Árnyékkormánybiztos vagy árnyék kormánybiztos? Ki fogom kérni az Akadémia véleményét. Mindenesetre meg kell tanulnunk ezt a szót, mert így nevezik mostantól az előző áldozatot, aki elindult megkeresni az eddig benyelteket, aztán ő is a sorsukra jutott.
Kocsis-Cake Olivióról, a Párbeszéd volt pártigazgatójáról beszélek, aki többek között az újpesti polgármester, Déri Tibor, a kecskeméti közgyűlési képviselő, Bodrozsán Alexandra, a szentendrei országgyűlési képviselőjelölt, Buzinkay György, a sződligeti polgármester, Juhász Béla, a szintén egykori párbeszédes Szücs Balázs, a VII. kerület alpolgármestere, Erdősi Éva, az ellenzék közös csepeli polgármesterjelöltje és a jobbikos Szilágyi Szabolcs, Miskolc önkormányzati képviselője után csatlakozott a DK-hoz.
Micsoda kemény csapat már így is, mondhatnánk Horn Gábor után szabadon. De itt a következő. És minden bizonnyal nincsen még vége a sornak. Annyi a betöltetlen pozíció árnyékkormányzóék árnyékvilágában, hogy kell az ember. Csak ki ne durranjon ez a hatalmas árnyékgömböc nagy igyekezetében.
Apropó, igyekezet. Politikával foglalkozó emberben önkéntelenül felmerül a kérdés, mire ez a nagy nyüzsgés a kilóra megvett, idegen érdekeket szolgáló baloldalon. Gyurcsányt még értjük is, neki 2018 óta az a feltett szándéka, hogy családja irányításával létrehozzon egy nagy gyűjtőpártot a kormányellenes oldalon. Bár sokak szemében ehhez még ő tűnik a legjobb képességekkel rendelkezőnek az ellenzéki fertályon, ám ez csak azért lehet így, mert a látszatok terén mindenben igyekszik lemásolni azt a politikát, amivel Orbán Viktor padlóra küldte őt 2010-ben. Most éppen az egy a tábor, egy a zászló érzület kialakításán serénykedik az épp általa szanaszét tördelt baloldalon.
A Gyurcsány-féle kannibalizmus elharapózásának okát legpontosabban Kiszelly Zoltán indokolta meg a minap. Szerinte az a gond, hogy minden baj, minden válság, minden kormánynak ártó jelenség ellenére nem növekszik az ellenzéki tábor.
Ezért úgy gondolja a DK, ha hetente egy-egy embert átigazol, a támogatottsága felmehet tizenöt-húsz százalékra. Abban bíznak, hogyha ekkora támogatottság lesz mögöttük, a gravitációs erő bevonzza a kis pártokra eddig leadott szavazatokat. Azt már én teszem hozzá, hogy Feri ezt rosszul gondolja, de ez legyen az ő baja.
Viszont akkor is ott villog vörös betűkkel bennünk a kérdés: miért váltak árulóvá az imént felsoroltak? Miért sietnek többen is annak a kebelére, akivel szemben eddig politizáltak? Mi teszi végképp vakká ezeket az embereket, akik eddig sem politikai éleslátásukról voltak híresek? Mi visz rá valakit, hogy azokat válassza, akiknek a Gyurcsány házaspár is megteszi, azok helyett, akik az ellenzéket is le akarják váltani, akik reménykednek még valamiféle megtisztulásban?
Azt hiszem, azok kapisgálnak jó helyen, akiknek a lóvé, della, baksis, kenőpénz, nokiás doboz szavak jutnak válaszképpen az eszükbe. Ezek ugyanis a dollárbaloldal attribútumai, létezésük lényege a megvesztegetés és a megvesztegethetőség. Nem számít más, csak a konc, az ellopható pénz és a hatalom, amivel vissza lehet élni. Aki ezeket a leghihetőbben ígéri, azt dongják körül, mint húst a légy. De jó azoknak, akik nem tartoznak közéjük!
