Varga Barnabás után hatnak a Fradi-gravitáció törvényei

Fradi-gravitáció: az erő, amivel más is szakítana

SPORTSZERŰEN – Miért és mire vár a zöld-fehér klub Varga Barnabás eladása után?

fradi gravitáció varga barnabás tóth alex idő pénz ferencváros 2026. 01. 13. 4:42

Varga Barnabás az AEK Athén játékosa lett. Hajnal Tamás meg rá is licitált a sajtóhírekre: több mint 4,5 millió euróért – ami a görög klub történetében is jelentős, kiemelkedő összeg. Nem a Ferencváros legértékesebb, hanem legfontosabb futballistája távozott – előbbi cím Tóth Alexet illeti, akinek a piaci értékét a Transfermarkt nyolcmillió euróra teszi, de a valóság ennek talán a duplája.

Így működik a piac, a kettő nem mindig ugyanaz, mégpedig azért, mert Varga Barnabás már 31, Tóth Alex viszont csupán 20 éves. Tóth is fontos láncszem a csapatban, s nem csak azért, mert fiatal és magyar. Aranytartalék, aki egymaga olyan bevételt hozhat a klubnak, mint egy sikeres idény a nemzetközi porondon. Tóth Alex külön történet, de most tényleg csak ennyi: ő a „legértékesebb”, Varga a „legfontosabb”.

A válogatott középcsatár jelentősége elsősorban nem is eurómilliókban, hanem bajnoki címekhez, BL-selejtezőkhöz, Európa-liga-nyolcaddöntőhöz vezető gólokban mérhető. Az elmúlt idényekben a Fradi támadójátéka rá épült, és Varga feje és lába szinte sohasem remegett meg a tehertől.

A Ferencváros nem örült Varga távozásának, valószínűleg csak idén nyáron akarta elengedni. Ez egy ponton érezhető is volt: a Puskás Akadémia elleni decemberi bajnokin a középcsatár kimaradt a keretből, amire máig nincs magyarázat. Nyilván a játékos és a klub érdekei nem estek egybe, a felek szkanderoztak, méregették egymás erejét. Végül – helyesen – mégis kompromisszum született. Nem véletlenül. Varga Athénban nagyjából kétszer annyit keres, mint amennyit az FTC-nél keresett. A Fradi belátta: ha most, valószínűleg pályafutása csúcsán nem engedi el, a nyáron már kisebb mozgástérrel tárgyalhat. Kubatov Gábor elnök is erre utalt: volt egy pont, ahol a klubnak engednie kellett.

Csakhogy a realitás másik oldala sokkal kellemetlenebb.

Ki pótolja Varga Barnabást? A kérdésre házon belül nincs kielégítő válasz. Yusuf és Gruber Zsombor jön számításba, miután Pesicsről lemondott a Fradi, a szerb csatár el sem utazott a spanyolországi edzőtáborba. Ám Yusuf és Gruber sem vérbeli középcsatár, inkább ék, sőt a nigériai játékos szélső. Mindenképpen kell egy középcsatár. Nem nyáron, nem „majd”, hanem most.

A Fradi már január 22-én Európa-liga-meccset játszik a Panathinaikosszal, és közben azt látjuk: a kiszemeltekkel – Acolatse Diósgyőrből, Lukács Dániel Felcsútról – még mindig nincs megállapodás.

És itt jön az a rész, amit Magyarországon hajlamosak vagyunk félreérteni. A Fradi helyzete nem azért különleges, mert „most éppen baj van”, hanem azért, mert a Ferencváros az elmúlt években hozzászokott egy kényelmes törvényszerűséghez: ahhoz, hogy amit nagyon akar, azt általában meg is kapja. Ez nem arrogancia. Ez mechanika. Ez gravitáció.

A gravitáció nem azt jelenti, hogy a legerősebb klub mindig jobban játszik. Azt jelenti, hogy a legerősebb klub a hazai piacon egy idő után végállomássá válik. Ha valaki itthon csúcsra jár, előbb-utóbb ott találja magát, ahol a pénz, a presztízs, a nemzetközi szereplés és a mindennapi infrastruktúra találkozik. Magyarországon ez ma a Fradi. Mint Németországban évtizedek óta a Bayern München.

A Bayern klasszikus példája annak, amikor a klub már nemcsak a meccseket, a bajnokságokat nyeri zsinórban, hanem a piacot is uralja. Lothar Matthäus a Mönchengladbachból lett müncheni vezér. Michael Ballack Leverkusenből lett Bayern-arc. A teljesség igény nélkül folytathatnák a sort Stefan Effenberggel, Mario Baslerrel, Oliver Kahnnal, Miroslav Kloséval, Manuel Neuerrel, Mats Hummelsszel. A minta újra és újra ugyanaz: ha a Bundesliga kitermel valakit, aki német szinten a legjobb, a Bayern előbb-utóbb lecsap rá.

A legbrutálisabb példát nem is az említettek adják, hanem egy külföldi, a lengyel Robert Lewandowski. Dortmundból, közvetlen riválistól, ingyen érkezett – a Bayern-gravitáció tankönyvi példája. Nem véletlen, hogy a kivételeket is mindenki kívülről fújja. Gündogan azért érdekes, mert a Bayern ugyan kiszemelte, csak aztán Guardiola a Manchester Cityhez távozott, s az ő vonzereje a bajorokénál is erősebbnek bizonyult. Florian Wirtz azért érdekes, mert ha valakit, akár őt e gravitáció szerint a Bayernnek meg kellett volna szereznie, csak éppen az ő szintjén már a globális piac törvényei érvényesültek.

