Szinte napra pontosan 26 éve berregett fel egy bérgyilkos kezében az az Agram típusú géppisztoly, mely kioltotta a médiavállalkozó és még számos jelzővel illethető Fenyő János életét. Huszonhat év egy emberöltő, annyi idő, amely alatt a világ gyökeres fordulat vesz, és felnő egy nemzedék, családot alapít, és fogalma sincs, hogy ki volt Fenyő János, ki az a Gyárfás Tamás vagy Portik Tamás. 1998. február 11-e egy letűnt kor, a korábban posztkommunizmusnak nevezett vadkapitalista korszak része, amelyet 2010 óta sokak joggal neveznek a befejezetlen rendszerváltás korának is.
E sorok írója azon a hideg februári kora estén az ELTE jogi karának elsőéves hallgatójaként cimboráival egy rozzant Trabantban azon méltatlankodott, hogy miért megy csigalassúsággal a forgalom. Az unalmas araszolás közben, a dohányfüsttel telt kocsiban a recsegő autórádió adta meg a választ: egy bérgyilkos megölte a Vico vezérét, Fenyő János médiacézárt, a helyszínelés idejére lezárták a budai körút érintett szakaszát.
Más világ volt sok szempontból, mint most. Az országot kétharmados többséggel a jelenlegi ó- és újbaloldal eszmei és fizikai elődei, a kommunista állampárt utódja, az MSZP vezette, koalícióban a rendszerváltás eszményeit és a nemzetet eláruló, semmibe vevő SZDSZ-szel. Az ország miniszterelnöke Horn Gyula volt, egy volt karhatalmista, aki aktívan részt vett az 1956-os forradalom és szabadságharc eltiprását követően a proletárdiktatúra kiépítésében és fenntartásában.
Aki egyetemre vagy főiskolára járt, az tandíjat fizetett, tanulmányi eredménytől függően minimum havi kétezer forintot. Ez ma alacsony összegnek tűnhet, de a KSH akkori adatai szerint a bruttó havi átlagbér 67 ezer forint, a medián bér pedig még ennél is kevesebb volt. Az sem mellékes, hogy még tartott a rendszerváltás utáni fosztogatás, sorban mentek csődbe az állami cégek, a munkanélküliség a mostani sokszorosa, nyolc százalék volt, ezt tudta elérni kormányzása végére a balliberális koalíció… Ugye ismerős?
