A világnak nincs vége, a nap holnap is felkel, Oroszország ott lesz, ahol most van, és tárgyalni kell vele. Nélküle ugyanis tényleg lehetetlenség békét elérni. Az EU néhány tagja lényegében a modern diplomácia megalapítója, de mintha elfelejtették volna ennek a művészetnek az alapjait, és végletes kijelentéseket tesznek. Amikor Orbán Viktor valóban tesz a békéért, akkor meg felbolydul az öreg kontinens, hogy mit nem merészel a magyar miniszterelnök.

Miközben sürgött irtózva a gazdag és hiú Európa megdöbbent zöme, kiderült, hogy valóban van vonzereje annak az álláspontnak, amit Magyarország évek óta, rendíthetetlenül képvisel. Az Európai Parlamentben újraalkothatják a munkát a magyar kezdeményezésre épülő, határozottan békepárti és szuverenista frakcióval. 

A Fidesz-kormányt már 2010-ben nyílt ellenségeskedés fogadta Brüsszelben, tizennégy évvel később ez a háborgás nem csillapodott, de nagyon sok külföldi vezető felismerte, lehet abban valami, amit Orbán Viktor képvisel. Így aztán a tízmilliós, közepes nagyságú, közép-európai ország vezetője hatalmi-szellemi tényezővé tudott válni, akinek figyelnek a szavaira még az amerikaiak is. A végső cél a béke, s nem az, hogy önmagunkat felemeljük. A békét azok fogják kidolgozni, akik a háborút vívják, vagyis akik a vérontás mögött állnak, s feltehetően nem ők fogják a papírokat aláírni, hiszen ritkán fedi fel a valódi arcát az ördög. 

Ha viszont azokat a dokumentumokat végül sikerül szignózni, és valamilyen megállapodást ki tudnak dolgozni a felek, akkor következhet az újjáépítés, a megnyugvás, a hidegbéke óvatos, de reményt keltő fázisa. Ha ebben Magyarország szerepet játszhat, az óriási siker, amelyért természetesen megdolgozott a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor is. A munka igazi dicsérete pedig a béke maga lesz, s az ezért folytatott küzdelmet soha nem szabad feladni.