Van Gogh reputációja aligha sérül, ha néhány eszelős rátámad a festményeire, de lássunk azért világosan: nem azért történik mindez immáron sorozatban nyugati galériákban, képtárakban, mert ezek a senkiháziak hadat üzennek a művészetnek. Hanem azért, mert ez az egyetlen esélyük arra, hogy felfigyeljenek rájuk az emberek. Mint a legtöbb anarchista forradalmár, aki képtelen célrendszerben és logikusan gondolkodni, mindössze valamilyen ideológiai szabályrendszerben tájékozódik, ezek a mostani aktivisták sem önálló tényezők.
Nyomoruk, szerencsétlenségük gyermekkori torzulás eredménye: nyilvánvaló, hogy életük első tíz-tizenöt évében olyan események történtek, amelyekért voltaképpen szánnunk kellene őket. Ezeket pofozták a társaik az iskolában, ezeket állították be kapufának később a fiúk, ezek voltak teljesen esélytelenek a másik nemnél eddigi életükben, így aztán most lelkes támogatói a különféle közéleti és magánéleti perverzióknak.
Szigorú ítélet volna? Ugyan: aki nem hiszi, vizsgálja csak meg az ideológiai megszállottak (értve ezalatt az alapító forradalmárokat és a mezei képöntögetőket egyaránt) életrajzát. Garantáltan azt találja majd, hogy voltaképpen semmi sincs rendben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!