Sematikus világ

A világ milliárd színárnyalatát és vibráló változatosságát képtelenség befogadni. Az ember ezért sematikusan gondolkodik, az általa ismert fogalmakkal írja le a távoli, ismeretlen világot is, így könnyebben eligazodik. Ha pedig valaki politikus, akkor vissza is tud élni ezzel a gondolkodásmóddal, főleg ha épp háborúban áll. Az ukrán külügyminisztérium Orbán Viktor lapunknak adott interjújára reagálva azt írta, hogy a magyar miniszterelnök használja ki szoros kapcsolatait Oroszországgal, hogy Moszkva vonja ki csapatait Ukrajnából és szűnjön meg az agresszió. Érvelésük szerint ha ezt nem teszi meg a magyar kormányfő, azzal közvetetten az orosz győzelmet segíti elő, így jelenleg a magyar politika az ukrán vereséget akarja elérni.

További A Helyzet híreink

A történelem magyar oldalán állunk

Ez az a sematikus gondolkodásmód, amely a háborús propaganda velejárója. Mindenben csakis a mi akaratunk érvényesülhet, nincs más látásmód, nincs más érdek, csakis a miénk. Ha valaki nem lesz száz százalékig a mi álláspontunk kiszolgálója, az ellenség így az agresszor szekértolója.

Pedig egyértelmű, hogy a magyar miniszterelnök természetszerűleg nem lehet Ukrajna tökéletesen elkötelezett híve, minthogy az ő feladata, megbízatása, hivatása a magyar érdekek megvédése. Erre esküdött fel és ezt képviseli 2010-es hivatalba lépése óta folyamatosan.

Nagyon könnyű manapság szövetségi hálózatokban gondolkodni, azaz a NATO és az EU egy tömbként viselkedik és menetel egyazon cél felé, de soha nem volt ez igaz, és az a színes vibrálás ezekre a szövetségekre is jellemző. Nem akarja azt Franciaország, amit Törökország, csak időnként érdekeik egy irányba mozgatják őket. Ahogy Magyarország és az Egyesült Államok is szoros szövetségesek, bajtársak, ugyanakkor egy, a tengeren túl elterülő szuperhatalom és a háborús zónával közvetlenül határos közép-európai, mérsékelten gazdag ország együttműködése sosem lehet kiegyensúlyozott.

Ez egy általánosan elfogadott és széles körben terjesztett hazugság, miszerint az Európai Unió egységes és egy akarat mozgatja. Az ilyen szövetségi rendszerek túlságosan nagyok ahhoz, hogy az alkalmanként bivalyerős tagállamok háttérbe szorítsák saját érdekeiket a nagy közös ügy érdekében. A valóságban egyetlen állam se szorítja háttérbe egyetlen érdekét sem, soha nem történt ilyen, az a közös ügy ugyanis nem létezik.

Az államokat pedig azért hívják függetlennek, mert így viselkednek.
Igen, Ukrajna is így tesz. Kijev egy másik megnyilatkozásában arra szólította fel a világ népeit, hogy Oroszországot zárják ki az ENSZ tagjai közül, az ukrán külügyminiszter-helyettes pedig harckocsikat, sorozatlövőket, harci repülőgépeket és hadihajókat kért sürgősen, amolyan karácsonyi ajándékként. Az ő szemszögükből kizárólag az erő jelenti a békére törekvést, aki pedig ellenzi ezt a fellépést, az Oroszország mellett áll.

Magyarországnak elméletileg ezért kellene beállnia abba a sorba, ahol Ukrajna barátai állnak, hogy a közös nagy ügy, esetünkben valaki más háborúja eldőljön Kijev győzelmével? Akkor majd valaki egy kicsit foglalkozik a magyarokkal is, közvetlenül a győzelmi felvonulás lebonyolítása és Zelenszkij Nobel-békedíjának átvétele után? Mert hiába, az ott egy soknemzetiségű ország, amelynek a délnyugati csücskében éppenséggel magyarok élnek, akik senkire se számíthatnak, csak Magyarországra. Nem feltételekkel, nem ideiglenesen, hanem örökre, minden időben, minden helyzetben, alkotmányos kötelességként, felelős politikai döntés eredményeként.

Ezt se Londonból, se Brüsszelből, se Washingtonból, se Moszkvából, se Kijevből nem lehet érteni. Mert azok a sémák sajnos nagyon torzak.