Nagyon reméljük, hogy az utóbbiról van szó, mégpedig félmil­liárd polgár érdekében. Semmi, de semmi jele nincs ugyanis annak, hogy az ukrajnai háború a közeljövőben véget érne, ahogyan annak sincs, hogy a nyugati szankciók térdre kényszerítenék Oroszországot, esetleg – egyesek vágyait beteljesítve – megbuktatnák Putyint. Annak viszont számtalan jele van a német és a francia energiapániktól kezdve az ártámogatásokat megrohamozó belgákig, hogy még a fejlett Nyugat-Európa számára is nehezen elviselhető időszak köszöntött be. Józan ésszel elvileg beláthatatlan, hogy bárki is a saját népe energiaellátását kockára tegye egy vágyálom, az oroszok mielőbbi ukrajnai veresége érdekében, akár Kijev érzelmi zsarolásának, akár az amerikai fegyvergyártók érdekeinek engedve. Mégis ennek voltunk tanúi az elmúlt hónapokban. A magyar kormány a józan észt képviselte, amikor a gázembargóról tárgyalni sem volt hajlandó.

Akármennyire nincs ez a fókuszunkban a nyár közepén, már csak három hónap választ el bennünket a következő fűtési szezontól. Ennyi idő alatt nem lehet és talán egyelőre nem is szabad lemondanunk az orosz gázról. És akkor még nem beszéltünk az orosz kőolajról, a gazdaság energiaigényes ágazatait fenyegető kockázatokról, az európai villamosáram-hálózat kihívásairól, a világ felbolydult élelmiszerpiacáról, a háborús infláció miatt összességé­ben is elszabadult árakról. Pusztán csak arról: nem vagyunk hajlandók fázni a lakásunkban vagy azért, mert az orosz gázt nem sikerül megfelelő mennyiségben pótolni, vagy azért, mert ez csak aranyáron lehetséges.

Angela Merkel két óriási kárt okozott országának és ezzel együtt Európának. Az egyik a migránstömegeknek adott szabadkártya volt, amelynek hosszú távú következményeivel kénytelenek leszünk továbbra is együtt élni. Most viszont a Fukusima-szindróma, a német energiaellátás szétzilálása, kizöldítése a fájóbb. Ez az elhibázott politika a gyökere annak, hogy Európa egyáltalán az energiaellátási kötöttségeink ilyen gyors felrúgására gondolhatott. Ezt kötötték össze Putyin-buktató vágyaikkal, majd csomagolták szankciókba, amelyek jelenleg nem érik el a kívánt hatást.

Vannak más jelei is annak, hogy talán észbe kap Európa: az ­uniós parlament hirtelen az atomot és a földgázt is rehabilitálja. Ma csak az idióták féltik az éghajlatot. A józanok a fűtőanyagukat és az élelmüket féltik. A józan kormányok pedig a politikai-társadalmi stabilitást. Előbb-utóbb ezt is bemondja a Deutsche Welle.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij)