Magyarország nem sziget, hanem egy önmaga által körbevett, de tengerparttal nem rendelkező földterület Európa szívében. Kötődünk északra, délre, keletre és nyugatra fekvő barátainkhoz, utak haladnak rajtunk keresztül, nagy cégek ütötték fel főhadiszállásukat a Kárpát-medence közepén, igazi ütközőzóna és útkereszteződés ez a hegyek óvta tündérország. Ha valami nagyot dörren a szomszédban, akkor mi is megijedünk, ha pedig az a bizonyos pillangó Amerikában meglebegteti a szárnyát, az nálunk válhat forgószéllé. A mi feladatunk ezen erőknek a kiegyensúlyozása, a viharban való ügyes lavírozás, a magyarság fenntartása és erősítése minden áron.
Ukrajnában háború van, és nem valószínű, hogy hamarosan beköszönt a béke. Magyarország pedig másodkézből érezheti meg, milyen pusztító lehet a háború, még akkor is, ha mi mindent meg is teszünk azért, hogy a fegyveres konfliktus ide, hozzánk ne gyűrűzzön be. Általános bizalomvesztés és reménytelenség harapódzik el Európában, a háborús infláció sorra borogatja fel a jóléti nyugat-európai országok működési modelljeit, a nem eléggé átgondolt zöldítési lépések pedig most visszájukra fordulnak, a megoldás gátjai lesznek. Könnyű ugyanis megígérni, hogy harminc éven belül növelni fogjuk az energiamixen belül a megújuló energiaforrások arányát, ha évi ötszázalékos bővülést ér el a gazdaságunk, a termékeinket pedig elkapkodják a nemzetközi piacokon. Ezeket az ígéreteket betartani viszont nehéz, ha nincs gáz a csövekben, leáll a gyár, a szén és az atomenergia pedig meg van átkozva Greta Thunberg által.
