(Kis színes. Vlagyimir Iljics odavolt az egyedi készítésű Rolls-Royce-okért – regnálása során kilenc ilyen autóval furikázott. Még Svájcban cuppant rá a csodamárkára, ugyanis egy időben innen, egy pazar alpesi luxusszállóból irányította a munkásosztály harcát a burzsujok ellen.)

A kabarét néhány, éppen Oroszországban időző magyar hadifogoly révén hamarosan nálunk is bemutatták: Kun Béla ötletgazda és cimborái 1919-ben hasonló vállalkozásba fogtak, igaz, a Tanácsköztársaság Kft. hamar csődbe ment. Utódaik viszont negyedszázaddal később újraindították a próbálkozást: jött Rákosi Mátyás, majd Kádár János. A hosszúra nyúlt, trükkös és szemfényvesztő „rendszerváltás” szinte érintetlenül hagyta a leleményes csapatot, akik hamar korszerű, nyugatos demokratává kaméleonodtak. Ma is itt vannak közöttünk, csupán a nevük más: liberálisok, zöldek, igazságosztó antifák… Kabarettisták.

Vajon tudja-e a budai Frankel Leó utcán sétáló ember, hogy ki volt ez a Frankel?

Megmondom: Marx és Engels közvetlen munkatársa, az első proletárdiktatúra, a párizsi kommün minisztere. Ő volt az, aki még a visszavonulás közben is azon kesergett, milyen kár, hogy elmulasztották felrobbantani a templomokat. A hálás utókor utcát nevezett el róla. Bravó!

Nemcsak Lenin, de Marx is élt, él és élni fog. Legalábbis Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke szerint, aki pár esztendeje névrokonáról, Karl Marxról és a Kommunista kiáltványról nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak. Nem akármiket mondott a főpap! A kapitalizmus jeles reformerének tartja a „tőkés” Marxot, sőt azt is megjegyezte, hogy őrá bizony rendkívüli hatást gyakorolt a Kommunista Kiáltvány. Szerinte Karl Marx elemzései dön­tően hozzájárultak a katolikus szociális tanítás megszületéséhez, vagyis joggal mondhatjuk, hogy egyike volt az első komoly társadalomtudósoknak. Azt is hozzátette, ő cseppet sem hibáztatja a mozgalmi embert a sztálinizmus bűneiért – bár kétségtelen, hogy a kiáltványban „akad egy-két totalitá­rius gondolat”, de nincs közvetlen kapcsolat a nagy gondolkodó és a kommunista disznóságok között – zárta nyilatkozatát a bíboros. (Elképzelem a döbbent híveket.)

Apró adalék: ahol szárba szökkent Marxék kommunizmusa, ott vagy éhen haltak az emberek, vagy – ez a jobbik eset – irtani kezdték egymást az elvtársak.