Egyébként is gyalázat tisztára mosdatni és ünnepelni a vörös embertelenség egyik meghatározó figuráját egy olyan országban, ahol a balliberális karaktergyilkosok válogatás nélkül lincselnek erkölcsi halálra bárkit, aki a barna embertelenség idején alkotó nagyjainkat nem tartja nácinak pusztán azért, mert rosszkor voltak rossz helyen. Hosszú sora van azon nagyszerű magyaroknak, akiknek nem lehet szobruk, nem nevezhetünk el róluk köztereket hazánkban, mert azok, akik megszavazták a Horn Gyula sétányt, azonnal felbőszítenék az egész világ közvéleményét ellenünk, és talán még az ENSZ-csapatok is bevonulnának, ha mondjuk egy könyvtár Szabó Ervin helyett Csurka István nevét venné fel. Szóval hátrébb az agarakkal, kedves elvtársak, és azonnal változtassátok meg a sétány nevét. Sürgősen érzékenyítsétek magatokat a mi fájdalmaink, a mi történelmi traumáink iránt. És ha nem is tudjátok soha megérteni, mi bajunk van Horn Gyulával, legalább fogadjátok el, hogy mi is itt élünk, ez a mi hazánk is, és a mi szempontjaink semmivel nem alárendeltebbek a tieiteknél. Itt egy újabb lehetőség, hogy megegyezzünk valamiféle nemzeti minimumban.

Borítókép: Résztvevők a Horn Gyula-emlékkonferencián a XI. kerületi Villányi úti Konferenciaközpontban 2018. szeptember 12-én. A tanácskozás a Horn Gyula tiszteletére meghirdetett emlékév első állomása. Horn Gyula (1932-2013) egykori kormányfő 1990 májusától 1998 szeptemberéig volt a szocialista párt elnöke (Fotó: MTI/Mohai Balázs)