A szellemet azok engedték ki a palackból, akik úgy gondolták, történelmi joguk eldönteni, miként gondolkozzon az európai ember. Pedig ilyen jogosítványt senki sem kapott, csak egy törpe kisebbség vált szószólóvá, magához ragadva az ideológia meghatározását, s indította el az országközösséget egy ultraliberális, nihilista, öngyilkos úton.
Mostanra pedig kiderült, hogy ez az itt élők többségének egyáltalán nem tetszik, nem akar senki feloldódni a sárga-kék masszában, hogy nemzetiség nélküli „lakosság” legyen.
Igen, fontos a pénz, a jólét. De az élet ennél sokkal több. Biztonság is kell, jövőkép is kell, nemzeti büszkeség és erős közösség. Haza kell, amely nem az a hely, ahová befizetjük a tb-t. Az olyan Európa, ahol az országok a függetlenségük feladása nélkül képesek együttműködni, valóban működőképes lehet. Az idők szavára pedig figyelni kell, a posztmodern demokrácia a nyugati jóléti államokban a kormányozhatatlanság határára sodorta a kontinens egykori „boldogabb” felét, és ma már kétszer is meg kell gondolni, ki is a boldogabb és ki járt rosszabbul. Nyugaton minden választást politikai válság követ, osztozkodás a háttérben, pofozkodás a sajtóban, az ország irányítását futballszurkolói bunyó szintjére süllyesztve, ahol mindenki abban bízik, hogy hamar írják ki a következő voksolást.
Magyarország a nyugati szürkeség és a keleti sötétség között áll, de nem azért, mert ezt így hozta az élet, hanem mert megdolgozott érte.
Orbán Viktor egyszerűen átlátta, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie Európának, és minek mi lesz a következménye. A migrációs válság hibás kezelésének lesz következménye. A téves energetikai lépéseknek szintén, az orosz–ukrán háborúban való részvételnek is, ezek mind-mind előre látható hibák, tévedések. Orbán Viktor úgy döntött, hogy nem vesz részt az Európai Parlament rémisztően alacsony színvonalú kutyakomédiájában, nem lesz a Fidesz egy megtűrt, meghunyászkodó párt a nagy és bölcs Európai Néppártban, hanem megkeresi azokat, akikkel meg lehet reformálni az Európai Uniót. Ez államférfihoz illő feladat, és csak nagyon kevesek képesek ilyen manőverre Európában. Nem is véletlen, hogy a magyar miniszterelnök neve már igazodási pont világszerte, az amerikai elnökválasztás során is előkerül, ki miként vélekedik Orbán Viktorról.
Ettől Magyarország persze nem lett világhatalom, de a jövőnek nem elszenvedői, hanem irányítói lehetünk.
