóság persze ezúttal is kissé bonyolultabb. A maradványok ilyenfajta vizsgálata legfeljebb arra a kérdésre válaszol, hogy hol gyártották a drónt. Ez pedig édeskevés. Ha viszont nemcsak a fizikai maradványokat, hanem a drón elektronikai és digitális lábnyomait is vizsgálat alá vetjük, akkor jóval közelebb kerülünk a válaszhoz. A telemetria, a drón mozgásának, viselkedésének a megfigyelése a térben értékes információkat szolgáltathat az alkalmazott taktikákkal, harceljárásokkal, illetve az ellenfél dróndoktrínájával kapcsolatban. Mindezt kiegészítik az egyéb hírszerzési forrásból (HUMINT, OSINT stb.) származó adatok, információk.

A harmadik aspektus a bizonyítás módszertana. Itt legalább öt különböző bizonyítási szintről beszélhetünk a meg nem erősített jelentés és a megtámadhatatlan felügyeleti lánc szintjei között. Elvben minél több egymástól független és eltérő természetű forrás áll a rendelkezésünkre, annyival magasabb a bizonyítás szintje.

Mindezek ismeretében elérkezett az idő, hogy feltegyük a harmadik kérdést. A bizonyításnak milyen szintjén parkolnak az „oroszgyanús” drónészlelések? 

A nyugat-európaiak próbálkozásai a bizonyítás színvonalának emelésére nem produkáltak kézzelfogható eredményeket. A legjobb példa erre a Saint-Nazaire mellett a francia hatóságok által elfogott „dróngyanús”, az orosz árnyékflottához tartozó tartályhajó, a Boracay esete. A hajó átkutatása során se drónok, se a drónok indításához szükséges segédfelszerelés nem került elő.

Ugyanakkor ne essünk abba a logikai hibába, hogy a bizonyíték hiányát a hiány bizonyítékaként értékeljük. A bizonyítás súlya azonban azokat terheli, akik ezekben az észlelésekben orosz hírszerzési, esetleg hibrid hadviselési műveleteket vél felismerni.

Ez rárúgja az ajtót a negyedik és egyben utolsó kérdésre. Ha az észlelések egésze vagy akár csupán egy bizonyos hányada nem írható az orosz „drónostótok” rovására, akkor mi az, amit a tíz nyugat-európai országban észleltek? Nos, az alternatívák a következők.

A történelem számos olyan esetet ismer, amikor a geopolitikai feszültségek, a média alarmizmusa és a tömeghisztériára hangolt közvélemény hasonló nemzetbiztonsági vaklármákat produkáltak. Orson Welles 1938-as rádiójátéka, ami H. G. Wells Világok harca című regényén alapul, talán a legismertebb ezek közül a vaklármák közül. Még ennél is találóbb párhuzam az 1942-es Los Angeles-i csata, amikor három hónappal Pearl Harbor után a háború miatt szorongó nyugati parti lakosok egy japán inváziót vizionáltak. Repülőgépekkel, légibombázással, ejtőernyősökkel. Egy másik ilyen eset az észak-írországi „fantomhelikopterek” vaklármája. Az IRA pokolgépes merényletei Londonban, Guildfordban és Birminghamban alapjaiban rengették meg őfelsége alattvalóinak a biztonságérzetét. 1973 novemberétől 1974 márciusáig több mint három tucat alkalommal észleltek brit civilek alacsonyan repülő helikoptereket, amelyek a feltételezések szerint az IRA terroristáit szállították távoli célpontjaik felé. De említhetnénk meg a 2018-as drón okozta pánikot a gatwicki repülőtéren vagy akár a hidegháborút végigkísérő ufóészleléseket.

Hiba lenne ezekben az esetekben az emberi hiszékenység vagy a háborús paranoia megnyilvánulásait látni. Az ismert zen buddhista fordulattal élve 

Hogy mi ennek az elemzésnek az adaléka a drónészlelések körül dúló hitvitához? Ha egyértelmű válasszal nem is tud szolgálni, talán annyit sikerül elérnie, hogy megvilágítja a kérdés komplexitását a nyúlketreces, ragasztószalagos magyarázatokon túl, és megnyit néhány alternatív gondolati irányt.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője, lapunk főmunkatársa