Az első igazi interjút Balczó végül a Kossuth rádiónak adta. Kikötötte, kizárólag élő, egyenes adást vállal, az ő szavaiból ne vágjanak ki egyetlen hangot se. Nyolcvankilencet írtunk, már féltérden volt a pártállam. Pár hónapja már ötvenhatot is népfelkelésnek mondhattuk…
Miről beszélt a bajnok? Az öttusából indulva mindenről, ami a hitből ered: Istenről, emberről, szeretetről…
Nem úgy kell odaállni a verseny rajtjához, hogy győzz, mondta, hanem úgy, hogy a maximumot nyújtsd. Úgy készülj a versenyre, hogy utána ne furdalhasson a lelkiismeret! Az embert a kudarcok edzik meg. Aki vinni akarja valamire, állnia kell a pofonokat. A vereséget is el lehet viselni, ha az ember tudja, hogy ő mindent megtett.
Nemrég egy olvasói fórumon példaképeimről kérdeztek. Amikor kimondtam Balczó András nevét, megtapsoltak. Bár nem nekem szólt az elismerés, nagyot dobbant a szívem. A „másik” Balczóról beszéltem. Arról, akitől megtanulhattam, hogy a boldogság soha sem a sikerességen múlik. Boldog bárki lehet, a szép, a csúnya, az erős, a gyenge, az idős, a fiatal, csak a gyávák nem lehetnek boldogok. Balczótól tudom azt is, hogy a sikerhez vezető úthoz a hitből merít erőt az ember.
Az a rövid beszéde is belém égett, amit néhány éve, életműdíjának átvételénél mondott a botjára támaszkodó idős bajnok.
„Ahhoz, hogy ebben a süllyedő világban, amiben élünk, legyen ellenpontja ennek a galaxisnak, a lelkünket kellene ápolni.”
A közönség felállva tapsolt, könnyezett.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!