Törökország biztonságát például a szomszédos Szíriában zajló, többszereplős polgárháború fenyegeti, amelyben bizonyos tekintetben ellentétes oldalon áll legerősebb NATO-szövetségesével, az Egyesült Államokkal. Sokatmondó, hogy az isztambuli merénylet után Ankara visszautasította Washington részvétnyilvánítását, mondván: az Egyesült Államok támogatja a Törökország által terroristának tartott kurd Népvédelmi Egységeket, amely Washington helyi szövetségese volt az Iszlám Állam dzsihadista szervezet elleni harcban Szíriában.
Törökország a terrorizmussal vádolt kurd szervezetek – elsősorban a törökországi Kurdisztáni Munkáspárt és a szíriai Népvédelmi Egységek – ellen harcol évtizedek óta, s követeli – jogosan vagy nem jogosan – Svédországtól az ott menedékre lelt kurdok kiadatását Svédország NATO-tagságának ankarai ratifikálásáért cserébe.
Persze kétséges, hogy a mostani terrortámadásnak köze lenne a NATO-n belüli diplomáciai torzsalkodáshoz, a török–svéd tárgyalásokhoz, de sokatmondó, hogy a korábban számos terrortámadást elszenvedő Törökországban hat év viszonylagos nyugalom után éppen most robbantottak. Az első látszatra belügyi kérdés pillanatok alatt nemzetközi kérdéssé vált, s minden bizonnyal tovább növeli a feszültséget az orosz–ukrán háború miatt amúgy is ideges NATO-ban.



























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!