Ez is arra utal, a gravitáció akkor érezhető igazán, amikor nem működik. A Bayern pontosan ebbe a falba futott bele Lewandowski távozásakor. A lengyel gólvágó ugyan nem pénzügyi, inkább sportpolitikai okokból igazolt a Barcelonához, de így is nagy űr keletkezett utána. Amit a Bayern megpróbált házon belül betömni: Thomas Müllerrel, Choupo-Motinggal, Gnabryval. Nem működött. Egy teljes év ment el úgy, hogy a gépezet recsegett. Üzletileg és szakmailag is homokszem került a korábban olajozott rendszerbe. Végül nem volt más út: jött Harry Kane, hatalmas pénzért.

Ez a párhuzam azért fontos, mert a Ferencváros ma hasonló ponthoz érkezett – csak magyar léptékben.

A Fradi modellje az elmúlt bő tíz évben újra felépült. A kilencvenes és az ezredforduló utáni években már egyszer működött: Lipcsei Péter, Kuntics, Kopunovics, Nyilas Elek, Dragóner Attila, Tököli Attila megszerzése világosan jelezte, hol van a hazai futball központja. Aztán a kétezres évek közepén, Várszegi Gábor távozásával a rendszer szétesett, a Fradi még az NB II-t is megjárta.

A mostani Fradi újra a hazai gravitáció központja. A hazai példák sora hosszú, a nevek magukért beszélnek: Dibusz Dénes Pécsről érkezett és válogatott kapus lett. Böde Dániel Paksról jött, és évekig meghatározó figura volt. Gera Zoltán, Hajnal Tamás, Lovrencsics Gergő külföldről hazatérve a Fradit választotta. Botka Endre, Varga Barnabás, Ötvös Bence, Baráth Péter, Gruber Zsombor, Jonathan Levi, Nagy Barnabás, Szalai Gábor – mind ugyanabba az irányba mutatnak: ma Magyarországon, ha egy játékos itthon már „kész”, a Ferencváros a legvalószínűbb végállomás. A klub nemcsak bajnokságot nyer, hanem – finoman szólva – piaci erőt is gyakorol.

Európában nem mindenhol létezik ez a gravitáció. A topbajnokságokban – Angliában, Spanyolországban, Olaszországban – a piac globális, a dominancia nem a hazai elszívásból, hanem a nemzetközi importból áll.

A PSG nem „francia Fradi”, mert nem a francia ligából szívja fel a legjobbakat. A Real és a Barcelona sem „spanyol Bayern”, előbbi galaktikusokat igazol, utóbbi a saját utánpótlásra épít, ahová gyerekként csábítják a kiemelkedő tehetségeket.
Ahol ez a fajta modell mégis tisztán látszik, az inkább a középmezőny Európája. Horvátországban a Dinamo Zagreb a legegyértelműbb példa: a horvát futball logikája az, hogy a csúcs felé vezető út Zágrábon keresztül megy. Szerbiában két erőtér van: a Partizan és a Crvena zvezda, amely elszívja a hazai tehetségeket. Ukrajnában a háború előtti években a Dinamo Kijev és a Sahtar Doneck jelentette ugyanazt a kétpólusú modellt. Nem véletlen az sem, hogy a Ferencváros néhány éve nyíltan beszélt róla: a Dinamo Zagreb szintjét szeretné elérni. Elérte.

A Ferencváros olyan kihívással talán még nem szembesült, mint ami Varga Barnabás pótlását jelenti. Nem egy játékos a sok közül, hanem az elmúlt évek Fradijának legfontosabb embere. Nemzetközileg is gólerős csatár: a BL-selejtezőkben és az Európa-ligában a 2025–26-os idényben összesen tíz gólt szerzett. Ilyen játékost nem lehet csak úgy pótolni, főleg nem télen. Mindenki tudja ezt Magyarországon.

A többi klub is. Ezért drágább minden jelölt, ezért nehéz minden tárgyalás. Acolatse és Lukács Dániel ára pontosan azért szállt el, mert a piac érzi a Fradi szorult helyzetét: ha van csatárhiány, van felár is. A Fradi hiába nagy klub itthon, a tárgyalóasztalnál most nemcsak a pénz számít, hanem az is, hogy a másik fél tudja: januárban nem lehet fél évig udvarolni.

Mindig kockázatos télen „kívülről” hozni egy csatárt, aki nem ismeri a Fradit, nem ismeri az NB I-et. De a várakozásnak is ára van. Ezt a Fradi már egyszer megtapasztalta Böde után: Lanzafame csak átmeneti megoldás volt, ahogy Franck Boli és a Fradit csak ugródeszkának tekintő Ryan Mmaee is.

A Fradi akár készült Varga távozására, akár nem, muszáj gondoskodnia a pótlásáról. Lehet fizetni és kockáztatni. Lehet kivárni és reménykedni. De az idő nem semleges tényező. Az idő a Fradi ellen dolgozik.

A Bayern végül fizetett. A Fradinál most dől el, melyik utat választja. És hogy mennyibe kerül majd a kivárás.