Egyvalamiben mindenki egyetért, akármilyen megfontolásokkal vagy szimpátiával közelít is a vasárnapi lengyel választásokhoz – a voksolás sorsdöntőnek ígérkezik Kelet-Közép-Európa kulcsországában. Évtizedek óta példátlanul felfokozott hangulat kísérte a mostani kampányt.
A tét nem kevesebb, mint hogy Lengyelország európai provincia lesz-e vagy szuverén ország marad – fogalmazott Mateusz Morawiecki kormányfő.
A régi jó ismerősünk, Donald Tusk – maga a lengyelre szinkronizált Brüsszel – vezette ellenzék viszont úgy tart a 2015 óta hatalmon lévő Jog és Igazságosság (PiS) újrázásától, mint ördög a tömjénfüsttől.
A felmérések szerint a PiS-nek esélye van az újabb sikerre, ám a lengyel pártrendszer sajátosságai szerint ennek koalíciós kormányzás az ára.
Márpedig akik ültek egy kabinetben mondjuk az SZDSZ-szel, hiteles megmondhatói: kis párt nagy bottal jár, és borsos árat kér, ha a királycsináló szerepében érzi magát.
A nyolc százalék körülire mért Konföderáció például abba az irányba tolhatja Varsót, hogy Ukrajna feltétlen támogatása helyett most már a saját polgárainak az érdekeivel törődjön. Ez a párt 24 milliárd dolláros számlát írt össze; a lengyelek ennyit tettek le a mindig követelőző, a hálát nem ismerő Zelenszkij elnök asztalára.