„Hadikölcsönt sem adunk, illetve abban sem veszünk részt. Meggyőződésünk, hogy ez egy átverés. Kölcsönnek hívják, de mindenki tudja, hogy az ukránok soha nem fogják ezt visszafizetni. Helyesebb, pontosabb lenne, ha ezt támogatásnak neveznék” – mondta Orbán Viktor.

Bár, ha kicsit baloldaliasan akarnánk fogalmazni, nyugodtan mondhatjuk így: Segély.

Kicsit foglalkoztam a hadikölcsön-témakörrel, illetve történetével, ha már a brüsszeli birodalmi központ a nyakunkba akar sózni egy jó nagy adagot.

A hadikölcsön az első világháború idején a háború finanszírozásának legfőbb eszköze volt, különösen Magyarországon, amely a kiadások 95 százalékát fedezte kölcsönből.

A rendelkezésre álló források szerint Magyarország első világháború alatti katonai és a háborúval kapcsolatos egyéb kiadásai összesen 32,7 milliárd koronát tettek ki. A hadi kiadások 53 százalékát a hadikölcsön bevételéből, 30 százalékát közvetlen jegybanki hitelből, hét százalékát kereskedelmi bankoktól felvett hitelekből, öt százalékát külföldi kölcsönökből és alig öt százalékát adóbevételekből biztosította a magyar állam.

Nyolc alkalommal bocsátottak ki hadikölcsönt 1914 novembere és 1918 júliusa közt, több mint 18 milliárd korona névértékben. Hogy ez mennyire nagy összeg volt, jól szemlélteti az, hogy a háború előtti utolsó rendes költségvetésben a bevételi főösszeg alig haladta meg a kétmilliárd koronát.

Aztán az országot feldarabolták, és a hadikölcsönt soha nem fizette vissza senki.

A háború utáni hiperinfláció, a korona elértéktelenedése, majd a pengő 1926-os bevezetése gyakorlatilag megsemmisítette a kötvények értékét. A második világháború utáni politikai fordulat és az 1946-os forintbevezetés (a világtörténelem legnagyobb hiperinflációja után) végleg lezárta a korábbi államadósságok, köztük a hadikölcsönök rendezésének kérdését. A kötvények mára csupán gyűjtői értékkel bírnak.

„A hadikölcsönkötvények háború utáni visszafizetésével kapcsolatban fel sem merült, hogy az nem, vagy pedig nem a jegyzéskor rögzített feltételek szerint történik meg. Ezt a bizakodó álláspontot támasztja alá egy 1917-ben kiadott, az iskolai oktatásban és a nagyközönség tájékoztatására is széles körben használt kiadvány, amely szerint: Magyarországon a hadikölcsönök túlnyomó része örökös járadékkötvényből áll: tulajdonképpen követelési jog egy járadékra, amelynek forrása az állam egész bevétele. Ε bevételeknek fedezete pedig a nemzet munkaereje, szorgalma, gazdasági erőfeszítése, teljesítőképessége, amely az állam tetemesen megnövekedő szükségleteit elő fogja teremteni. A hadikölcsön tehát végeredményben utalvány a saját munkásságunkra, és minthogy csaknem egészében a belföldön van elhelyezve, önmagunknak fizetjük vissza a hadikölcsön magas járadékában a megnövekedett állami szükségletekre befizetett többletet.” (Mihók Sándor: A hadikölcsön Magyarországon az első világháború idején)

Na, ez például semennyire nem áll az EU által Ukrajna mélységes kútjába szánt milliárdokra. Itt józan fejjel tudhatja mindenki, hogy az ablakon kidobott pénz.

Nem csak itt volt népszerű amúgy ez a megoldás.

Hogy szintén egy példával szemléltessem: Nagy-Britannia ezelőtt húsz évvel vállalta, hogy 2006. december 31-ig visszafizeti második világháborús kölcsönei maradékát, amelyeket az Egyesült Államoktól vett fel. Hogy ez közben megtörtént-e, arra nem találtam adatot.

Mellesleg több ország még mindig nem törlesztette Amerikának a hadikölcsönét. Sőt, akad még rendezetlen első világháborús adósság is.

Hogy Ukrajna soha a büdös életben nem fogja visszafizetni azt a pénzt, amit a 24 európai ország hitelcsomag révén odaad neki, az teljesen egyértelmű. Semmit nem fog, soha, egy fillért se, nemhogy ekkora brutális összeget.

Ebből a pénzből jó eséllyel azok lesznek kifizetve, akik nélkül nem is lett volna háború.

Most tartunk, hol is? Van ugye a 270 milliárd, plusz a 800 milliárd euró. Ennyit kér, pontosabban követel Ukrajna, ha azóta adódott még hozzá és kihagytam, kérem, nyugodtan javítsanak ki. Majd hozzáírjuk. Mint a billpengők után a nullákat.

Örülök, sőt hálás vagyok, hogy ebből mi kimaradunk, de ez akkor is elmebaj. Ha a körülöttünk lévő államok belerokkannak, annak az egész kultúrkör, egész Európa látja kárát. Vagy Brüsszel legyőzi, mondjuk az oroszokat, és úgy hajtja be a pénzt. Ami azt jelenti, hogy háború.

Éljen, éljen, hurrá!

Ez a brüsszeli téboly betegebb, mint eddig bármi. A világháborúban legalább a lakosság – ha nógatásra is –, de önként adta a pénzét, most meg a befizetett adóját a megkérdezése nélkül odaadják másnak, és régen azért a saját országa védelmére hivatkozva tették ezt, nem egy olyan háború miatt, amihez semmi közük.

„A hadikölcsön jegyzése oly honpolgári kötelesség, amelyben mindenkinek tehetsége és vagyona arányában kell részt vennie. A hadikölcsönt jegyző a belső front katonája” – mondta Wekerle Sándor m. kir. pénzügyminiszter.

Rendben, de nekünk itt – Prágában, Bécsben, Budapesten – mi a túró közünk van Ukrajnához?