Más a valóság

Megdöbbentő képsorokat mutattak be tegnap ország-világnak a nemzetközi hírcsatornák. Élőben követhettük, ahogyan belarusz egyenruhások bevándorlók ezreit kísérik a lengyel határhoz. Láthattuk, ahogy szervezetten, libasorban haladnak az autópályán, majd azt is, ahogy a migránsok megpróbálnak áttörni a lengyel határon felállított szögesdrót kerítésen. Az áttörési kísérletben már nem nyújtottak segítséget a minszki hatóságok, hiszen tudják: az illegális határátlépés a nemzetközi jogba ütközik. Tudják ezt minden bizonnyal azok a Közel-Keletről érkezett emberek is – nők és férfiak –, akik felháborodva üvöltöztek a lengyel határőrökkel, követelve, hogy engedjék be őket.

A Földközi-tenger és a török–görög határ felől érkező, lassan már hagyományosnak nevezhető migrációs útvonalak mellett egy egészen különleges közlekedési csatorna alakult ki az elmúlt mintegy fél évben, amelynek végpontja a Belarusszal határos uniós tagállamok. A legtöbben Irakból érkeznek közvetlenül Minszkbe a belarusz vezetés hathatós támogatásával. Mások Kongóból az iraki Kurdisztánon át teszik meg a hosszú utat, de olyan kubai állampolgárokról is hallhattunk, akik Havannából Moszkvába repülve, ott embercsempész sofőrt felfogadva jutottak el Belaruszba. A hírek szerint fejenként több ezer, néha több tízezer eurót fizetnek légitársaságoknak, szállásadóknak, embercsempészeknek, vízumot kiadó konzulátusoknak.

Az Európát sújtó migrációs válság egyre inkább tűnik költöztetővállalatok tevékenységének, mintsem üldöztetésnek, menekülésnek. Itt nem a genfi egyezmények paragrafusait kellene vizsgálgatni, hanem a maffiaszerűen megszervezett embercsempészetet büntetni. Az EU keleti tagállamaiban kialakult helyzetért a belarusz hatóságok, az embercsempészek és az ő munkájukat segítő, a migránsok elvándorlását ösztönző civil szervezetek a felelősök. Nem Lengyelország, amelyet ismét bűnbaknak kiáltottak ki. A varsói konzervatív kormány puszta létezése és nagy hazai támogatottsága önmagában bűn a balliberálisok szemében. Nemrég az uniós jog elsőbbségét is megkérdőjelezték, most pedig kerítést, sőt falat építenek, hogy kívül tartsák a belarusz hatóságok jóvoltából a határukra telepített bevándorlókat.

Már jól ismerjük az unalomig ismételt szólamot: a falakat lebontani kell, nem felépíteni. Ezt az elvet vallja az Európai Bizottság is. – A legfontosabb feladat most az, hogy hatékonyan védjük meg a határainkat, olyan uniós értékeken alapuló eszközökkel, amelyek méltányosak és humánusak az érintettekre nézve – hangsúlyozta tegnap a testület szóvivője. – Az Európai Unió nem finanszíroz se falakat, se szögesdrót kerítéseket, helyettük inkább a határok védelméhez kapcsolódó felszereléseket és kapacitások megerősítését támogatja pénzügyileg – tette hozzá. A bizottság logikája szerint a falak nem tartoznak a humánus uniós értékek közé, a könnygáz, a vízágyú, a vipera és a lőfegyver viszont igen. Ki tudja, milyen más „eszközökre” gondolhatott a szóvivő?

Azt legalább Brüsszelben is elismerik, hogy az EU destabilizálására tett kísérlet zajlik Belarusz részéről, de úgy tűnik, ez nem elég indok ahhoz, hogy valódi uniós támogatásban reménykedjen Lengyelország, Litvánia és Lettország. A tőlünk északra kialakult válság közben pedig arról se feledkezzünk meg: Európa déli határainál egy percre sem állt le az illegális bevándorlás. A határátlépők száma idén elérte a százezret, ami sokkal magasabb is lehetne, ha az önállóan cselekvő görög, bolgár, spanyol, szlovén vagy magyar kormány nem épített volna határkerítést.

Szépek az uniós értékek, de a destabilizálási kísérletektől nem fognak megvédeni bennünket.

Borítókép: Migránsok gyülekeznek a belarusz-lengyel határnál (Fotó: MTI/AP/BelTA/Leanyid Scseglov)