idezojelek

A gombafelhő árnyékában

A mostani háború hazánkra jelentett, akár kontinentális méretű háborúval, világégéssel járó fenyegetése egyszer már megvalósult.

Baranyai Gábor avatarja
Baranyai Gábor
Cikk kép: undefined

Aki nem ismeri a történelmet, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt – korábban sokszor elhangzott ez a mondat a baloldali véleményformálók részéről, azonban mintha az orosz–ukrán konfliktus kapcsán szemérmesen kerülnék ezt a bölcsességet. Pedig a mostani háború hazánkra jelentett, akár kontinentális méretű háborúval, világégéssel járó fenyegetése egyszer már megvalósult, egyszer pedig igen közel kerültünk hozzá az elmúlt hatvan-nyolcvan évben.

A baloldal aktivistái, politikusai a „dicsőség Ukrajnának!” jelmondat ordibálása és a fegyverszállítmányok, ne adj’ Isten magyar katonáknak az orosz hadsereg ellen küldésének követelése mellett elfelejtik, hogy három emberöltővel ezelőtt járt már azon a vidéken magyar tiszt és baka, és nagyon nem jól jöttünk ki belőle. Pontosabban több százezren soha nem tértek haza, az ország romba dőlt, idegen szovjet, közkeletűbb nevükön orosz csizmák tiporták 47 évig hazánk addigra kétszeresen megcsonkított, vérrel, kínnal öntözött földjét. Azok most a leghangosabbak, akik évtizedeken keresztül a Don-kanyar katasztrófáját kérték számon Horthy Miklós kormányzón és az ország akkori vezetőin, hogy azok miért nem látták előre, hogy a Moszkváig és a Volgáig szorított Vörös Hadsereg és az azt irányító sztálinista-kommunista terrorállam az Egyesült Államok segítségével felülkerekedik az Európa minden részéből verbuvált négy és fél milliós inváziós seregen. A szovjet birodalom népeinek kitartása, a vér és vas korlátlannak tűnő folyama legyőzte azokat, akik keleti élettérről, kommunistamentes világról álmodoztak, vagy csak nemzeti, illetve személyes sorsuk jobbrafordulásában bíztak.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Közben egyre többször idéznek meg a nyugati és keleti államfők, politikusok egy másik démont, az atomháborút, mint a mostani kiélezett háborús helyzet egyik lehetséges lezárását. Mintha újraélnénk a hidegháború legforróbb pillanatát, a kubai rakétaválságot, amely azzal fenyegetett, hogy a nagyhatalmak közötti, egy szegény országba kihelyezett regionális konfliktusból globális nukleáris háború robbanhat ki. Miután az Amerikai Egyesült Államok Nagy-Britannia, Olaszország és Törökország területére nukleáris csapásmérő rakétákat telepített, fenyegetve a Varsói Szerződés közép-európai államait és a Szovjetunió nyugati részét, Moszkva 1962-ban hasonló fegyverek Kubába szállításáról döntött. A vadnyugati pisztolypárbajokat idéző, egymást méregető katonai felvonulás, a színfalak mögötti lázas diplomáciai tárgyalás megtette a hatását, a kubai rakétákat leszerelték, elmaradt a III. világháború. Magyarország sem lett a nukleáris por és hamu országa, még vagy negyedszázadig építgethettük „a legvidámabb barakkot”.

Azóta a szocialista vidámpark is csődbe ment, egy emberöltő telt el, és „vidám barakklakások”, panelházak és ABC-k helyett lakóparkokat, kertvárosokat és plázákat építettünk, egészen mostanáig. Azok, akik a jobboldali konzervatív kormányokon a legszigorúbban kérték számon a globalizmus kiteljesítését, a tömeges privatizáció megvalósítását, a hadsereg minél gyorsabb leépítését és egy új, nyitott, szivárványos, színes társadalom felépítését, azok most magyar katonákat és fegyvert küldenének egy olyan háborúba, amelyhez nincs közünk. Egy olyan országért kockáztatnánk a magyar jövőt, amely elvette legalapvetőbb nyelvi jogait a Sztálin által nekik ajándékozott Kárpátalján élő nemzettársainknak. Egy olyan ország katonái ellen vezényelnék a magyar tisztet és bakát, amelyik a világ első számú atomhatalma, és katonai doktrínájában ott van a nukleáris, köztük a kisebb, taktikai atomfegyverek megelőző célzatú bevetésének a lehetősége is.

Amennyiben vasárnap rosszul dönt az ország, akkor hosszú időre a gombafelhő árnyékába kerülhet a magyar jövő, ha egyáltalán lesz még olyan.

A választásról ITT olvashat.

Borítókép: Sűrű, fekete füst száll a magasba egy orosz légicsapást követően a nyugat-ukrajnai Lvivben 2022. március 26-án (Fotó: MTI/PAP/Wojtek Jargilo)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A Hunyadi-film és a román mítoszok

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A pöcegödör legalján

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szalai Ádámot újra kísérti az ellentmondás

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.