„Csodálatos érzés valami olyan felfedezése, ami az embereket szolgálja. Én nem akartam, hogy tudjon rólam a nagyvilág, hogy a nevem forogjon. Csupán azt tudtam, hogy amit csinálok, az fontos. Nem vágytam hírnévre, de azt tapasztalom, minél jobban nem akarom, a világ annál jobban akarja ezt.” Karikó Katalin kutató szavai ezek, aki tegnap óta orvosi Nobel-díjas. Ő a tizenötödik magyar – s az első magyar nő – „a világ tetején” (ahogyan a miniszterelnök köszöntötte). Éppen az a körülmény, hogy nem vágyott rá, teszi még inkább indokolttá, hogy most aztán végképp kijusson neki hírnévből. Azt hiszem, a lehető legjobb helyen lesz nála ez a díj is, ahogyan az ezt megelőző több mint száz magyar és nemzetközi elismerés.
Aki a szikár tényekre vágyik, megleli a Svéd Királyi Akadémia bejelentésében. Eszerint az orvosi-élettani Nobel-díjat Karikó Katalin az mRNS-technológia kifejlesztéséért kapta kutatótársával, Drew Weissman immunológussal megosztva. Felfedezéseik kulcsfontosságúak voltak a Covid–19 elleni hatékony mRNS-vakcinák kifejlesztésében a világjárvány idején. Idáig az akadémia indoklása. Hogy hány millió ember köszönheti az életét Karikó Katalinék fölfedezésének, pontosan talán nem megszámolható. Nagyon sok. Ahogyan ma még az sem tudható, milyen szerepük lehet az mRNS-vakcináknak a rák gyógyításában. Ha ott is áttörés lesz, akkor Karikó Katalin – hiába nem vágyik hírnévre és további díjakra – minden bizonnyal készülhet az újabb világkörüli utazásokra, véget nem érő laudációkra.
Karikó Katalin Nobel-díjas 
