Nagyon reméljük, hogy az utóbbiról van szó, mégpedig félmilliárd polgár érdekében. Semmi, de semmi jele nincs ugyanis annak, hogy az ukrajnai háború a közeljövőben véget érne, ahogyan annak sincs, hogy a nyugati szankciók térdre kényszerítenék Oroszországot, esetleg – egyesek vágyait beteljesítve – megbuktatnák Putyint. Annak viszont számtalan jele van a német és a francia energiapániktól kezdve az ártámogatásokat megrohamozó belgákig, hogy még a fejlett Nyugat-Európa számára is nehezen elviselhető időszak köszöntött be. Józan ésszel elvileg beláthatatlan, hogy bárki is a saját népe energiaellátását kockára tegye egy vágyálom, az oroszok mielőbbi ukrajnai veresége érdekében, akár Kijev érzelmi zsarolásának, akár az amerikai fegyvergyártók érdekeinek engedve. Mégis ennek voltunk tanúi az elmúlt hónapokban. A magyar kormány a józan észt képviselte, amikor a gázembargóról tárgyalni sem volt hajlandó.
Akármennyire nincs ez a fókuszunkban a nyár közepén, már csak három hónap választ el bennünket a következő fűtési szezontól. Ennyi idő alatt nem lehet és talán egyelőre nem is szabad lemondanunk az orosz gázról. És akkor még nem beszéltünk az orosz kőolajról, a gazdaság energiaigényes ágazatait fenyegető kockázatokról, az európai villamosáram-hálózat kihívásairól, a világ felbolydult élelmiszerpiacáról, a háborús infláció miatt összességében is elszabadult árakról. Pusztán csak arról: nem vagyunk hajlandók fázni a lakásunkban vagy azért, mert az orosz gázt nem sikerül megfelelő mennyiségben pótolni, vagy azért, mert ez csak aranyáron lehetséges.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!