idezojelek

Röhögtek a markukba

MÉLYSZÁNTÁS – A memorandumot 1848. február 26-án adta közre a két hétpróbás anyaszomorító, Karl Marx és Friedrich Engels.

Pilhál György avatarja
Pilhál György
Cikk kép: undefined
Fotó: YING TANG
0

Nem véletlen, hogy a kommunizmus áldozatai emléknapjának (február 25.) magyar ötletgazdái épp az ideológiai kórt elterjesztő Kommunista Kiáltvány megjelenésének előestéjére tették a mementót. Ismert, a memorandumot 1848. február 26-án adta közre a két hétpróbás anyaszomorító, Karl Marx és Friedrich Engels.

Ha nem lett volna (már eddig is) sok száz millió áldozata a kommunizmusnak – Isten mentsen a kegyeletsértéstől! –, vállalkozásukból akár egy végtelenített kabarésorozat is készülhetne.

A munkásosztály megmentőjének kikiáltott Marxról például azóta megtudtuk, életében egyetlen gyár küszöbét sem lépte át, nagy ívben kerülte a dolgozó embereket, pénzkereső munkát soha nem végzett, annál többet kért kölcsön innen-onnan, és a tartozásait esze ágában sem volt rendezni. Ráadásul bibliaként emlegetett filozófiai rendszerét másoktól ollózta (kommunizálta), önálló gondolat alig akad benne.

A szerzők már a kiáltvány legelején elmagyarázzák, hogy a történelem mozgatóereje az osztályharc, a burzsoázia és proletariátus mérkőzése. Utóbbiak küldetése pedig az, hogy uralkodó osztállyá szervezzék magukat, megteremtve ezzel a kommunizmust, mégpedig úgy, hogy a termelőeszközöket nemes egyszerűséggel elveszik a burzsoáziától. (Az állam természetesen csak addig ellenség, amíg annak irányítása nincs a kommunisták kezében – a hatalomátvétel után már nincs baj az állammal.) Fontos tudni: a régi rend megdöntése kizárólag erőszakkal érhető el. Ne ijedjünk meg egy kis vérontástól!

A kommunizmus igazi premierjére egészen 1917. november hetedikéig kellett várni. Előtte azért tisztázzuk: Szentpéterváron nem volt semmiféle forradalom, mindössze egy ügyes néphülyítés történt bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin szervezésé­ben. Nevezett bajkeverőt II. Vilmos császár Németországa bérelte fel, hogy rendezzen egy ütős balhét, amely következményeként az antanthoz tartozó Oroszország kiiktatható lesz a világháborúból. Így is történt, a busásan lefizetett Iljics ügyesen megcsinálta az akciót.

El lehet képzelni, utóbb mekkorát röhögött a markába a német császár és a kopasz munkavállaló.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

(Kis színes. Vlagyimir Iljics odavolt az egyedi készítésű Rolls-Royce-okért – regnálása során kilenc ilyen autóval furikázott. Még Svájcban cuppant rá a csodamárkára, ugyanis egy időben innen, egy pazar alpesi luxusszállóból irányította a munkásosztály harcát a burzsujok ellen.)

A kabarét néhány, éppen Oroszországban időző magyar hadifogoly révén hamarosan nálunk is bemutatták: Kun Béla ötletgazda és cimborái 1919-ben hasonló vállalkozásba fogtak, igaz, a Tanácsköztársaság Kft. hamar csődbe ment. Utódaik viszont negyedszázaddal később újraindították a próbálkozást: jött Rákosi Mátyás, majd Kádár János. A hosszúra nyúlt, trükkös és szemfényvesztő „rendszerváltás” szinte érintetlenül hagyta a leleményes csapatot, akik hamar korszerű, nyugatos demokratává kaméleonodtak. Ma is itt vannak közöttünk, csupán a nevük más: liberálisok, zöldek, igazságosztó antifák… Kabarettisták.

Vajon tudja-e a budai Frankel Leó utcán sétáló ember, hogy ki volt ez a Frankel?

Megmondom: Marx és Engels közvetlen munkatársa, az első proletárdiktatúra, a párizsi kommün minisztere. Ő volt az, aki még a visszavonulás közben is azon kesergett, milyen kár, hogy elmulasztották felrobbantani a templomokat. A hálás utókor utcát nevezett el róla. Bravó!

Nemcsak Lenin, de Marx is élt, él és élni fog. Legalábbis Reinhard Marx bíboros, a német püspöki konferencia elnöke szerint, aki pár esztendeje névrokonáról, Karl Marxról és a Kommunista kiáltványról nyilatkozott a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak. Nem akármiket mondott a főpap! A kapitalizmus jeles reformerének tartja a „tőkés” Marxot, sőt azt is megjegyezte, hogy őrá bizony rendkívüli hatást gyakorolt a Kommunista Kiáltvány. Szerinte Karl Marx elemzései dön­tően hozzájárultak a katolikus szociális tanítás megszületéséhez, vagyis joggal mondhatjuk, hogy egyike volt az első komoly társadalomtudósoknak. Azt is hozzátette, ő cseppet sem hibáztatja a mozgalmi embert a sztálinizmus bűneiért – bár kétségtelen, hogy a kiáltványban „akad egy-két totalitá­rius gondolat”, de nincs közvetlen kapcsolat a nagy gondolkodó és a kommunista disznóságok között – zárta nyilatkozatát a bíboros. (Elképzelem a döbbent híveket.)

Apró adalék: ahol szárba szökkent Marxék kommunizmusa, ott vagy éhen haltak az emberek, vagy – ez a jobbik eset – irtani kezdték egymást az elvtársak.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.