Sokan csodálkoznak, hogy Marco Rossi finoman reagált a csapatot ért bírálatokra, valamint a kezdőcsapat összeállítása körüli vitákról is szólt a mérkőzés után. Azt hiszem, neki semmiféle értelemben nincs szüksége magyarázkodásra. Amit addig elért a magyar válogatottal, az egyik legnemesebb fejezete labdarúgásunknak. Ha ugyanis mi vagyunk a világ legjobbjai, nem meglepő, hogy világbajnoki döntőt játszunk, de a semmiből, sőt a mínusztartományból összegereblyézni egy ütőképes, erőtől duzzadó csapatot – ugyanolyan színvonalú teljesítmény. 

Éppen ezért minden magyar szurkoló el nem múló hálával tartozik a „misternek” és munkatársainak. Rossi nem egyszerűen elvezeti világversenyekre csapatunkat, nem pusztán a legjobbat hozza ki játékosainkból, de azt is tudja, mikor mit üzenjen a hazai közvéleménynek. 

Egyelőre azonban figyeljük, hogyan alakulnak a többi csoportban a hátralévő mérkőzések. Mert könnyen meglehet, hogy a kieséses szakaszban folytatjuk. Vagyis matekozzunk bátran, ahogyan mondani szokás. Mindamellett ne feledkezzünk el Varga Barnabásról, aki talán sokkal jobban velünk van most, mint bármikor eddigi pályafutása során. Vele, másokkal, együtt további sikereket is elérhetünk. Ennél többet magyar futballszurkoló nem kívánhat. Hát legyünk hálásak érte, és igyekezzünk legyűrni kritikus énünket, inkább biccentsünk elismerően azok felé, akik mindent beleadnak, mindent feláldoznak a győzelemért.