időjárás 6°C Ambrus 2022. december 7.
logo

Visszajövök

Toót-Holló Tamás
2022.10.15. 05:59 2022.10.18. 17:04
Visszajövök

Azt hiszik, hogy rátapintottak a gyengénkre. Nem. Az erőnk leglényegére találtak rá. Azt hiszik, ezzel meggyengültünk a hitünkben. Nem. Csak megerősödtünk a magyar megmaradás hitében.

Elmondhatnánk ezt más összefüggésben is, de most a munkácsi vár tornyáról kell beszélnünk. A turulmadár szobrától kirívó tiszteletlenséggel megfosztott toronyról. Arról a bástyáról, amelyre 2008 után háborítatlanul csodálatos érzés volt felnézni Munkácson járván. Aztán ebbe az örömbe nem kis üröm keveredett, amikor a helyi hatóságok szükségét látták annak, hogy a turulszobor magasságát meghaladó magasságban az égbe szegezzenek egy hivalkodó ukrán zászlót.

Ami pedig csütörtökön történt, annak otrombaságára nehéz szavakat találni. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke kész volt valószínűsíteni azt az informális értesülésünket, hogy a turulszobor jelenleg a munkácsi vár árkában hever. Mint mondta, a szobor ledöntéséről szóló értesülés helytálló lehet, mert hatalmas tömegű műtárgyról van szó, amelyet 2008-as felállításakor helikopterrel illesztettek a helyére.

A történtek barbarizmusát lehetetlen felfogni. Azt viszont könnyű megérteni, hogy ez a történet sajnos nem a helyi ukrán hivatalnokok ügybuzgalmáról, hanem egy jóval nagyobb léptékekben folytatott játszmáról szól. Elég csak azt észrevenni, hogy a Munkácsi Városi Tanács döntéséről sietve beszámoló Mukachevo.net ukrán hírportál anyagát milyen villámgyorsan – mindösszesen négy perc alatt – szemlézte az ukrán kormánnyal szoros kapcsolatban álló Ukrainska Pravda hírportál. Mint akik előre tudtak mindent, s számoltak mindennel.

De azzal talán mégsem számoltak, hogy a magyar közösséget ez a sokkoló hatásúnak szánt szobordöntés milyen hihetetlenül felrázza. A történtekre gyorsan reagált a magyar kormány: Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár még csütörtökön tiltakozott a történtek miatt, s pénteken Szijjártó Péter miniszter már emelte a tétet: azt is jelezve, bekérették az ukrán ügyvivőt a magyar Külügyminisztériumba. Helyesen érzékelve, hogy itt most megszületett egy üzenet, aminek a címzettjei mi, magyarok vagyunk.
Értjük, köszönjük. Értünk a tettekből és a szóból.

S van még pár szavunk hozzá. De nem lesz benne köszönet. Illetve még ez sem igaz. Mert – szemben a Munkácson történtek barbár üzenetének nyers indulatával – Szijjártó Péter az ügyben tanúsított karakán kiállásán túl azonnal leckét is adott a diplomáciai érzékből az ukránoknak. Jelezte, hogy amit a leginkább tehetünk, az az, hogy a lehető legjobb kapcsolatot tartjuk fenn a kárpátaljai vezetőkkel, közülük is kiemelten Viktor Mikota megyei kormányzóval, aki – mint mondta – egészen kiváló ember, aki nagyon sokat tett azért, hogy a mesterségesen gerjesztett magyarellenes hangulatot visszafogja. Ennyiben tehát igenis lehet, még ilyenkor is lehet szólni a tisztelet hangján. Köszönetet mondani azoknak, akiknek érdemes.

Egyébiránt pedig arra, hogy a magyarok csodás mitikus örökségéhez tartozó turulmadárról hogyan kell manapság is a tisztelet hangján szólni, épp a magyar kormányfő tanított meg minket, aki eddig két ízben is részt vett turulszobor avatásán, s mindkétszer a kiváló kárpátaljai magyar szobrászművész, Matl Péter turulszobrát avatta fel. 2012. szeptember 29-én Ópusztaszeren, 2020. június 5-én pedig Sátoraljaújhelyen.

Kezdjük azzal, hogy Orbán Viktor 2020-as szavai mennyire döbbenetesen látnokiak voltak. Akkor is, ha akkor még a turulszobrok egyik városában, Sátoraljaújhelyen minden időszerű megfontolás nélkül emlegethette még fel a turulszobrok másik városát: Munkácsot.

„A magyaroknak ezredéves magasságban van a történelem horizontja. Innen szét lehet tekinteni, innen messzire lehet látni. Jobbra Kassa, arra Szatmárnémeti, mögöttünk Munkács. Ha nem a szemünkkel nézünk, hanem a szívünkkel, még messzebbre is elláthatunk. Vissza, egészen az idők kezdetéig” – mondta 2020. június 5-én Sátoraljaújhelyen a centenáriumi turulszobor avatásán a magyar miniszterelnök. Aki a szívével látva már akkor is Munkácsot emlegette.

Ahogy mi is ezt tesszük most. Hol a szívünkkel látva, hol a felháborodástól mélyen felindulva, hol a diplomácia bölcs szavait keresve. De a legjobb pillanatainkban még ilyenkor is ezredéves magasságokba emelkedve.

A turul – mint a magyarság ősi jelképe – ugyanis sok ezer éve velünk tart. Most ezekre a távlatainkra céloznak a szobrainkat ledönteni próbálva. Hogy merjünk már végre szűkösek lenni. Nem. Nekünk éppen most kell nagyot álmodni. Emese álmába megint beleszenderedni.

A takarodó ugyanis nem nekünk jött el. Mi a megmaradás népe vagyunk. Ráadásul magunkat éppen abban a szellemben marasztalva, amelyről Orbán Viktor Matl Péter első nagy turulszobrának avatásán, még Ópusztaszeren beszélt.

„Onnantól, hogy magyarként a világra jövünk, a mi hét törzsünk köt vérszövetséget, a mi Szent István királyunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál, a turulmadár pedig a mi, a most élő, a már meghalt és az ezután megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe” – mondta a magyar kormányfő 2012-ben. Egyben már 2022-be is, Munkácsra is üzenve. Ahonnan kiindulva előbb a kárpátaljai magyarok körében, aztán viszont az összes külhoni és anyaországi magyar közösségi oldalán rohamosan terjedni kezdtek azok a képek, amelyek a ledöntött munkácsi turulszobrot még büszkén a város fölé magasodni láttatják. A képen egy felirat: „Visszajövök”.

Igen. Visszajön. És közben máris lélektől lélekig ér.

Borítókép: A turulszobor a munkácsi várban az eltávolítása előtt (Fotó: Bereczky Tamás)

 

Magyarellenesség Kárpátalján

Brenzovics László: A munkácsi turulszobor valaha a két nemzet közötti békesség szimbólumának számított

A dosszié összes cikke
Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.