Mi a közös a vasárnapi isztambuli terrortámadásban és az M5-ös autópályán történt hétfői lövöldözésben? Első ránézésre semmi. Az előbbit egy szíriai kurd terroristanő hajtotta végre, és a nagyszámú törökországi kurd közösséget, illetve függetlenségi harcukat tekintve akár török belügynek is tekinthetnénk. Utóbbi esetben szíriai illegális bevándorlókat szállító iraki embercsempészek lőttek rendőrökre Inárcs közelében, menekülés közben – az incidens tökéletes látlelete az Európát sújtó migrációs hullámnak, amelynek mértéke lassan a 2015–16-os migrációs válság szintjét is eléri.
Isztambul és Inárcs messze van egymástól.
A hat ember halálát okozó véres terrormerénylet és az áldozatokat szerencsére nem követelő lövöldözés össze sem hasonlítható egymással. A két eset mégis szorosabb összefüggésben áll egymással, mint elsőre gondolnánk, ugyanis arra világítanak rá, hogy a közbiztonság ma már nem csak belügyi kérdés. A biztonsági fenyegetések nem ismernek határokat, globalizált világunkban kölcsönösen függünk egymástól, és sokszor a nagyhatalmak és a befolyásos nemzetközi szereplők jogos-jogtalan döntéseinek vagyunk kitéve.
